fenntartható

Szombaton volt az idei Earth Overshoot Day. A világ évről évre egyre több természeti tőkét használ fel, lényegében arra, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek, hiszen mi, “hétköznapi emberek”, bár nem élünk kifejezetten fenntarthatóan, lényegében nem sokat mozdultunk se előre, se hátra.

Sokan azzal próbálják a gazdasági növekedés fenntarthatóságát védeni, hogy az úgynevezett szétkapcsolással, a növekedés egyre inkább elmozdul a szolgáltató szektor irányába, egyre kevesebb anyagmozgással jár az üzleti tevékenység, az ökológiai válság magától elmúlik…

Valójában ez természetesen nem igaz. Egy valamire való ipari üzem a nagyobb hatékonyságból befolyó többlet összegeket ugyanis többlettermelésre fordítja, így a nagyobb hatékonyság végül még nagyobb anyagfelhasználást hoz, és a szétkapcsolás végül csak annyit jelent, hogy mindezt ráadásul nagyobb profittal is teszi.

Nem kétséges a szolgáltató szektor előretörése, de ne higgye senki, hogy ezek az “anyagtalan”  folyamatok nem épülnek rá egy olyan ipari rendszerre, ami évről évre hamarabb hozzal el az Earth Overshoot Day-t.

De mit is jelent ez pontosan?

Az emberiség idén, január 1. és augusztus 21. között annyi megújuló természeti erőforrást vett igénybe, amit a Föld 2010 során összesen képes megtermelni. Ide tartozik a fa, hal, állatállomány, a hulladék-elnyelő képesség, a CO2 elnyelő képesség és még pár hasonló dolog. Amit ezután használunk, az már az idei alap-készleteket pusztítja, ennyivel kevesebb lesz az a tőke, amivel a 2011-es évet kezdeni fogjuk.

Az Earth Overshoot Day 2009-ben még szeptemberben volt.

Igen, elvileg el tud fogyni teljesen is. Gyakorlatilag mi akkor már rég sehol nem leszünk. Mindez persze becslés, de még nagy pontatlanság esetén is rémisztő az üzenete. Ki hiszi még el, hogy ez csak a korallzátonyok magánügye?

Mert hát szép dolog szelíd energiával teleálmodni a világot, de napelemmel sose fogunk vasat olvasztani, legalábbis nem holnap. Geothermikus energiával is alig tudunk száz fokot. Tokajból hazafelé Diósgyőr és a Mátra erőmű mellett elhaladva elgondolkodtam, hogy szép dolgok ezek a szélkerekek, de hogyan fognak odakerülni? És még annyi sok dolog, az egész IT szektor, vonatok, hajók és a sok csodafenntartható technológia, nem beszélve a napelemgyártásról, ami állítólag horror.

A kőolaj és a kőszén előnye, hogy elég jó hőfokot lehet velük előállítani, ami az egyik legalapvetőbb igénye az iparnak.

Hogy fogjuk ezt pótolni?

Én Hidrogénnel próbálkoznék. A hidrogénben az a jó, hogy fenntartható energiaforrás (vízbontással készül, elégetve víz keletkezik, így az ipari “hulladék” végtelenszer újra hasznosítható). Hőmérsékletet pedig jócskán lehet vele csinálni, többet is mint szénnel.

A hidrogén nagyon kényelmes lenne, mert éppen olyan sokoldalúan használható mint az olaj, könnyen előállítható (az olajjal szemben korlátlanul és fenntarthatóan), tárolható, szállítható és már elég jó technológiáink vannak a felhasználására.

Ha én lennék egy nagyváros polgármestere, egy hatalmas szélfarmon termelném a hidrogént a város mellett (nem egyenletes a termelés, de egy éves átlagot simán hoz, ezt ki lehet számítani, és megoldódika  szélkerekek fő problémája…) és néhány kutat telepítenék a forgalmas helyekre, ahol hidrogént lehet tankolni. Létrehoznék egy céget, ami H meghajtású robogókat árul és kölcsönöz, így nem kellene az országos technológiaváltás hatalmas nehézségeivel szembenézni, és fokozatosan épülhetne fel a technológia.

Sok pénzt nyomnék az alapkutatástól az alkalmazásig a háttértudás fejlesztésébe, hogy olyan szellemi tőkénk legyen, amivel megtehetjük, hogy magyar állami multicégek használják Nyugat-Európa óceánparti szeleit. És örüljenek, hogy ott vagyunk.

Talán triviálisnak tűnik mindez, de a fenntartható technológiák néhány nagyon jellemző problémáját megoldaná:

• a teljes rendszer működése sehol nem épül fosszilis energiahordozóra
• a teljes rendszer fenntartható, nem csak az üzemeltetés
• jól lokalizálható, ezért a rendszer felépítése nem elviselhetetlen teher a gazdaságnak

Ez körülbelül a századik dolog, amiben Magyarország simán lehetne a legjobb…

A BP egyik tengeri olajfúrotornya, a Deepwater Horizon a Mexikói öbölben felrobbant. Mindez április 20-án történt, azóta folyamatosan ömlik a tengerbe a kőolaj. Az ott élő állatoknak ez nagyjából olyan, mint, ha Budapestet 2 m vastagon elborítaná az olaj hirtelen, és nem tudnánk bemenekülni a házakba. A folt lassan Magyarország méretű, így már nem csak felszíni élőlényeket veszélyezteti, hanem egyrészt a partmenti, másrészt a vízalatti ökoszisztémát is. Számos nagy reményekkel kommunikált kísérletet tettek már az mélytengeri csap elzárására, de eddig sikertelenül.

Nagyon egyszerű oka van annak, hogy eddig miért nem írtam erről: nem sokat tudok hozzáfűzni. Tipikus esete annak, ha csak a pénz számít, semmi más. A technológia egyébként is nagyon veszélyes, de persze el is volt hanyagolva a kút. 1500 méterrel a vízfelszín alatt nem olcsó és nem egyszerű mulatság dolgozni. Most próbálják menteni a menthetetlent…

A tengeri olajkutakat azonnali hatállyal be kéne tiltani az egész világon. Aztán pedig nekilátni végre az olajkorszak lebontásának. Ennyi.

Nincs jogsim. Egy darabig csak húzódott a dolog, pénz és/vagy idő híján. Kérdezgették emberek, hogy nem hiányzik-e és eleinte kitérőválaszként, majd meggyőződve válaszoltam, hogy nem. Most már az az elképzelésem, hogy nem is lesz.

Az autó tipikus terméke annak a kornak, aminek a lebontásán fáradozom: meg nem újuló energiát használ, növeli az üvegházhatást, drága fenntartani, többet nemhasználom, mint igen, egészségtelenné teszi a várost, és van alternatívája. 26 éve BKV-val, MÁV-val és néha bringával közlekedem, illetve egyre többet gyalog. Több taxi kéne olcsóbban, meg olyan bringás konflis, amit néha látni… Ez a hivatalos és fenntartható véleményem az autó kérdésről.

De bevallok nektek valamit. Azért a kabrió sportkocsik varázsa rám is hat, és nem is kicsit. Egyszer láttam az olasz autópályán hasítani egy Ferrari Testarossát. 4 másodperces élmény volt. Egyszer a Bartók Béla úton parkolt egy BMW Z8 és időnként egy-egy Aston Martint is látni erre-arra. Ez van. Sose lesz pénzem ilyenekre, meg ha lenne is, nem vennék: vegyük komolyan magunkat.

Read the rest of this entry »