forradalom

Arra a paradoxonra jutottam, hogy ha egy rendszert erőszakra építünk, akkor a bizalom lesz benne a legfontosabb erő, ha pedig bizalomra, akkor az erőszak.

A demokrácia bizalomra épül.
A többség dönt, és olyan fogalmakat használunk rendszeresen, mint tolerancia, közjó, alkotmányosság, a jogalkotó szándéka, hagyomány, pluralizmus, kultúra, közös jövő stb.
Megbízunk abban, hogy a többiek be fogják tartani a törvényeket, hogy az újságok az igazat írják, hogy amit a választott képviselőink ígérnek, azt megtartják, hogy a cégek tisztes haszon mellett a társadalom jobbításán dolgoznak, hogy az élelem ehető, hogy a munkánk holnap is ott lesz, hogy a rendőr vigyáz ránk, hogy Európának fontosak az értékeink, hogy az IMF segíteni akar, hogy a tudósok okosak, hogy a politikusok elkötelezettek, a gyógyszercégek az egészséget szolgálják….

A demokráciában az erőszak a leghatékonyabb.
Mert a tüntetőknél nincs fegyver, szét lehet őket verni, mert a szellemi erőfölény, a tudás fölénye, az információtöbblet fölénye, a gazdasági erő fölénye, a többség fölénye, a megkapott bizalom fölénye, a betűk ereje mindennél erősebb tud lenni, ezt tudjuk, látjuk, érezzük. A fent felírt előnyökből is tudjuk, hogy mennyi igaz, pedig ezért élünk demokráciában, mert ilyenekre vágyunk, ezért fizetünk adót (meg azért, mert ha nem, akkor jön az erőszak).
Az emberek a békét nagyon szeretik, ezért ha morogva is, de előreengedik a tolakodót, legalábbis többnyire.
Az emberek többsége ezeket nem gondolja végig, van egy képe a világról: ez ilyen és aszerint él, nem jogelvekben gondolkodik, hanem kertben, gyerekben, tévében, könyvben, autóban, munkában, pénzben.
Nem akar, nem tud szakérteni, papíron bízik, gyakorlatilag sokszor ráhagy.

Read the rest of this entry »