Szerintem nagyjából félúton járhatok. Vagy még ott sem. A rendszer lázad a lázadó ellen, nehezen viseli, ha nehezen viselik. Difficult problems, magyarázta a próféta. A bonyolult problémák megoldásának alapja, hogy kitágítsuk az időhorizontunkat. Szép mondat. Mi van akkor, ha az időhorizontnak erről más a véleménye?
Vajon azok az emberek, akik azt hirdetik, hogy az életük célja az önmegvalósítás, azok honnan tudják, hogy megvalósultak-e már? Egy jelenidejű szubjektív érzésre vágynak, vagy van valami objektív indikátoruk a dologra? Ez azért egy elég népszerű nézet ahhoz, hogy ne tartsam túl filozofikusnak azt a kérdést, hogy mit jelent az, hogy ön és mit az, hogy megvalósítás.
Tudok egy bloggert, akinek az a célja, hogy kreatív önkifejezéssel keressen pénzt. Nem arról beszél a fickó, hogy művészet, vagy ilyesmi, hanem ez az életcélja, hogy abból éljen, hogy önmaga. Valamiféle koncepciószerű személyiségfejlődésen akar keresztülmenni, ha jól értem, és még azt se tartom kizártnak, hogy megy neki. Az elmélet szerint, aki tökéletesen a helyén van, az hasznos is, innen már nem nagy ügy.
Vajon milyen az a társadalom, ami a legjobban kedvez egy személy fejlődésének? Persze a társadalomtól valamennyire függ az optimális végcél is, szóval lehet, hogy inkább az a kérdés, hogy ma mit jelent egészséges embernek lenni. Vagy szabadnak, ez már mindegy.
Huszonhétszer Isten, az ön hangján. Meg akarja tartani?
