Nem szórakoztat, túl sok időt visz el, több információt tartalmaz rólam, mint szeretném és ezt nem lehet kontrollálni. Ez amúgy nem jelenti persze a közösségi médiával való teljes szakításomat, csak ezt az egy oldalt, amit igazából sose szerettem, de volt egyfajta társadalmi nyomás, hogy azért kell egy facebook account, mert mindenkinek van. Hát most nincs.

Poke helyett ezentúl sör/kávé meghívásokban utazom.

Van egy Amazon Kindle ekönyv-olvasóm. Nagyon szuper, csak tartalommal nincs úgy ellátva, mint lehetne. Illetve angol nyelvű könyvből van rá annyi, hogy ha mostantól halálomig olvasok, akkor se érek a feléig, magyarból azonban csak illegális források vannak gyakorlatilag. Tegnap vettem a Bookline-on két könyvet, persze offlájnban. Megpillantottam, hogy van ekönyvük nekik is. Elkezdett érdekelni a dolog:

1. Nézegettem, hogy mik vannak. Hát, nem akarom itt nagyon lehúzni Krúdy-t meg Gárdonyit, de mondjuk a készlet döntő többségét ők adják, és ez tipikusan nem az az ekönyves stílus. A kínálat magyarul siralmas, de azért találtam egyet, ami érdekelt is, és nem is volt olyan drága, próbaképpen megvetten Karinthytól az Utazás a koponyám körül-t.
2. 625 Ft. Gondoltam ennyit megér a kísérlet, még ha nem is fog működni. Fizetek.
3. Lakcímet kér. Mi a fene? (persze beírok valami kamut és tovább enged)
4. Leszedi a pénzt, várok. Az azonnali kézbesítés itt kb. egy óráig tart, de végül is ez csak kicsit lassabb, mintha elmennék a boltba.
5. Kapok egy linket, ami egy fura fájlra mutat. Azt mondja le kell tölteni valami Adobe Digital Edition szoftvert. Gratulálok.
6. Letölteném, de nincs Linuxra. Reboot, telepít.
7. Fájl megnyit... kérem regisztráljon Adobe ID-t (vérnyomás ekkor már 155/96)
8. Regisztrál, belép. Könyv letölt. Megnyitja.  ebook readerre küldés funkció nincs a szoftverben persze.
9. Fájl kibányászása. Kindlére másol kézzel.
10. Nem nyitja meg.
11. Calibre ebook konvertáló szoftver telepítése windows-ra is.
12. Könyvet megnyit, de nem konvertál. Digitális másolásvédett állatság (=drm) van rajta.
13. Google. Fel lehet törni, de itt már feladtam, talán később.

Az eredmény: vettem egy könyvet legálisan. A világ legelterjedtebb ebook readere számára hozzáférhetetlen formátumban, iszonyatosan hosszú és bonyolult folyamattal hozzá is jutottam, de olvasni nem tudom. Vehetnék tőlük egy másik olvasót, százezer forintért (a Kindle háromszorosa), azzal -azt mondják- működne mind a 400 könyv amit árulnak. Höhö. Ha az Amazonon veszek egy könyvet, azt minden hülyéskedés nélkül azonnal a Kindle-re küldik, és már olvashatom is. 1 perc alatt működik. Így aztán maradnak az illegális könyvek. Ezért tart itt ez az ország...

VAW. Csak mérsékelt Douglas Adams rajongó vagyok, de ezen a címen indítunk netrádiót ma este. Akit érdekel, az este fél tíz felé jöjjön ide vissza, minden információ kint lesz, használati utasítás meg minden. Stay tuned... --- update --- közben meglett az url is, most már szól valami kellemes előzenekar: http://vaw.zapto.org:8000 Windows Media Player-el, VLC-vel, iTunes-al vagy más podcast lejátszóval hallgatható.

Kicsit elegem lett. Eddig elég komoly erőket fektettem abba, hogy sok ismerősöm legyen a facebook-on, gondoltam a modern média eszközei milyen hatékonyak olyan projectekhez, mint például a Sólyom for President is volt. Lett 850 ismerősöm, ami ugyan még mindig kevesebb valószínűleg, mint a real life ismerőseim száma, de annál viszont sokkal több, mint amennyivel tényleg tartom is a kapcsolatot, vagy -mondjuk ki- akik tényleg érdekelnek. A 850 ember egy jó részével összesen egyszer, ha találkoztam. Az egész kezdett kicsit bosszantó lenni. A virtuális énem szinte aktívabb közösségi életet élt mint a valódi, az összes ismerősöm folyamatosan találkozhatott egymással, összes volt szerelmeim a jelen kollégáimmal, és más bizarr dolgok. Az életben soha nem követnék el ilyen hülyeséget. Ha még ehhez hozzávesszük azt is, hogy talán impozáns dolog összeszedni 5000 aláírást Sólyomnak, de végső soron nem ő lett az álamfő, akkor elég egyértelművé kezd válni a dolog. Persze van egy ilyen vonzó hatás (nekem legalábbis volt) hogy a facebook jó, mert ott vannak a többiek. Mekkora majális... talán ez tartott vissza, és talán ez az, ami miatt nem töröltem még most se magam. Tegnap azonban a 850 ismerősből kitöröltem 730-at. Maradt 120. Szóval adjunk egy esélyt annak a világnak, ahol mindennek szaga van és nem lehet hide-olni a hülyéket.

Kezdenek kicsit elszaporodni a világban az öncélú dolgok. Pár percig lemerevedve ültem, mikor szembesülnöm kellett a kétéves gyerekkel, aki iPad-en játszik Angry Birds-öt és persze az apján, aki erre van olyan büszke, hogy még a youtube-ra is felteszi: A mai világ elképesztő fenntarthatatlanságának sajátos új dimenziója az, hogy a jövő emberei várhatóan annyira ostobák lesznek, hogy az minden ökológiai gond nélkül is a világ teljes összeomlásához vezet. Mégis mit várhatunk ezek után Csanitól? Ha valakit már ennyi éves korában hagyunk elmerülni abban a világban, ahol ennyi inger bombázza az agyat, vajon milyen ember lesz belőle? Vajon milyen az a 20 éves, aki soha életében nem mélyedt el semmiben? Aki egy idő után képtelen lett az elmélyedésre? Aki nem tudja milyen az akció nélküli élet? Vajon a srácnak milyen viszonya lesz a valósággal? Hogyan fog konfliktusokat kezelni és komplex problémákat felismerni, megoldani? Félek tőle, hogy sehogy. Jó esetben az egyre szaporodó biodroidok számát fogja növelni, elvégez egy szakmát, és azt fogja csinálni míg meg nem hal, fogalma se lesz arról, hogy mi miért történik körülötte, nem lesz intelligens alkotója az eseményeknek. Pénzt fog keresni, hogy legyen mit elkölteni az új Apple termékre, amiről ma még álmodni se merünk. A szórakoztató elektronika valójában az önmagában is abszurd növekedési paradigma végső karikatúrája. Ma bátran elmondhatjuk, hogy a világ legdrágább és leggyorsabban növekvő cégei olyan termékek fejlesztésével és forgalmazásával foglalkoznak, amiknek a hiánya semmilyen feltűnést nem keltene, de még az azonnali megszűnésük se lenne egy héten túl érdekes. És mégis: 60 milliárd dollárra becsülik a facebook-ot, és nem ő az egyetlen ilyen: Ezeknél a cégeknél dolgoznak ma a legtehetségesebb programozók. Hogy ez a lufi mikor fog kipukkadni, az egy érdekes kérdés, de szinte biztos, hogy ki fog. Az egyetlen (többé-kevésbé) kivétel számomra a Google, akinek a termékei többségükben hasznosak, simán fizetnék is értük, míg a facebook pusztulása gyakorlatilag megkönnyebbülés lenne. Killing Time. Egy korszak jelszava lehetne.

I. Beszéljünk inkább médiapolitikáról Az új médiatörvénnyel van egy csomó baj, mint ahogy az eddigivel is volt. Hogy melyik a rosszabb, azt nem tudom. Ennél nagyobb baj van összességében a Fidesz médiapolitikájával. A törvény akkor válik igazán aggasztóvá, ha annak fényében nézzük, ahogy született, ahogy kommunikálják, és ahogy minden mást is csináltak az elmúlt hónapokban. Nehéz bízni benne. Az elmúlt fél éven látszik, hogy nyolc éves frusztráció lefojtott indulata szabadult ki, átgondolatlanul moralizáló konzervatív óvónénik gyülekezete, akik azt hiszik, hogy ha elveszik valaki kezéből a kislapátot, akkor már tényleg nem fogja többé lerombolni Gyurika homokvárát. A médiatörvénnyel az a fő baj, hogy teljesen "csővégi" szabályozást alkalmaz. Egy dolog az, hogy ezek a büntetési tételek, homályos paragrafusok, vizsgálati jogosultságok és egy ilyen összetételű médiahatóság mit tesz lehetővé. A másik pedig az, hogy mi lenne a médiaszabályozás valódi célja, és ehhez képest merre megy a mai médiapolitika. Csővégi alatt azt értem, hogy a rendszer működésére rá se gondolva, dugót nyom a kéménybe, gondolván, hogy akkor majd benn marad a füst. Szerintem el se gondolkodtak azon, hogy a médiával kapcsolatos problémáknak mi is a valódi oka, illetve azon sem, hogy milyen célokat kellene megvalósítson egy ilyen törvény. Ez a hozzáállás leginkább a kiskapuk keresését és arrogáns kihasználását serkenti. (vö. külföldi szerveren mindent lehet) Egyébként azt gondolom, hogy nem lesz folyamatosan keménykedés, menni fog a szokásos macska-egér játék, Bayer Zsolti is írhatja a megszokottat, Bolgár György is írhatja, úgyis mindkettőt csak a sajátjai olvassák, nincs itt mibe beleszólni. Csak a politikailag kiemelt ügyekre fognak rámenni, magyarul az oknyomozó újságírásnak most egy időre befellegzett. Nem kérnek ők is egy Sukorót, nyilván nem. A jobboldali médiatúlsúly majd akkor fog kialakulni, ha a jobboldaliak megtanulnak piacképes médiumokat készíteni, ettől azonban olyan messze vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől.

Read the rest of this post »

Közeledik az EU elnökség, Duna stratégia, fellángolt megint: gát-nemgát. Szigetköz, Bős, Visegrád, Paks és Fajsz. Meg még ki tudja hány település. Őseink vajon miért telepedtek meg épp itt a folyóparton? Vajon miért éppen Buda és Pest lettek a főváros? Ez a folyó tud valamit. Szerettünk volna valamit hozzátenni az évtizedek óta húzódó Duna-ügyhöz. Megnézni, mintha először látnánk, előítéletmentesen, az egész képet figyelve - rendszerben. Mit ad nekünk a Duna? Mit vehetünk el tőle úgy, hogy maradjon is belőle valami? Igyekeztünk túllépni a gát-nemgát dilemmán. Az ökológusok néhány nap töprengés alatt nagyjából 20 olyan "szolgáltatást" írtak össze, amit a Duna ad nekünk: árvízlevezetés, mederformálás, kavicságy, víztisztítás, mikroklíma, idegenforgalom, sport, halászat, vadászat, ártéri gazdálkodás, kinetikus és hőenergia, városi levegő tisztító, hőelnyelő, hajózhatóság, építőanyag-kavics, ökológiai folyosó, fajok élőhelye... Ne higgyük tehát, hogy csak arról van szó, amit leggyakrabban emlegetnek, hogy 6-os osztályú hajók tudnak-e menni rajta. Ha  a Dunáról beszélünk, beszéljünk róla rendesen: mi mindent ad nekünk valójában, mi ezeknek a feltétele, ökológiai és gazdasági értéke? Erről szólt a konferenciánk, talán egyszer bővebben is megírom. Most mutatok valamit. Főosztályvezetőnk számára készítettem egy prezentációt az előadásához. A feladat az volt, hogy a szolgáltatások sokféleségét és azok összefüggéseit mutassuk be. Lényeges az, hogy melyik hol valósul meg, a mederben, a víztestben stb. Némi töprengés, és a bonyolult táblázat felvetítésének elvetése után ez készült: Prezi. Magyar fejlesztésű prezentációs szoftver. Szabadon elérhető, nem is kell telepíteni, Cloud computing, ahogy az ma trendi (lehet, hogy nem is akkora hülyeség ez a böngésző-oprendszer?). Ezzel persze elmondtuk a legkeményebb nehézségét is: mi van, ha valami gond adódik az internetkapcsolattal? Hiába tűnik ma ez alapvetőnek, a kockázat nagy. Mi bevállaltuk, utólag kicsit csodálom ezt, de nem volt gond. Annyit érdemes még elmondani róla, hogy a kezdő szófelhő Wordle advanced segítségével készült, az elágazó ábra pedig yEd-el. A hallgatóság szerette. Könnyebb volt a bonyolult, egymásba ágyazott rendszereket így megmutatni, mint egy hatalmas táblázattal, vagy hasonlóval powerpointban. Első Prezinek szerintem nem rossz. Szemléletes lehet még fejlődni vele, a használata nagyon egyszerű, inkább a fantáziámat kell majd hozzá-edzeni kicsit. Biztos, hogy fogom még használni a jövőben is.

Szinte nem is én hoztam szóba, jött magától. Néhány nap alatt több dolog is elgondolkodtatott, hogy kiirtsam magam a szociális hálókról. Fura módon jellemzően a "közösségi web" volt az, ahol az egyébként jól ismert kétségek megfogalmazódtak és tették fel nekem ugyanazt a kérdést sokszor egymás után: Megéri? Van jelenleg 682 ismerősöm a facebook-on. Legalább a felét valóban ismerem is. Igazából maximum a negyedével tartom a kapcsolatot érdemben. Egyrészt ezen a csatornán el lehet érni egy csomó embert, másrészt fogalmam sincs, hogy egészen pontosan miért is akarok én elérni 682 embert egyszerre. Van egy twitter profilom is, az érdekesebb, az ottani kontaktjaim döntő többségével soha nem találkoztam személyesen. A blogom számottevő forgalmat bonyolít egyébként a twitteren keresztül, ugyanez a facebookra nem igaz. Az iwiw-en nem is gondolkodtam. Minden kontaktomat és adatomat töröltem, majd a profilomat is, nem csak értelmetlen, de rosszul is van megcsinálva. Közben rájöttem, hogy a facebooknak az egyik fő vonzereje, hogy ott vannak a többiek. Ez nem azt jelenti, hogy ott történik bármi érdemleges, de azt az érzést teremti meg, hogy ott biztos érdekes dolgok szoktak lenni. Például, az emberek munkaidőben ott lógnak, szórakoztatva egymást vállalataik nagyobb dicsőségére. A másik jó a facebookban, és ez egyébként tényleg jó, az az a lehetőség, hogy szerte a weben, az emberek valódi személyazonosságukkal azonosíthatók. Ennek persze van más módja is, illetve természetesen nem nagy ügy átverni a rendszert, de nagy átlagban mégis csak működik.

Read the rest of this post »

Van nekem egy internetszolgáltatóm, úgy hívják hogy Enternet. Elméletileg 5 mbps gyorsaságú internetet rendeltünk meg, kétezervalamennyit fizetünk egy hónapban - ki lehet bírni. Az első problémám az, hogy semelyik napszakban nem teljesül az 5 mbps, szebb pillanatokban 2-ig is felmegy, ami persze nem szerződésszegés, (hiszen a garantált sávszélesség valami észvesztően kicsi, ez csak a max) csak szemétség. Az ember azt gondolná, hogy azért árulnak különböző sebességű csomagokat, mert azoknak a sebessége különbözik, és az emberek ennek alapján választanak. Na de hagyjuk, ez nem olyan érdekes. Hétvégén hazajöttünk egy röpke Tihanyi nyaralásból, és arra lettünk figyelmesek, hogy nincs net. Felhívtam az ügyfélszolgálatot, egy géphang közölte velem, hogy várjak reggelig. Vártam. Üdvözöljük, ön az Enternet ügyfélszolgálatát hívta - Tenkjú for kólling enternet kólszenter. Nyomja meg a kettes gombot, majd a hármas gombot, majd hallgasson meg egy reklámot, majd nyomja meg a kettes gombot... gondolom ismeritek. Itt kezdődik az a rész, hogy öt percig vársz mert sajnos minden operátoruk foglalt. Valami nekem azt súgja, hogy a minden szó itt egész pontosan 1 személyt jelent, de hát ki tudja ezt bizonyítani? A derék operátor meglepődött a kérdésemen, biztosított, hogy befizettem az összes csekket, utánanéz, de ha esetleg megjavulna, hívjam vissza, és szóljak neki. (wtf?)

Read the rest of this post »