Arról a bizonyos baloldali médiatúlsúlyról
Konzervatív körökben gyakran merül fel az a probléma, hogy a közéleti média nagy többsége baloldali, liberális kézben van. Ez tetszés szerint zsidó összeesküvéssel, a spontán privatizáció által megszerzett pénzekkel, vagy hasonlókkal magyarázható. Jelentős részben konzervatív értékrendű ismerőseim körében soha nem hallottam még önkritikus magyarázatot, ha a jobboldali médiumok alacsony olvasottsága, nézettsége került szóba.
A helyzet azonban mégis gyanús: a Fidesz olyan médiatörvényt csinált, amilyet csak akart, kormányon vannak nem is kicsit, ennek ellenére a magyar médiapiac nem sokat változott, noha a ciklus negyede eltelt már. Nem is fog, ebben szinte biztos vagyok. Marad a baloldali médiatúlsúly, hiszen vannak a piacnak olyan játékszabályai, amit csak valódi diktatúrával lehet kikapcsolni: az emberek olyan újságot fognak olvasni, amihez kedvük van, és a jelek szerint a ballib médiához van kedvük.
A minap a kezembe került egy Magyar Narancs. Volt benne egy cikk, amit egy lengyel ateista írt, és azt taglalta, hogy szerinte miért elhamarkodott, illetve sajnálatos dolog, hogy II. János Pál pápát boldoggá avatják. Elgondolkodtam... Ilyen szentségtörő cikk "a mi médiánkban" soha nem jelenhetne meg, noha az általa felvetett kérdések teljesen helyükön voltak. Ilyen kérdéseket feltenni nem lehet, következésképpen válaszok sincsenek rájuk. Miért kell gyorsított eljárásban szentté avatni egy pápát, aki ennyit politizált? Miért kell gyorsítottan szentté avatni azt a pápát, akinek az ideje alatt számos a nemrégiben napvilágra került pedofil-eset történt és kicsi az esélye, hogy erről nem tudott, de nem tett semmit? Vajon miért szükséges eltekinteni attól a szabálytól, hogy 50 évet szokás várni valaki szentté avatása és halála között? Sajnálatos, hogy egy ilyen érdekes történelmi személy életéről szóló vitát ellehetetlenítik a műanyagbábuk és aranyszegélyes könyvek, amelyek belőle maradnak a mai ceremónia után.
Szép kérdések, de ilyet csak a gonosz liberálisok tesznek fel.
