Mielőtt azonban átadnánk magunkat a zenének, szeretném jelezni, hogy van végre rendes Vendéglő a Világ Végén oldal is a blogon, ami jó. Illetve, hogy mostantól vasárnap esténként jelentkezünk, a lehető legrendszeresebben, így természetesen a most következőn is. Illetve, hogy megyek klettersteigezni, ha nem írnék többet az azért van, mert akkor lepottyantam, ebben az esetben a rádióadás is elmarad, de nem lesz gond, no para.

A múlt héten kezdte játszani a Cikró-Gejzír mozi az Emberek és istenek című francia filmet. A film a Cannes-i filmesztivál nagydíját nyerte el, és meg is érdemelte. (Egyébként általánosságban is az a véleményem, hogy Cannesre sokkal fontosabb odafigyelni, mint az Oscar gálára) (A mostani politikai helyzetben talán még érdekesebb: a film Algériában játszódik, ahol épp a napokban kapcsolták le a közösségi internetet, mert a folyamatok kezdenek Egyiptomra emlékeztetni.) Iszlám állam. Emberek, hatalom, terroristák, és egy békés falu egy francia ciszter kolostorral. Bizonyos értelemben vallásos film, ezúttal mellőzve a szokásos pátoszt, egyszerűen csak bemutatja a szerepüket a falu életében, ahogy két távoli rokon vallás jól megfér egymással, ahol az emberek egymásra utaltsága nem függőség, hanem közösség. Megjelenik egy terrorista csoport. Nem is derül ki, hogy valójában mit követelnek, csak azt tudjuk, hogy időről időre megölnek embereket, gyakran európaiakat. Menjenek, vagy maradjanak? Otthon várja őket Franciaország, más kolostor, más élet. Nem kötelező maradni, de valahol nem lenne hiteles elmenekülni, ezt érzik. Nem meghalni jöttek, ez nem az a vértanús film... Egyrészt a hit, másrészt a hűség nagyon emberi oldaláról, egy nagyon realista, puritán film, igaz történet alapján. Nagyon ajánlom (14 év fölött).

All work directed, designed and created by Onesize. Music and sound design by Jeff Dodson (runsilent.org)

Elsősorban azért írom ide, hogy számonkérhető legyen. Tettem egy fogadalmat 2011-re és könnyebb megtartani, ha sokan tudják. Nem nézek semmilyen Hollywood típusú filmet egy évig. Nem csak amerikait nem, hanem pl. a Taxi se férne bele adott esetben, vagy az Üvegtigris sem, de az Aranypolgár pl. oké, mert a mai értelemben az nem Hollywood. Dogmákat fogok nézni, meg Sátán tangót, meg Andalúziai kutyát és Fellínit is megismerem majd! Hogy hogy döntöm el, az leginkább intuitív, de igyekszem szigorú lenni. Ha hibázom, attól nem ér véget a project, de nem fogok. Ehelyett a barátaimat is szuper művészfilmekre fogom rábeszélni. Nem nézek tévében sem sorozatokat, az egész irányvonal (minden-féle képernyőn) ki van zárva. Ez a terv.