Arra, hogy nyomtál egy lájkot a gimnáziumi osztálytársad youtube videójára a facebook-on. Meg a partyfotókra, meg a blogodra, twitteredre, flickredre, stb stb.

Hisztinek tűnik.

1. Pedig, ha valaki szeretne, az internetes profiljaid alapján elég sok dolgot össze tud szedni rólad.
2. Sőt, ha nem vigyázol, a tudtod nélkül is összeszednek rólad minden félét.
3. És amit összeszedtek, azt jobban tudják hasznosítani, mint ahogy el tudod azt képzelni.

Nem akarom túlcifrázni: töröld magad az iwiw-ről, szigorítsd meg jelentősen a facebook adatvédelmi beállításaidat, és nézd meg, mit mond rólad a google… Ha úgy érzed túl sokat tud, távolítsd (távolíttasd) el a tartalmat az adott oldalról, ezután itt már ki tudod törölni az ő emlékei közül is a dolgot.

Vagy ne törődj vele…

Na, de hagyjuk. Segítség nélkül is tudtuk, hogy az MSZP-nek is van. És a világ legnyilvánvalóbb dolga, hogy a Jobbiknak is van, talán közöset használnak a szocikkal, úgyis egy fészekalja. Az MDF-nek a hőskorból talán maradt, az LMP-nek biztos nem ilyen fejlett, de valljuk be, egy komolyabb Excel táblázat is sokat tud, ha értünk hozzá.

Ez persze nem sokat változtat azon, hogy mindez büntetőjogi kérdés kéne legyen.

Vajon miket tudnak rólam?
Persze mindjárt azon gondolkodtam, hogy vajon benne vagyok-e. Gondolom igen, mert kaptam tőlük egy szórólapot névre címzett levélben. Azt írták benne, hogy itt az idő. Remélem azért programalkotáskor átlapozzák a blogom társadalom és közélet címke alatti bejegyzéseit. A fenntartható alattit biztos nem, pedig azt is nekik írom.

Na de vegyük komolyan a dolgot. Van a választói lista, nyilván szépen illesztve a telefonkönyvvel, és minden adattal. Van ugye a jó UD Zrt, aki nyilván ki-be jár az adatbázisba, és szerintem az NBH is ki-be jár, függetlenül attól, hogy ennek mennyire örülnek a Szentkirály utcában. Az NBH ugyanis az utolsó bitig figyeli a hazai internetforgalmat, és nem hinném, hogy minden kopogtatócédulagyűjtő rabszolga VPN-en csatlakozna egy szuperbiztonságos OpenBSD terminálról, és akkor az emberi tényezőt még nem is firtattam, tehát az ajtók nyitva állnak. Innentől már legyünk egészen nyugodtak, ha nem is valós időben, de lényegében a szocik is hozzáférnek, és nem sokat javítja a hangulatomat az a feltevés, hogy ez fordítva is esélyes.

Ha kis eszük van, akkor a civil szervezetek is fel vannak tüntetve benne, esetleg magáncégek, közösségi oldalak profiloldalai.

A lakóhelyek, iskolák, szervezetek és munkahelyek alapján egy olyan társadalmi hálózatot építhetünk fel, ami az iwiw-et megszégyenítő precizitással mondja meg, hogy kinek ki az ismerőse. Hogy kit mely politikai kérdések érdekelnek leginkább.

Don’t be evil…
Félreértés ne essék, ezek nem azok a dolgok, amiket meg lehet csinálni, ha akarnak, akár veled is, de áá nem, te kisember vagy. Ezt a melót úgy lehet az összes választópolgárral egyszerre elvégezni, hogy egyetlen ember se pocsékolja vele az idejét. Adatbányászatnak hívják az informatikusok. Szorgos algoritmusok böngészik a bevitt adatokat, amit aztán így-úgy lekérdeznek a google filozófiára építve: gyűjtsük össze és rendszerezzük az összes információt, és don’t do evil…

A személyre szóló rész csak ezután jön.

Ha valaki megpályáz egy állást, ami kicsit is fontos a Fidesznek, akkor meg lehet nézni benne, hogy a barátunk megbízható-e. Ha egy civil szervezet, vagy valaki pénzt pályáz, könyvet ad ki, vagy bármilyen jelentősebb dologba vágja a fejszéjét, könnyű eldönteni, hogy jó-e nekünk, támogatjuk-e. Esetleg, ha a Fidesz keres valakit, azt is ebben keresi.

Nekem ne mondja senki, hogy nem használják ilyenekre, mert nem vagyok hülye. De ne örüljenek a baloldali olvasók se, meg a radikális sámánok se, mer’ arra felé se jobb a helyzet, teljesen ugyanez megy.

Akkor legalább egyszer remélem küldenek egy állásajánlatot, hogy itt az áll, hogy te értesz ehhez meg ehhez, hát megteszünk miniszternek. Talán így halászták elő a kalapból Schmitt Pált annak idején, meg Tarlós Istvánt. Bár úgy látom, akkor még erősen béta tesztelés alatt állt az alkalmas-ember kereső.

És, hát, kedves Kubatov pártigazgató úr, most már talán te is megtanulod, hogy nem a ház mögötti fészerben kezdünk bele az urándúsításba se. Most aztán böngészheted az adatbázist, hátha kiszűri neked, hogy ki volt az áruló.

Török Gábornak van igaza, nem szeretőt választunk vasárnap, csak házmestert. Erre a posztra meg nem a legideálisabbak közül is muszáj választani, ha nem akarod magad kisöpörni az egész ország udvarát. Szóval – kedves narancssárga barátaink – azért persze rátok szavazok majd.

De azért basszátok meg.

Bekapcsoláskor ellenőrzi önmaga integritását, elméletileg semmiféle hibaelhárításra nincs szükség, és lehetőség is csak szűkösen van, ha jól értettem. Linux kernelen fut, úgyhogy egyelőre vírusoktól se nagyon kell tartani, bár, ha elterjedne, akkor ez nyilván másként lenne. Egybeforrt rendszer, valószínűleg tényleg egyszerű és stabil. Nem túl szűkös keretek ezek?

Azt mondják, hogy “nincs szükséged semmi másra, csak egy böngészőre, abból viszont mi adjuk neked a legeslegjobbat.”

Elég sok blogon olvastam, hogy gyengécskének tartják ezt a koncepciót. Ugyan ki fogja a Googlera bízni az adatait? Vagy hogyan fognak megvalósulni olyan funkciók, amiket ma bonyolult szoftverekkel intézünk. Jobb érzés, ha a gépünkön vannak a fájljaink, és nem fér hozzá senki, ha kikapcsoljuk.
Tényleg sok dolgot meg lehet oldani egy böngészőben, de azért nem mindent.

Volt már hasonló áttörés régebben is
Amikor a Microsoft kiadta az első Windowst, az volt az első grafikus felület, ami eljutott a tömegekhez. Nem emlékszem rá, hogy milyen volt a fogadtatás (akkoriban még nem sokat törődtem az ilyesmivel), de nyilvánvaló, hogy az ablakos elrendezés, az ikonok, az egér azóta is alapvetőek, a felhasználói felület tehát úttörő jelentőségű volt.
Az akkori szoftverek sokáig nem használták ki ezt a lehetőséget. Még a Win 95 idejében is vissza-vissza tértünk a Norton Commanderhez, és az első képmanipuláló lehetőségekig csak design volt a grafikus felület.

A platform a lényeg, a többi jön magától
Megszületett egy platform, és ma elmondhatjuk, hogy a hardvergyártás egyik legjelentősebb ága azokkal a grafikus kártyákkal foglalkozik, amik ezt a felületet működtetik, valós időben tudunk filmeket vágni, 3D grafikákat tervezni. A videokártyák olyan erősek, hogy egyesek szuperszámítógépet építenek belőlük. Ez jól mutatja, hogy 20 év alatt mennyit fejlődött az a platform, ami kezdetben alig volt több, mint a dosos vagy unixos parancssor.
A Microsoft időben rátette a kezét erre a platformra. A Windows sikere semmi másnak nem köszönhető, mint annak, hogy olyanná tette a számítógépet, ami sokak számára érthető, átlátható és ezáltal használható. Sokkal több figyelmet szenteltek a felhasználói élménynek, mint a minőségnek. Bár a Windows korai verziói gyakran borzalmas dolgokat műveltek, a soha le-nem-fagyó, didaktikus, biztonságos Linux és barátai labdába se rúgtak a piacon, pedig azóta ők is szép felületeket terveztek.

És most jön a Google, az ő böngésző-oprendszerével…
A docs és a gmail nyilván nem nagy perspektíva önmagában, de nézzünk csak szét jobban… A Microsoft online irodai szoftvert fejleszt, és van még jópár ilyen próbálkozás. Az újságírás egyre inkább online zajlik, de készül az alternatív PowerPoint, van online képszerkesztő is, még a nagy Adobe is megjelent a piacon az online Acrobat és online Photoshop verziókkal. Ez az utóbbi nagyon fontos: szerintem, ha lennének Adobe termékek Linuxra, attól lehet, hogy kifeküdne a Windows. Ráadásul a Photoshopnak már a mobiltelefonos verziója is elérhető, ami furán hangzik, de jól sikerült.
A webes videózás a TV-t fenyegeti, nem csak a youtube, lassan egyre több helyen lehet letöltés nélkül filmezni, egész estés, egész képernyős filmeket is. És igen, lehet online videót szerkeszteni is.
Van még adatbázis kezelő, naptár, mindmapping eszköz, lexikon, zenehallgató eszköz, számtalan kommunikációs program, mind-mind a weben.

Nem kell telepíteni, nem kell frissíteni, sokkal kevesebb szakértelmet igényel a felhasználótól. Online tárolod a fájlokat, bárhol eléred, sose veszted el, profik vigyáznak a biztonságra, ami, ha nem is tökéletes, de az átlag felhasználónál biztos, hogy jobb.

A technika útja már látszik
És ne felejtsük el azt, ami még a közeljövőben várható: az internetkapcsolatok sebessége valószínűleg jelentősen nőni fog, a hardverfejlődéssel a gépek egyrészt egyre inkább hordozhatóak, a szerverek pedig egyre erősebbek lesznek. Sokak szerint a Google Wave alaposan megváltoztathatja a kommunikációt és a csoportmunka mai formáit. Ne felejtsük, hogy szintén a Google fejlesztése a native client, ami alacsony szintű programozást tesz lehetővé webes környezetben, operációs rendszertől függetlenül. Ha ez a technológia kiforrott lesz, akkor a fent felsorolt online szoftverek kedves próbálkozásból egészen komoly lehetőségekké fejlődhetnek.

Aggályok
Működni tehát működhet. De vajon kell ez nekünk? Rábízzuk minden adatunkat a keresőóriásra, hadd vigyázzon rá helyettünk? Magánemberként talán… és cégként? Van, aki úgy is vállalja, főleg amerikai cégek gondolom. Nyilván nagy kockázat, ugyanakkor hatalmas terhet vesz le a vállalatról.

De erre is van megoldás:
A böngésző oprendszer nyílt forráskódú, a google wave nyílt forráskódú, a native-client nyílt forráskódú stb. Ez azt jelenti, hogy ha egy vállalat használni akarja mindezt, akkor nem köteles közvetlenül a Google szolgáltatását alkalmazni. Egy céges szerver is ki tudja szolgálni mindezeket a funkciókat, így viszont már fordul a kocka: a vállalat sokkal nagyobb biztonságban tudhatja az adatait, hiszen nem kell attól félni, hogy egy hülye titkárnő valami adathalásznak átpasszolja a céges fájlokat.
Ilyen cloud szolgáltatást nyújthatnának magyar cégek is, teljes értékű web-alapú informatika kisvállalatoknak, digitális aláírással és mindennel, mi szem-szájnak ingere, de egy kkv belenyekkenne, ha magának akarná megcsinálni.

Lehetne szerver-oldali szoftvereket árulni ilyen “cloud computing” megoldásokhoz, amelyek nyíltak és testre szabhatóak lennének, a szoftverfejlesztő pedig folyamatos bevételt kaphatna a támogatásért. Ugyanez létrehozható lenne otthoni rendszerben is természetesen. A Google oprendszere nyilván nem csak a Google oldalain működne, a platform lehetővé teszi, hogy bármit webes alapon intézzünk.
Például fantasztikus kórházi vagy közigazgatási rendszert lehetne ezen az alapon felépíteni, de tudnék még példákat kitalálni.

Szóval szerintem ez a jövő.

Szóval kedves barátaim és mindenki, aki erre jár és lelkesedik, csatlakozhattok a rajongói táboromhoz a Google Friend Connect segítségével. Oldalt található egy widget, azon kell megnyomni a join gombot, kiválasztani a kedvenc online identitásodat és már benn is vagy. Ha nagyon népszerű lesz, akkor vannak még meg nem valósított csodálatos képességei ennek a GFC varázslatnak, de mára talán legyen elég ennyi.

Of course, you can! We would love you to join us!!
… ohhh! you’re my wife now!

A Linux kernel sokat tud, nagyjából minden eszközön elfut amiben processzor van, mobiltelefon, számítógép, router, az összes architektúra, benne lenne tehát a világdominancia lehetősége is elvileg. Ezek közül kiemelkedő a Google Android, a mobilszoftver, ami hamarosan az iPhone babérjaira fog törni.
Szóval a Linuxot elég érdekes módon fejlesztik: egy csapat fejleszti a kernelt, és az összes többi funkcióra van egy egész csomó megoldás. Ez egyesek szerint nagyon jó, mert van miből választani, az ízlésedhez, az igényeidhez és a géped képességeihez méltó szoftvert választhatsz minden feladatra.
Sajnos azonban ennek az a hatása, hogy egy csomó programozó dolgozik ugyanazon a problémán, és bár van egy-két fő csapásirány, ezek elég lassan haladnak, és a különböző irányvonalak sok fejtörést okoznak a felhasználóknak. Másrészt túl sok dolgon dolgoznak egyszerre, ahelyett, hogy néhány fontos, nagy projekt haladna.

Asztali környezetből páldául van vagy tizenöt. Ezek közül gyakran használnak 4-5 félét, és van alapvetően kettő, amik vezetnek, a Gnome és a KDE. A felhasználói programok az egyikhez mindig jobban passzolnak, de, ha mindenből a legjobbat akarod használni, akkor nem tudsz elköteleződni egyik mellett sem, a fejlesztők munkája nem hangolható össze rendesen, a rendszer filozófiája annyira heterogén, hogy ez eléggé bonyolítja a dolgokat.

Az igazán innovatív dolgok olyan műhelyekben születnek, ahol van annyi ember és közös koncepció, hogy ez lehetséges, ez is bizonyíték arra, hogy csak a management hiányzik. Erre példa a Firefox, a Linux kernel, a KDE, az Apache – PHP – MySQL és még néhány másik.
Az ellenkezőjére példa az OpenOffice, Koffice, Abiword, Lotus Symphony, Lyx, Word Perfect sorozat, amelyiknek minden tagja rosszabb a Microsoft Office-nál, pedig az MSO-nak is vannak olyan súlyos hibái, hogy simán lehetne jobbat csinálni némi összeszedettséggel.

Ha lenne egy egységes felület, lehetne tudni hogy pl a Linux+KDE páros a mainstream, és ezt fejlesztenék háromszor ennyien, akkor talán összeszedettebbek lennének a köztes rétegek (xorg és ilyenek), meglehet, hogy a szoftvergyártó cégek megfontolnák, hogy Linuxra is kiadják azokat, amit eddig nem adnak ki, gondolok itt például az Adobe összes szoftverére.
Ezt bizonyítja az Android sikere: ha egy komoly cég, komoly koncepcióval odaáll a Linux mögé, akkor pillanatok alatt milliók bíznak meg benne. Ehhez persze pénz kell, és egy cégnek sose lesznek ingyen fejlesztői, mint a Debian közösségnek, azonban ettől még lehet szabad szoftvereket árulni, csak egy kis support és marketing kellene köré, és az, hogy a szabad szoftveres közösség jelentős része kiálljon a project mellett.

Azért mindezek mellett is vallom, hogy a Linux van olyan jó és van legalább olyan egyszerű mint a Windows. Néhány gyerekbetegséget kéne kinőni, és akkor a stratégia már csak a Microsoft bedarálásához kellene: Kiegyenlített piac, szabványosabb formátumok, jobb kompatibilitás, több Linuxos hardware, és alacsonyabb árak lennének, talán a szoftverpatentektől is megszabadulnánk egy napon.

Persze mondhatjuk, hogy valaki már megcsinálta ezt: Az Apple Mac gépei és a rajtuk futó OS X is Unix alapokon építkezik, és bár nem szabad szoftver, rendelkezik az Unix előnyökkel, és az összes komoly szoftver elfut rajta. Meg is kell fizetni rendesen az árát, de ha egyszer lesz annyim, én meg fogom tenni, hacsak össze nem szedi magát a Linux…

A jelenség: a mobiltelefonok nagyon okosak, egyre okosabbak, és állati gyorsan fejlődnek. Ezeket legtöbbször az ún. Moore törvénnyel szokták jellemezni, azaz kétévente duplázódik a teljesítménye a processzoroknak meg az egész mindenségnek. A határ a csillagos ég, tényleg nem merek mondani még olyat sem, hogy a ma konténernyi sun blackbox teljesítménye nem fog-e elférni egy nap a tenyeremben, mert hát végül 640k sem volt elég, mint tudjuk…

A Google Linux kernelre építve mobiltelefon-oprendszert fejleszt, a neve Android. Ártatlan nyíltforrású kezdeményezés, egy év alatt valami egymillió telefont adnak el vele csak az egyesült államokban, tehát az embereknek tetszik. És ott van mellette vagy inkább előtte/fölötte az Apple iPhone, mindenki kedvence a szép-okos-szuper-menő-szexi telefon. Mac OS X leszármazott fut rajta.

Van egy asztali géped, egy laptopod, egy mobilod. Az eltökéltebbeknek van továbbá egy PDA-ja, esetleg még egy netbookja, esetleg egy home-servere. Számos online/cloud szoftvert használunk, leginkább a gmail-t, de sokan használják a google docs-ot és hasonlókat.
Ezzel párhuzamosan a számítógépek egyre bonyolultabbak, és a probléma is nagyon sok velük. A legkiegyensúlyozottabban azokat lehet használni, ahol a szoftver és a hardver ugyanonnan kerül ki, ezekkel nem kell vacakolni, fut és kész, ezt nagyjából elmondhatjuk. Gyakorlatilag az Apple Mac-re gondolok itt, meg beágyazott rendszerekre esetleg. Megveszed, működik.

Szerintem a jövő számítógépei a mobilokban fognak lakni.
Olyan telefonokat kellene csinálni, amik a jelenlegi funkciók mellett, rendelkeznek egy sor csatlakozóval, aminek segítségével elérnek minden féle perifériát (monitor, billentyűzet, egér, esetleg külső meghajtók). A saját oprendszerük fut, és elég erős grafikai képességeik vannak ahhoz, hogy egy nagymonitoros desktopot megjelenítsenek, elvárt szép 3D effektekkel, esetleg óriás touch screennel. Olyan gyors internetelérésük legyen, hogy videot lehessen nézni rajtuk full-HD felbontásban, olyan nagy háttértáruk legyen, hogy egy szövegszerkesztő, prezentációvetítő, vagy bármilyen hétköznapi alkalmazás fusson rajtuk. Ennek az lenne az előnye, hogy nem felejtenéd otthon a dolgaid (legfeljebb egyszerre mindent) a beállításaid, a jól megtanult rendszered mindig kéznél lennének. Nem lennének kompatibilitás problémák többé a powerpoint és az OOo Impress között, mindenki azt használna amit akarna, ami van neki, amit szeret. Csak egy vizuális kimenet kell, ami már ma is szépen standardizálva van. A szoftverek, esetleg a háttértár jelentős része mehetne a felhőbe, már annak, aki megbízik benne. Én egyelőre nem bízom se az adatok megmaradása, se a titkossága szempontjából eléggé.

A határ ott van ahol akarjuk. Ha valakit felvillanyoz az, hogy filmetvágni, hidattervezni, prímszámokat keresni csak nagyméretű gépekkel lehet, az IBM és a HP bizonyára nagy örömmel fogadja  a hírt, az egyszerű felhasználóknak azonban nagy könnyebbség lenne, ha bárhol és bármikor bedokkolhatnák a hordozható számítógépüket, biztonságosan, megszokott környezetben dolgozhatnának, és ha nincs kéznél semmi, akkor a kisképernyőn nézhetnék a youtubeot unalmukban.

Ami azonban mindebből rátok vonatkozik, az annyi, hogy az oldalsávon lenn találtok 10 linket, ami az utóbbi napok webes kalandozásainak eredményeként került oda, bizonyításképpen arra, hogy nem teljesen haszontalanul fecsérlem az időmet a monitor előtt, vagy éppen azt bizonyítva, hogy de.

Lelkesebbeknek elmondom, hogy jó, ha használsz google readert (ott is lehet megosztani), de még jobb, ha a Firefoxod eszköztárába beépíted ezt a kis játékot, amivel villámsebesen lehet közzétenni a bölcsességeket: katt – megjegyzés – katt.

Egyébként a megosztott linkek Atom hírcsatornán is követhetők: itt találod a feedet

A wordpress widgetje meg szerintem kissé tökéletlen, ha lesz egy kis időm beletúrok, legalább egy szóköz hiányzik belőle, nézzétek el neki…

Na de vegyük át mégegyszer… Mi az hogy RSS?
Az RSS-t hírcsatornának fordítják legtöbbször, egyébként a Really Simple Syndication rövidítése. Ha nagyon érdekel, olvasd el a Wikipédia cikkét…
Gyakorlatilag arra való, hogy követni tudd egy oldal frissüléseit, változásait. Szükséged van hozzá egy RSS olvasó programra, ami lehet mondjuk a google reader (ez egy webes alkalmazás, a böngésződben fut) vagy lehet maga a böngésződ, ha támogatja ezt a funkciót (a legtöbb igen). Alkalmas erre még a Thunderbird és sok más szoftver, biztosan találsz magadnak.
Ha van RSS olvasód, akkor valahányszor azt megnyitod, szétnéz az interneten, és ellenőrzi, hogy történt-e változás azokon az oldalakon amikre feliratkoztál (pl. ha én írok egy új bejegyzést). Ha történt, akkor azt meg is mutatja, vagy gyakoribb esetben csak egy részletet belőle.

Én nagyon szeretem az RSS-t, mert valóban gyorsítja az internethasználatot. Én már harmincvalahány oldalra feliratkoztam, mégis kb. napi 15 perc alatt átnézem az egészet… hajrá!

Január – Beteg voltam, ezért otthon egyedül töltöttem a Szilvesztert egy halom Jóbarátok DVD társaságában, ugyanemiatt nem mentem el BHTCS-re. Vizsgaidőszak: a szokásos + egy diszkrét matematika vizsga. Ezután búcsúztam a Pázmány ITK-tól, de azért nagyon érdekes volt.

Február – Megismertem Koronkai Zoltán jezsuitát, akihez utána egy fél évig jártam. Vicussal közös szülinapunk (feb18) pont hétfőre esett, nagy Kerceréce party volt, szüleimtől kaptam egy új tábori hátizsákot. Első tábormegbeszélés (együtt mentünk a Pandákkal). Nagyon ütős Kerceréce lelkigyakorlat Dunabogdányban. 29-én elindult a blogom mai változata, első nap 2 látogatóval. Azóta 1242 egyedi látogatóm volt, 4868 oldalt töltöttek le. Az első post a Vaszary kiállításról szól, összesen ez a 102.

Március – Megismertem Pongor Sándor professzort, akivel aztán majdnem együtt dolgoztam, vizuális-agykéreg kutatásról lett volna szó, de végül májusban máshogy alakultak a dolgok. Volt országos Kung-Fu verseny, ahol én építettem a hálózatot. A Nomád Tanácsban felvetettem a szeptemberi vezető találkozó alapötletét. Húsvét szokás szerint Tihanyban, a Kercerécéknek a Barbie babákról adok elő, motoros felvonulásra mentem 15-én, megjelent a Drupal 6 és én kipróbáltam, új számítógépet kaptam és elindítottam a Patkoló Blogot is. Ebben a hónapban mentünk el Hajléktalanokkal beszélgetni és fotózni őket Reginával, megpróbált megtéríteni egy szektás.

Április – Előadást tartottam a Patkolón és a Nomád Vezetőképzőn is. Ubuntu 8.04 LTS. Általános fáradtsági rohamok, az egyetem határozottan esetlegesen halad (semmilyen információ nem jutott el hozzám). Sok nagy beszélgetés Reginával, megismertem egy lányt amiből nem lett semmi. Karcsi eltörte a lábát, egy picit összerántom a Kifutás szálait.

Május – Tünetegyüttes kétszer, Blu kiadja Muto c. filmjét, megjelenik a Hard Candy, majálisra élő sakkot készítünk a Kercerécékkel, a fekete mezőket a fűbe égetjük. 4 napos jezsuita lelkigyakorlat: nagyon kemény, nagyon durva, nagyon szükséges. Arthur Rimbaud elutazik. Az orvosi pályával kapcsolatos kételyeim lassan testet öltenek, elkezdődik a vizsgaidőszak.

Június – Rohamszerű vizsgaidőszak, gyógyszertan szigorlat két nekifutásra, a második sikeres végre. SUN konferencia, közös táborszervezés, Kifutásszervezés ezerrel. Szabadtéri edzések, első botos ji-ben-gong -ok. Megszületik a végleges döntés, hogy nem akarok orvos lenni. Hanem újságíró: megjelenik a Heti Válasz műhely hirdetése.

Július – Kung-Fu edzőtábor, ami az év egyik csúcseseménye, találtam valamit… Láttam közelről egy szélkereket. Patkoló Kifutás: eddigi életem legnagyobb projectje, durva meló, sok öröm, sok tanulság… nagy terveket kezdünk szőni Tomival. Kerceréce-Panda közös tábor a Bakonyban. Sokat esik az eső, 46km, atomállat lelkinap. A hatodév elkezdődik, 3 nap alatt megcsinálom a szülészet gyakorlatot (papíron), hogy mehessek táborokba. Az utólsó pillanatban megvan a szakdoga témám is: Szürrealizmus és Művészetpszichológia.

Augusztus – Családi nyaralás a Fertőtónál, Regnum Sziget érdekes tapasztalatokkal majd első Hunyor gyűlés és VT video készítés. VT a kedvenc Regnum programom, hagyom hogy hasson rám. Szentségimádás Ralf Kleemannal. Kaposi Bence esküvője, találkozás 5 év után Velkey Gyurival, egy ugrás Tihanyba. Youtube csatorna és Szuromi magánkoncertje.

Szeptember – Háború és béke a Nomádházban. Zuhanás c. film. Első lumbalpunctio-m gyerekgyógyászaton. Obama a célegyenesben, a Google kihúzza a gyufát és megjelenik a Chrome. Publikálom hivatalosan, hogy nem leszek orvos, a médium az üzenet. Heti Válasz “felvételi”.

Október – Elkezdődik a HV műhely, Piaf Piaf, Capote, Okt23 mintha nem is lenne semmi. Totális kiakadás a rétegre és a Regnumra, kilépés a Cédrusból. Megjelenik a Google 4billió dolláros klímaterve, három úgy gyerek jön a Kercerécékhez: Kati, Barna, Péter. 5 éves érettségi találkozó ami nagyon jól sikerül.

November – Az újságírás mindent ledominál, megjelenik több írásom, meghívnak Amerikába. Elkezdem a szakdogámat Miróból. Megismerem Vass Zoltánt, aki nagy rajzelemző guru. Lezajlik a Fülöp Sándor hiszti sok sok tanulsággal és két bekezdéssel a Heti Válaszban. Keith Haring, Agnes Denes, lxde, Aritmiás szívek klubja, Hodler. Nomád hospitálások 2x.

December – Diótörés, Jókai táncegyüttes, Advent, Roráte. Pétert elgázolják, de aztán mégis ott van a csapatkarácsonyon. Egyetlen ösztöndíjat se kapok meg bár elbocsátották az apámat, totális anyagi csőd. Sokat olvasok végre, a katolikus püspöki konferencia zöld körlevelet ad ki. Decnyolc. Szilveszter Szuromival. Extrém sok terv jővőre…

Nemrég azt hallottam, hogy a WordPress kódja úgy van összegányolva, és hogy egy katasztrófa az egész. Nem tudom, nem értek hozzá. Blogolni eszembe se jutna más tartalomkezelővel, mert bár a cms király a Drupal, ez sokkal kényelmesebb, mezei felhasználóra optimalizált. Nagy kihagyás után frissítettem a pluginjeimet is az új verzió tiszteletére, sőt telepítettem egy új statisztikai modult, ami még a Google Analytics-nél is pontosabb lesz, mert szerveroldali, úgyhogy, ha valaki irtja a javascriptet, vagy a Google ellen tiltakozik, az is felismerésre kerül majd. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy lesz-e különbség érdemben. (azt gondolom, hogy nem)

Ha valakit nagyon megragadott a dolog, egy videót is megcsodálhat a fejlesztői blogban az új verzióról.

És ha már említettem a statisztikát, akkor megosztom veletek is azt az új információt, hogy az elmúlt 30 napban 442-szer látogatták meg az oldalam, 862 oldalt töltöttek le (azaz fejenként 1,95-öt átlagosan), átlagosan nagyjából 4 percet töltöttek az oldalon (ideszámítva azokat akik azonnal távoznak). Ezt a forgalmat 249 teljesen egyedi felhasználónak köszönhetem, akik 40%-ban keresőkkel, 40%-ban közvetlenül és 20%-ban más oldalak rám mutató linkjein keresztül értek ide.
Néhány hónapja már folyamatosan emelkedik a látogatottságom, szeptemberben 241, októberben 351, novemberben 361 látogatást regisztráltam, az elmúlt harminc napban (2008. nov. 10 – dec. 10.) pedig 442 mint írtam. Ez az utóbbi növekedés többek között, de nem kizárólag a Fülöp Sándoros cikknek köszönhető, pontosabban annak, hogy a Heti Válasz idézte (link nélkül). Ez a növekedés 31%-os gyarapodás a megelőző 30 naphoz képest. A látogatóim 32%-a rendszeresen visszatérő (legalább 10-szer járt itt).
Igazán hálás vagyok az érdeklődésért, szeretettel köszöntök mindenkit, de különösen azt a 4%-ot aki már több mint 100 szor járt erre…