Szinte nem is én hoztam szóba, jött magától. Néhány nap alatt több dolog is elgondolkodtatott, hogy kiirtsam magam a szociális hálókról. Fura módon jellemzően a “közösségi web” volt az, ahol az egyébként jól ismert kétségek megfogalmazódtak és tették fel nekem ugyanazt a kérdést sokszor egymás után:
Megéri?
Van jelenleg 682 ismerősöm a facebook-on. Legalább a felét valóban ismerem is. Igazából maximum a negyedével tartom a kapcsolatot érdemben. Egyrészt ezen a csatornán el lehet érni egy csomó embert, másrészt fogalmam sincs, hogy egészen pontosan miért is akarok én elérni 682 embert egyszerre.
Van egy twitter profilom is, az érdekesebb, az ottani kontaktjaim döntő többségével soha nem találkoztam személyesen. A blogom számottevő forgalmat bonyolít egyébként a twitteren keresztül, ugyanez a facebookra nem igaz.
Az iwiw-en nem is gondolkodtam. Minden kontaktomat és adatomat töröltem, majd a profilomat is, nem csak értelmetlen, de rosszul is van megcsinálva.
Közben rájöttem, hogy a facebooknak az egyik fő vonzereje, hogy ott vannak a többiek. Ez nem azt jelenti, hogy ott történik bármi érdemleges, de azt az érzést teremti meg, hogy ott biztos érdekes dolgok szoktak lenni. Például, az emberek munkaidőben ott lógnak, szórakoztatva egymást vállalataik nagyobb dicsőségére.
A másik jó a facebookban, és ez egyébként tényleg jó, az az a lehetőség, hogy szerte a weben, az emberek valódi személyazonosságukkal azonosíthatók. Ennek persze van más módja is, illetve természetesen nem nagy ügy átverni a rendszert, de nagy átlagban mégis csak működik. Read the rest of this entry »
Én mindig is mulatságosnak találtam az úgynevezett 
Ami azonban mindebből rátok vonatkozik, az annyi, hogy az oldalsávon lenn találtok 10 linket, ami az utóbbi napok webes kalandozásainak eredményeként került oda, bizonyításképpen arra, hogy nem teljesen haszontalanul fecsérlem az időmet a monitor előtt, vagy éppen azt bizonyítva, hogy de.