Megéri?

Van jelenleg 682 ismerősöm a facebook-on. Legalább a felét valóban ismerem is. Igazából maximum a negyedével tartom a kapcsolatot érdemben. Egyrészt ezen a csatornán el lehet érni egy csomó embert, másrészt fogalmam sincs, hogy egészen pontosan miért is akarok én elérni 682 embert egyszerre.

Van egy twitter profilom is, az érdekesebb, az ottani kontaktjaim döntő többségével soha nem találkoztam személyesen. A blogom számottevő forgalmat bonyolít egyébként a twitteren keresztül, ugyanez a facebookra nem igaz.

Az iwiw-en nem is gondolkodtam. Minden kontaktomat és adatomat töröltem, majd a profilomat is, nem csak értelmetlen, de rosszul is van megcsinálva.

Közben rájöttem, hogy a facebooknak az egyik fő vonzereje, hogy ott vannak a többiek. Ez nem azt jelenti, hogy ott történik bármi érdemleges, de azt az érzést teremti meg, hogy ott biztos érdekes dolgok szoktak lenni. Például, az emberek munkaidőben ott lógnak, szórakoztatva egymást vállalataik nagyobb dicsőségére.

A másik jó a facebookban, és ez egyébként tényleg jó, az az a lehetőség, hogy szerte a weben, az emberek valódi személyazonosságukkal azonosíthatók. Ennek persze van más módja is, illetve természetesen nem nagy ügy átverni a rendszert, de nagy átlagban mégis csak működik.Mivel ott vannak a többiek, egész jó médiakampányokat lehet készíteni rá. Gondoljunk csak a Sólyom for President akcióra, vagy a számtalan rajongói oldalra, ami valószínűleg egész jó forgalmat csinál egy csomó oldalnak. Ennek persze ott van a visszája is, több millió hatalmas hülyeséghez lehet csatlakozni, és erre rendszeresen meg is kérik az embert…

1. Biztos, hogy a legtöbb facebook felhasználó sokkal több időt tölt a hálózaton, mint amennyi értelme annak van.
2. Biztos, hogy a legtöbb facebook felhasználó sokkal több adatot közöl magáról, mint az értelmes vagy biztonságos volna.
3. Biztos, hogy a legtöbb facebook felhasználónak ez a munkája, kapcsolatai rovására megy, kisebb-nagyobb mértékben.

Eric Schmidt, a Google vezérigazgatója a napokban egy interjúban azt mondta, hogy valószínűnek tartja, hogy a jövőben, annak a generációnak a tagjai, akik a közösségi hálókon töltötték a gyerekkorukat, felnőtté válva a teljes nevüket megváltoztatják, mert az, amit az évek során hátramaradt, egyrészt gyakorlatilag kiirthatatlan, másrészt többnyire vállalhatatlan.

Mivel azonban nagyon szeretek technológiai dolgokban up-to-date lenni, nem megy könnyen a social suicide. Pedig erre is van szép, kidolgozott online megoldás…

Keresem a módját, hogy hogyan lehetne biztonságosan kordában tartani a dolgot, előrelátóan üzengetni a hálózaton, szigorú adatvédelmi beállításokat használni, és persze nem túl sok időt eltölteni a hálón. A gyakorlatban szerintem ez nem könnyű.

Ráadásul frusztrálódva fedeztem fel, hogy néhány óra számítógépezés, különösen internetezés után egyszerűen a felére csökken az agyam teljesítőképessége átmenetileg. Ilyenkor egy jó fél óra offline lét kell ahhoz, hogy a kis neuronjaim magukhoz térjenek. Persze ez is kordában tartható, de azért anélkül, hogy a tapasztalatomat objektív kutatásnak akarjam beállítani, megjegyzem, hogy vajon ez a hatás nem rontja-e túlzottan az iskolások szellemi teljesítményét, hiszen tudjuk, hogy mennyit ülnek a gép előtt…

Ezen töprengek manapság, még nincs meg az eredmény.
Érdekelne, hogy ti mit gondoltok…

Az első problémám az, hogy semelyik napszakban nem teljesül az 5 mbps, szebb pillanatokban 2-ig is felmegy, ami persze nem szerződésszegés, (hiszen a garantált sávszélesség valami észvesztően kicsi, ez csak a max) csak szemétség. Az ember azt gondolná, hogy azért árulnak különböző sebességű csomagokat, mert azoknak a sebessége különbözik, és az emberek ennek alapján választanak. Na de hagyjuk, ez nem olyan érdekes.

Hétvégén hazajöttünk egy röpke Tihanyi nyaralásból, és arra lettünk figyelmesek, hogy nincs net. Felhívtam az ügyfélszolgálatot, egy géphang közölte velem, hogy várjak reggelig. Vártam.

Üdvözöljük, ön az Enternet ügyfélszolgálatát hívta – Tenkjú for kólling enternet kólszenter. Nyomja meg a kettes gombot, majd a hármas gombot, majd hallgasson meg egy reklámot, majd nyomja meg a kettes gombot… gondolom ismeritek. Itt kezdődik az a rész, hogy öt percig vársz mert sajnos minden operátoruk foglalt. Valami nekem azt súgja, hogy a minden szó itt egész pontosan 1 személyt jelent, de hát ki tudja ezt bizonyítani?

A derék operátor meglepődött a kérdésemen, biztosított, hogy befizettem az összes csekket, utánanéz, de ha esetleg megjavulna, hívjam vissza, és szóljak neki. (wtf?)

Nem javult meg.

Innentől kezdve két napig egyáltalán nem sikerült beszélnem az ügyfélszolgálattal. Lehet, hogy csak az én számom hívásait nem vették fel, gondolván, hogy nem tudnak újdonságot mondani, de az is lehet, hogy olyan sok háztartásban ment el a net, hogy az ügyfélszolgálat nem bírta cérnával.

Tovább erősödött bennem a gyanú, hogy az ügyfélszolgálat tech support csapata egy fős.

Aztán felhívott egy fickó egy magántelefonszámról, és megkérdezte, hogy megjavult-e. Mondtam neki, hogy nem. (Az mondjuk egy kérdés, hogy ha azt már megbeszéltük, hogy az ő oldalukon van a baj, akkor miért nekem kell megállapítani, hogy működik-e.) Akkor javasolta, hogy esetleg, by the way, próbáljam meg a gépem beállításai közt a PPPoE szerver nevét megváltoztatni így és így…

Javasoltam neki, hogy erről talán küldjenek már nekem egy fejléces emilt (ahogy azt korábban már tették is párszor) mert azért valami minimális nyoma legyen már annak, hogy ezt mondták, meg hogy tényleg az Enternet mondta, és nem bárki a nagyvilágból, egy “magántelefonszám”-ról.

Persze megígérték, persze nem küldtek.

Hazaérve azért kipróbáltam, és működött, azonnal.

Magyarul az történt, hogy ezek az idióták átnevezték a saját szerverüket, elfelejtettek szólni, és képesek voltak két napig nyomozni azután, hogy mi lehet a probléma oka. Megnéztem az ÁSZF-ben, most kibalhézhatnék nagyjából egy-két ezer forint kötbért.

De inkább keresek egy normális szolgáltatót.

Idén is Goldenblog. Rangos magyar blogverseny, ahol a blogok egyébként végtelen seregéből kiemelkedik néhány arra érdemes. Van sok kategória (Gasztró, Kult, egészség, IT stb.) Én a Komplex blogok kategóriájába neveztem:

“Olyan webnaplók, ahol a szerző személyes bejegyzéseit, tematikus írásait, fotóit, közéleti észrevételeit egy felületen publikálja. A középpontban a sorokat jegyző személy áll, ő értekel, elemez többféle témában.”

Ebben a kategóriában az első fordulót az olvasók döntik el. Az az 50 blog kerül a zsüri elé, amit a legtöbben ajánlanak, ezért arra kérlek titeket kedves errejárók, hogy nevezzétek be kedvenc blogotokat az itt látható dobozba ejtve ímélcímeteket… Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy nem fogtok spamet kapni, én viszont bejutok, és az jó. Nektek is, nekem is.

Arra, hogy nyomtál egy lájkot a gimnáziumi osztálytársad youtube videójára a facebook-on. Meg a partyfotókra, meg a blogodra, twitteredre, flickredre, stb stb.

Hisztinek tűnik.

1. Pedig, ha valaki szeretne, az internetes profiljaid alapján elég sok dolgot össze tud szedni rólad.
2. Sőt, ha nem vigyázol, a tudtod nélkül is összeszednek rólad minden félét.
3. És amit összeszedtek, azt jobban tudják hasznosítani, mint ahogy el tudod azt képzelni.

Nem akarom túlcifrázni: töröld magad az iwiw-ről, szigorítsd meg jelentősen a facebook adatvédelmi beállításaidat, és nézd meg, mit mond rólad a google… Ha úgy érzed túl sokat tud, távolítsd (távolíttasd) el a tartalmat az adott oldalról, ezután itt már ki tudod törölni az ő emlékei közül is a dolgot.

Vagy ne törődj vele…

És itt a baj. Tudni akarja, hogy ki a fene. Lehetne olyan játékot játszani a barátaimmal, hogy mindenki mondhat rólam öt szót, berakhatnám a kedvenc youtube videómat, versemet, csehtamásomat. Írhatok adatokat, viccesnek szánt kétértelmű mondatokat, leírhatom, hogy mikkel foglalkozom. Lehet, hogy csak egy fotó kéne. Vagy legyen csak az online identitásom, és akkor pont megfelelne ez a virtuális névjegykártya.

Na mindegy, szóval fogok írni magamról valamit, amit majd fél év múlva kitörlök, mert az nem én vagyok.

Na, de hagyjuk. Segítség nélkül is tudtuk, hogy az MSZP-nek is van. És a világ legnyilvánvalóbb dolga, hogy a Jobbiknak is van, talán közöset használnak a szocikkal, úgyis egy fészekalja. Az MDF-nek a hőskorból talán maradt, az LMP-nek biztos nem ilyen fejlett, de valljuk be, egy komolyabb Excel táblázat is sokat tud, ha értünk hozzá.

Ez persze nem sokat változtat azon, hogy mindez büntetőjogi kérdés kéne legyen.

Vajon miket tudnak rólam?
Persze mindjárt azon gondolkodtam, hogy vajon benne vagyok-e. Gondolom igen, mert kaptam tőlük egy szórólapot névre címzett levélben. Azt írták benne, hogy itt az idő. Remélem azért programalkotáskor átlapozzák a blogom társadalom és közélet címke alatti bejegyzéseit. A fenntartható alattit biztos nem, pedig azt is nekik írom.

Na de vegyük komolyan a dolgot. Van a választói lista, nyilván szépen illesztve a telefonkönyvvel, és minden adattal. Van ugye a jó UD Zrt, aki nyilván ki-be jár az adatbázisba, és szerintem az NBH is ki-be jár, függetlenül attól, hogy ennek mennyire örülnek a Szentkirály utcában. Az NBH ugyanis az utolsó bitig figyeli a hazai internetforgalmat, és nem hinném, hogy minden kopogtatócédulagyűjtő rabszolga VPN-en csatlakozna egy szuperbiztonságos OpenBSD terminálról, és akkor az emberi tényezőt még nem is firtattam, tehát az ajtók nyitva állnak. Innentől már legyünk egészen nyugodtak, ha nem is valós időben, de lényegében a szocik is hozzáférnek, és nem sokat javítja a hangulatomat az a feltevés, hogy ez fordítva is esélyes.

Ha kis eszük van, akkor a civil szervezetek is fel vannak tüntetve benne, esetleg magáncégek, közösségi oldalak profiloldalai.

A lakóhelyek, iskolák, szervezetek és munkahelyek alapján egy olyan társadalmi hálózatot építhetünk fel, ami az iwiw-et megszégyenítő precizitással mondja meg, hogy kinek ki az ismerőse. Hogy kit mely politikai kérdések érdekelnek leginkább.

Don’t be evil…
Félreértés ne essék, ezek nem azok a dolgok, amiket meg lehet csinálni, ha akarnak, akár veled is, de áá nem, te kisember vagy. Ezt a melót úgy lehet az összes választópolgárral egyszerre elvégezni, hogy egyetlen ember se pocsékolja vele az idejét. Adatbányászatnak hívják az informatikusok. Szorgos algoritmusok böngészik a bevitt adatokat, amit aztán így-úgy lekérdeznek a google filozófiára építve: gyűjtsük össze és rendszerezzük az összes információt, és don’t do evil…

A személyre szóló rész csak ezután jön.

Ha valaki megpályáz egy állást, ami kicsit is fontos a Fidesznek, akkor meg lehet nézni benne, hogy a barátunk megbízható-e. Ha egy civil szervezet, vagy valaki pénzt pályáz, könyvet ad ki, vagy bármilyen jelentősebb dologba vágja a fejszéjét, könnyű eldönteni, hogy jó-e nekünk, támogatjuk-e. Esetleg, ha a Fidesz keres valakit, azt is ebben keresi.

Nekem ne mondja senki, hogy nem használják ilyenekre, mert nem vagyok hülye. De ne örüljenek a baloldali olvasók se, meg a radikális sámánok se, mer’ arra felé se jobb a helyzet, teljesen ugyanez megy.

Akkor legalább egyszer remélem küldenek egy állásajánlatot, hogy itt az áll, hogy te értesz ehhez meg ehhez, hát megteszünk miniszternek. Talán így halászták elő a kalapból Schmitt Pált annak idején, meg Tarlós Istvánt. Bár úgy látom, akkor még erősen béta tesztelés alatt állt az alkalmas-ember kereső.

És, hát, kedves Kubatov pártigazgató úr, most már talán te is megtanulod, hogy nem a ház mögötti fészerben kezdünk bele az urándúsításba se. Most aztán böngészheted az adatbázist, hátha kiszűri neked, hogy ki volt az áruló.

Török Gábornak van igaza, nem szeretőt választunk vasárnap, csak házmestert. Erre a posztra meg nem a legideálisabbak közül is muszáj választani, ha nem akarod magad kisöpörni az egész ország udvarát. Szóval – kedves narancssárga barátaink – azért persze rátok szavazok majd.

De azért basszátok meg.

Ha kommentet írtok, legtöbbötöknek egy kék alapon fehér G betű jelenik meg ott, ahol nekem a kedvenc ősemberem.
(Ő egyébként a 2001:űrodüsszeia című film egyik főszereplője, és épp történelmi tettet visz véghez, de ez most nem annyira fontos.)

Milyen szép is lenne, ha mindenkinek az egyéniségéhez illő, szép avatarkép virítana a hozzászólása mellett, ahogy azt máshol is megszoktuk…

Mit tehetünk ezért?

Ellátogatunk a http://gravatar.com/ oldalra, megadjuk az emailcímünket, és feltöltünk egy képet. 3 perc.

Mit kapunk cserébe? A gravatar nem csak itt, de a legtöbb wordpress alapú blogban működik, így mindenhol automatikusan meg fog jelenni a képecskéd, ahol az ott megadott e-mail címet írod be kommenteléshez. Visszamenőleg is egyébként…

Nem kötelező, de köszi.

Mégszolgálatibb közlemény, kockáknak: dolgozom a Google Friend Connect integráción, de nem működik nekem az a szemét plugin, amit láthatólag nem is fejlesztenek olyan bőszen sajnos. Nem adtam még fel, de ha van tapasztalatod és megkeresel, az nagy segítség…

A probléma egyszerű: az emberek nem vesznek újságot.

Illetve sokkal kevesebbet vesznek, mint amivel egy színvonalas szerkesztőséget el lehet tartani. A többség a baj okát és megoldását egyaránt az internetben látja: a sok ingyenesen elérhető tartalom természetes folyamatként fojtja meg a fizetős médiát. Ugyanakkor nyilvánvalónak látják, hogy itt kell kitalálni, hogy mi legyen, mert ez az az új közeg ahol az emberek médiát fogyasztanak, tehát ide kell utánuk menni. Miért vennének Magyar Nemzetet, ha ott van az index.hu is? A baj csak annyi, hogy az internetes felületek reklámbevétele nem elegendő egy színvonalas szerkesztőség eltartásához. És itt akkor borul a médiavilág, mint egy rosszul sikerült domino…

- első felvonás -

1) Hányat kattintottak?
Az internet bevételei látogatásarányosan jelentkeznek, mert ez jól mérhetően mutatja a reklámok nézettségét. Sok látogatót pedig bulvárral lehet szerezni. Ennek az emberiség általános szellemi állapota mellett más oka is van: a bulvár igénytelen, tehát sokkal kevesebb munkát igényel, mint érdemben elemezni a társadalom folyamatait. Ami olcsóbb abból könnyebb többet gyártani és olvasóként gyorsabban felfogni, így többet is kattogtatnak rá.

2) A közösségi média előz
Az egész internetes média tökéletesen öncélúvá vált. Idióta kattintásgenerátor címekkel látják el az írásokat jobbra való szerkesztőségek is, ami rövidtávon talán hatásosnak látszik, de semmit se ér a valóságban. Az online oldalak látogatottsága is csökken, az emberek a közösségi média felé fordultak.
Kétségtelen, hogy ennek az oka nem kizárólag a mainstream média hanyatlása, de az is. Az erre szóló válasz egyszerű: vonjuk be a közösségi médiát is a tartalomgyártásba, és a forgalomgenerálásba is. Így történik az, hogy az index címlapján szerepelnek a blog.hu friss tartalmai, és hogy Bede Márton indexes publicista az ország egyik vezető tumblr lovagja.
Tovább nőtt a mennyiség, a kattintás, tovább csökkent a színvonal.

3) A médiára nem igazak a piacgazdaság törvényei
Mert annyira fontos a politikai funkciója, hogy a legéletképtelenebb lapokat is meg kell tartani. A piac törvényei szerint, ha egy lap nem eladható, akkor megszűnik. Mi azonban tudjuk, hogy a választásokat az nyeri meg, akinek a legnagyobb a médiafelülete, tehát minden médiumnak van egy őrangyala, aki megfelelő mennyiségű hirdetéssel és alapítványi pénzzel látja el az egyébként egyre inkább eladhatatlan terméket.

Ezzel azonban a lapok függetlenségének a halvány látszata is megszűnik, hiszen a lap azért létezik, hogy képviseljen valamit. Ha ezt nem képviselné, nem lenne oka létezni. Ettől persze tovább csökken az olvasottság, mivel az emberek a közhiedelemmel ellentétben nem mind hülyék, és nem adnak ki pénzt szócsövekre. Ekkor meg kell jelentetni egy elemző cikket a gazdasági válság következtében megrendülő médiapiacról, és elvándorolni egy párthoz, hogy te Viktor/Feri, kéne pénz…

4) Nem akartok egy Duna hidat a kert végébe?
A médiában időnként érthetetlen marketing kampányok történnek, például volt idő, amikor a Strabag egyszerre hirdetett szinte a teljes magyar médiapalettán. Nem tudom, eszébe jutott-e valakinek, hogy ennek mi a lényege? Melyik állampolgár szokott hirtelen felindulásból Duna hidat, vagy autópályát vásárolni?
Ezekkel vásárolta meg a Strabag, hogy a magyar média döntő többsége ne írjon arról a pártfinanszírozós buliról, amiről a Heti Válaszban Bódis András beszámolt. Ha nem nyögnének a megszűnés határán, talán többen visszautasították volna a lehetőséget.

A médiaválság tehát megoldaná önmagát, ha hagynák kibontakozni: meghalnának a béna lapok, és lennének újak, vagy kevesebb lenne. Erre persze a gyakorlatban semmi esély nincs.

- második felvonás -

Ez akár zárszónak se lett volna utolsó, de van egy bökkenő: bár az emberek annyira nem hülyék, mint amennyire annak nézik őket, azért még így is eléggé azok. Ebből a buliból a bulvár jönne ki győztesen, mert a meztelen nők jelenleg piacképesebbek, mint a gondolkodás.

Mert mikor fog a derék magyar hétvégén délután leülni a fauteuilbe, és szélesre tárni egy napilapot, átnézni a világ folyását, vagy elolvasni a hetilapban az aktuális bonyodalom mély elemzését, hogy ezáltal tájékozott legyen, és felelős véleménnyel segíthesse gyermekei előremenetelét és az ország boldogulását?

Hát, majd, ha nem fogyasztói társadalomban fog élni a lét emberi minimuma környékén. Majd, ha odáig küzdi fel magát a Maslow féle piramisban, hogy érdekelni kezdik a külvilág eseményei, elhiszi, hogy ér valamit a szava, és van értelme elmenni egy múzeumba pár festmény miatt, vagy kinyitni egy verseskötetet, azaz felülemelkedni a megélhetésen, és a napi fájdalomcsillapító TV sorozaton.

A fogyasztói társadalom tehát olyannyira nem piacgazdaság, hogy Magyarországon már nagyjából ki is végezte azt, mint ellenfelét.

Az internet nem csak azért dominál, mert az jobb vagy ingyenes, hanem mert azt munkaidőben lehet, pótcselekvésként. Az internet egy állati jó dolog, és nagyon sokat ki lehet hozni belőle, de ma Magyarországon senki sem tesz még hasonlót sem, leszámítva pár bloggert.

A megoldás nyilván a társadalom megújulásán át vezetne, de erről nehéz mit írnia szegény médiának. Mégse írhatják, hogy olyan hülyék a politikusok, hogy miattuk már a lapokat se tudjuk eladni, mert a legjobb szándékkal se születik olvasható tartalom ilyen eseményekből. Vagy, ha mégis születik, azt ennyi funkcionális analfabétának nem lehet feltálalni, mert esélyük sincs. Az talán kiút lenne, ha az egész média szövetséget kötne, az egész megmentésére, de erre megint csak nincs esély.

Az egész cikk onnan jön egyébként, hogy tegnap voltam beszélni egy új hetilap, a Nagyítás főszerkesztőjével munka ügyben. Nem fogok ott dolgozni, de ettől még szimpatikus lap: kultúra, versek, társadalom. Van az impresszumban pár alapítvány, de egy kulturális lapnál ez talán kevésbé veszélyes. Ránézésre a piacképesség látszatát is igyekeznek elkerülni, de talán van még annyi közönsége a kortárs magyar kultúrának, hogy a tartalomért vesz meg valamit, ami talán jó lesz. Reménykedjünk.

(Tisztelet és hála annak, aki idáig elolvasta. A Heti Válaszban ez nem egész két oldal lett volna, csak viszonyítás képpen mondom.)

Az indexhez tartozó indavideo új szolgáltatása, hogy magyar filmeket lehet rajta megnézni online, legálisan. Néhány hete úgy döntöttem, nem olvasok több indexet, mert szemét, és legyen inkább időm másra, erre megteszik fennállásuk óta a legértelmesebb lépésüket. A fenti filmmel kezdtem (Ördögtérgye), de van még egy halom, amire kíváncsi vagyok, mert ezek nem azok az idióta Kern filmek, hanem a jobbik fajta. Addiktív.

Erre találjátok.