Megjelent egy kiváló interjú a Figyelőben. Lázár Jánost, a Fidesz frakcióvezetőjét kérdezik a parlamenti ciklus első másfél évének kérdéses módszereiről, az Alkotmánybíróságról, legitimitásról, hatalomgyakorlásról.

Interjú, nem publicisztika. Lázár saját maga mondja, amit mond. Nyilván jóváhagyta a szöveget, ez így működik. Nem is kommentálnám, csak olvassátok el.

 

Belevágtunk. Némi bétatesztelős, félignyilvános állapot után úgy tűnik tényleg elindítjuk az ökopolitikai blogunkat. Mindenről lesz szó, ami öko, ami zöld. A klímaváltozástól a globalizációkritikáig, az etnikai kérdésektől a helyi önrendelkezésig. Mondhatjuk, hogy hiánypótló, vagy szerényebben fogalmazva, szükség lenne rá. Jávor Benedek és a Greenpeace blogját leszámítva nem nagyon létezik olvasható zöld blog magyar nyelven. Az előbbi azonban elég személyes, eléggé napi politikai jellegű, az utóbbi meg hát... olyan grínpíszes. Ki szereti, ki nem, ők akkor is az egyik legjelentősebb zöld szervezet a világon - ez el kell ismerni. Mi egy kicsit mást akarunk. Egy gondolkodós, távolságtartó, tudományos igényű fórumot, ahol az igazi kérdéseket tesszük fel, és az igazi válaszokat keressük. Nem politikai csatorna, de politikával is foglalkozik éppen eleget. Írói itt-ott dolgozó, egyetemista, phd-hallgató zöld/öko gondolkodású fiatalok. Köztük én is, úgyhogy ezen a blogon kicsit ritkábbak lesznek a fenntartható cikkek, viszont ajánlom, hogy olvassátok azt is, jó lesz nagyon... szóval erre gyertek: rezervátum.net

Kaptunk 12 kérdést az Alkotmányozással kapcsolatban. Az egész kicsit lóg a levegőben, semmit se lehet tudni a formálódó koncepcióról, közjogi rendszerről, így nem igazán lehet hozzá mit szólni. Eléggé kamu-konzultáció szaga van a dolognak... Miért pont ezeket kérdezik? Ez volna a 12 leglényegesebb kérdés? Ne már! Igazából nekem az a fő bajom az egésszel, hogy ennek a folyamatnak átgondoltnak, átláthatónak kellene lennie. Szépen lassan kéne végigvinni, hogy az emberek megértsék, és a megfelelő fórumon hozzászólhassanak. Ha nem szereti mindenki az Alkotmányt, ha nem fogadják el legitimnek, akkor mi lesz? Megint lesz egy halom holt betű a törvénykönyvekben, és a következő kormány ha nem tudja megváltoztatni, a lehető legcinikusabb módon fog hozzáállni az alaptörvényhez, aminek pedig biztonságot kéne nyújtania. A világ többnyire nem szavazásokon szokott megváltozni, kedves Nemzeti Együttműködés Kormánya, ezt értsétek meg végre! De azért nézzük... 1) Vannak, akik szerint az új magyar alkotmánynak csak az állampolgárok jogait kellene deklarálnia, kötelezettségeket nem. Mások szerint a jogok biztosítása mellett a legfontosabb, a közösség iránti felelősségünket kifejező állampolgári kötelezettségeknek (munka, tanulás, honvédelem, környezetünk védelme) is helyt kell adni a dokumentumban. Ön mit gondol? Van olyan ember vajon, aki szerinte a kötelességeknek nem kell jelen lenni az Alkotmányban? Még a legelvadultabb SZDSZ-esektől se hallottam ilyet soha... 2) Vannak, akik azt javasolják, hogy az új magyar alkotmánynak korlátoznia kell az állam mindenkori eladósodásának mértékét, ezzel is felelősséget vállalva a jövő nemzedékekért. Mások szerint az alkotmánynak nem szükséges ilyen garanciát tartalmaznia. Ön mit gondol? Én inkább a "fenntarthatóság" igényét ültetném az Alkotmányba. Minden féle erőforrással úgy kelljen gazdálkodni, hogy az a jövő nemzedékek számára ne szűkítse az élet-lehetőségeket. Ennek csak egy része az államadósság, és nem is a legfontosabb. 3) Vannak, akik azt javasolják, hogy az új magyar alkotmány olyan közös értékeket is vegyen védelem alá, mint a család, a rend, az otthon, a munka, az egészség. Mások szerint ez nem szükséges. Ön mit gondol? Persze szükséges, de az ördög a részletekben rejlik. A kérdés tehát nem az például, hogy a család mennyire szent, hanem hogy kizárják-e a homoszexuálisok házasságát, vagy sem, és hasonlók.

Read the rest of this post »

I. Beszéljünk inkább médiapolitikáról Az új médiatörvénnyel van egy csomó baj, mint ahogy az eddigivel is volt. Hogy melyik a rosszabb, azt nem tudom. Ennél nagyobb baj van összességében a Fidesz médiapolitikájával. A törvény akkor válik igazán aggasztóvá, ha annak fényében nézzük, ahogy született, ahogy kommunikálják, és ahogy minden mást is csináltak az elmúlt hónapokban. Nehéz bízni benne. Az elmúlt fél éven látszik, hogy nyolc éves frusztráció lefojtott indulata szabadult ki, átgondolatlanul moralizáló konzervatív óvónénik gyülekezete, akik azt hiszik, hogy ha elveszik valaki kezéből a kislapátot, akkor már tényleg nem fogja többé lerombolni Gyurika homokvárát. A médiatörvénnyel az a fő baj, hogy teljesen "csővégi" szabályozást alkalmaz. Egy dolog az, hogy ezek a büntetési tételek, homályos paragrafusok, vizsgálati jogosultságok és egy ilyen összetételű médiahatóság mit tesz lehetővé. A másik pedig az, hogy mi lenne a médiaszabályozás valódi célja, és ehhez képest merre megy a mai médiapolitika. Csővégi alatt azt értem, hogy a rendszer működésére rá se gondolva, dugót nyom a kéménybe, gondolván, hogy akkor majd benn marad a füst. Szerintem el se gondolkodtak azon, hogy a médiával kapcsolatos problémáknak mi is a valódi oka, illetve azon sem, hogy milyen célokat kellene megvalósítson egy ilyen törvény. Ez a hozzáállás leginkább a kiskapuk keresését és arrogáns kihasználását serkenti. (vö. külföldi szerveren mindent lehet) Egyébként azt gondolom, hogy nem lesz folyamatosan keménykedés, menni fog a szokásos macska-egér játék, Bayer Zsolti is írhatja a megszokottat, Bolgár György is írhatja, úgyis mindkettőt csak a sajátjai olvassák, nincs itt mibe beleszólni. Csak a politikailag kiemelt ügyekre fognak rámenni, magyarul az oknyomozó újságírásnak most egy időre befellegzett. Nem kérnek ők is egy Sukorót, nyilván nem. A jobboldali médiatúlsúly majd akkor fog kialakulni, ha a jobboldaliak megtanulnak piacképes médiumokat készíteni, ettől azonban olyan messze vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől.

Read the rest of this post »

A buli hatalmas volt. Érdekes, hogy sokszor írtam és gondoltam azt, hogy ez egy elég nehéz időszak, de most, hogy itt ülök szilveszter délutánján, és a google naptárt lapozgatva hallgatom a j'adore hardcoret már sokkal szebb és egységesebb a kép szerencsére. Megint rengeteg dolog történt, és alapvetően jó volt minden. Kicsit kifutópálya érzésem van még mindig, de lassan rájövök, hogy már rég nem gurulok én sehova, csak kicsit ráznak a turbulenciák, ez egy ilyen világ.

Read the rest of this post »

Másként fogalmazva, illetve hogy én is kilépjek a sokat szidott Gyurcsány-féle gondolkodáskörből, nekifutok még egyszer, egyszerűbben és máshogy. A demokrácia lényege a hatalom megosztása. A kormány és az országgyűlés sajnos minden ciklusban a pártok befolyása alatt áll, így a kormányok intézkedései kisebb nagyobb részben a pártok érdekeit szolgálják, és az országgyűlés ehhez asszisztál. A képviselői felelősség megszűnt a pártfegyelem bevezetésével, ami olyan erős, hogy ahelyett, hogy felháborodást váltana ki a választókból és képviselőikből egyaránt, inkább erkölcsi alappá, védelemmé válik valami megtételére, amit egyébként nem szívesen támogatna egy-egy politikus. A tettek ilyen személytelenítése (mert hát nincs olyan személy hogy Fidesz vagy MSZP) a felelősség megszűnéséhez vezet. Bár az Alkotmányban az is benne van, hogy pártok közhatalmat nem gyakorolhatnak, a valóságban jól tudjuk, hogy ez napi gyakorlat, nem csak a frakciófegyelem, de a miniszterelnök-cserék és hasonlók során szintén, lényegében tényleg folyamatosan. (Itt azért felhívnám a figyelmet arra, hogy ugye nem is olyan rossz a mi Alkotmányunk, csak be kéne tartani. Egy gondolattal talán mégis ki kéne egészíteni: a tettekben való alkotmánysértés legyen valahogy elmarasztalható. Sajnos épp az ellenkező irányba megyünk ma.) Én nem tudom, hogy más országokban hogy működik a demokrácia. Vajon az USA vagy Németország pártjai mennyire utálják egymást? Vajon az ottani emberek ismerik a saját közjogi rendszerüket? Talán nem, talán azért kicsit jobban... nem tudom.

Read the rest of this post »

Voltam Prágában. Ez a Young Leaders konferencia valójában egy hatalmas networking esemény volt az USA pénzén és szervezésében európai és amerikai fiatal vezetők, (vagy leendő vezetők) számára. Sokat gondolkodtam, hogy vajon mi az ő céljuk ezzel... Úgy tűnik komolyan hisznek a "western values" képviseletében, és látják, hogy a jövőben komoly nehézségeink adódhatnak a világ dominanciájában versenyképesség terén. És ez nem játék, mert ahogy az egyik előadó mondta, semmi okot nem adtunk a "fejlődő" országoknak arra, hogy kicsit is jóindulatúak legyenek velünk. A konferenciának 3 fő témája volt: biztonságpolitika, kulturális sokféleség és környezeti válság. Ennek jegyében gyűlt össze Prágában körülbelül 200 fiatal és ezekről beszélgettünk, meg a saját személyes munkánk tapasztalatairól. Nem tartanék élménybeszámolót, lássunk inkább pár rövid tanulságot, amiért érdemes volt kimenni: 1) Prága nagyon szép. Elég feszes volt a program, nem volt idő túl sok mindent megnézni, de mégis. Néhány képem itt látható: 2) Elképesztő, hogy milyen jelentős eltérések vannak az egyes népek és szakmák világlátásában. Az amerikaiak és az európaiak (különösen CEE) között hatalmas különbség az iraki-afganisztáni háború megítélésében, környezeti kérdésekben és még sokmindenben. Persze ez az én szubjektív látásmódom, de mégis: az amerikaiak világképe fényévekre van a valóságtól. Például azt gondolja némelyik, hogy a környezeti válság okozta társadalmi konfliktusok könnyedén kezelhetőek a "legyőzhetetlen" hadseregükkel.

Read the rest of this post »

Április 26-án a Fidesz kétharmadot szerzett, az ország fellélegzett, Gyurcsány eltakarodott, Bajnai és mindenki ment vele. Az MSZP süllyed, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már Szili Katalin se hisz benne, nemhogy a választók. Nem a népharag tüntette el őket, hiába skandáltuk. És ez fontos. 2002-ben kezdődött. Március 15-én kitűztük a kokárdát, majd jó ötletnek tűnt fennhagyni a választásokig, annak aki hisz Magyarország felemelkedésében - vagy miben, nem emlékszem. Szentimentális, szerethető ötlet volt, de hülyeség. Fontos kapavágás annak a bizonyos ároknak a történetében. Orbán Viktor és barátai 1998-ban nem lapátolták ki az összes embert az államigazgatásból, ellenben összehoztak egy vállalható kormányzást, Széchenyi tervvel, Milleniumi zászlóval, és szép nagy gazdasági növekedéssel. 2002-ben még hittek abban, hogy az eredmények és a patetikus ünnepek hoztak egy olyan lelki ébredést az országnak, ami elég erős  egy újraválasztáshoz, hiszen Medgyessy se tud jobbat, mint hogy mindennek a folytatását ígéri, sőt még licitál. És pofára estek. Hiába a nagy beszédek, hiába az azóta is élő gyanú a választási csalásról, vesztettek. Nem csak a hatalmat vesztették el, a naivitásukat is. Elvesztették a hitüket az intellektuális politizálásban, elvesztették a hitüket önmagukban, és ezzel hamarosan az önazonosságukat, de ne szaladjunk ennyire előre. Medgyessy vállalhatatlanul nehéz feladatot kapott: egyszerre folytatni és különbözni. És itt jött be a 100 napos program, az elképesztő osztogatás 20.000 forinttal a nyugdíjasoknak és mindennel, mi szem szájnak ingere, mert a licit, az licit. Itt változott át a magyar politika hatalomtechnikai állóháborúvá, itt kezdtek elszakadni a valóságtól és lassan az értelmiségtől, majd az összes választótól. Azért előbb az értelmiségtől, mert az érzékenyebb a hülyeségre, lásd a mostani AB ügy. És titokban beindult egy folyamat, ki tudja a háttérben mióta készült, Medgyessy mögül kihátrált az SZDSZ, leváltották, és lett egy miniszterelnökünk, akinek alig hallottam a nevét is előtte, aki sportminiszter volt (sose vettem komolyan ezt a posztot), és kicsit égőnek éreztem, hogy nem tudom ki az a Gyurcsány, azt se, hogy hogy néz ki. Közélet helyett hatalomtechnika Az SZDSZ belehúzott rendesen. A liberális irányvonal erősödött, ezzel megkezdődött az a folyamat, ami az SZDSZ létjogosultságát kérdőjelezte meg később és vezetett a halálához, de az érdekes nem ez. Gyurcsány tényleg szemérmetlenül licitált önmagára, komolyan vette a kommunikációelmélet és a tömegpszichológia összes ismert szélsőséges szabályát, az egekbe tornázta az emberek ingerküszöbét, CD-n adta ki az őszödi beszédet és lényegében kisajátította a demokrata szót, miközben ott hágta át az Alkotmányt, ahol nem szégyellte (az AB ugye csak törvény felett ítélhet, cselekedet felett nem). A 2002-ben indult negatív kampány irányvonalat szélsőségesen felhizlalta, tudatosan démonizálta Orbán Viktort, aki bejött az utcájába.

Read the rest of this post »

Próbálok távolságtartóan és függetlenül hozzáállni a témához - nem könnyű. Gondoltam fogom az Alkotmánybíróság sajtóközleményét, és lefordítom magyarról magyarra. Kifejezetten Lázár János kedvéért, hátha ő is olvassa. Az Ab.-hoz több mint nyolcvan indítvány érkezett; számos magánszemély, három szakszervezet, egy egyesület és egy országgyűlési képviselő kezdeményezte a törvény alkotmányellenességének vizsgálatát. A törvény kisebb kiakadást okozott sokfelé. Az Alkotmánybírósághoz fordultak, ami Magyarország egyik legmegbecsültebb, legmegbízhatóbb szervezete az elmúlt húsz évben - széles közvélemény szerint. A különadóról szóló törvény elfogadásával összefüggésben augusztus 11-én kiegészült az Alkotmány közteherviselési szabálya. Az alkotmánymódosítás elsősorban azt tette lehetővé, hogy az állami forrásból származó, jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmeknél a visszaható hatályú jogalkotás általános tilalmát a törvény mellőzze. Pontosan tudták, hogy amit csinálnak alapvetően alkotmányellenes lett volna. Az április óta tartó alkotmányozási lendület lehetővé tette ebben az esetben a visszamenőleges jogalkotást, ebben az esetben ez erkölcsileg elfogadhatónak tűnt, az AB nyilván az új szempont szerint ítél. Az Ab. megállapította, hogy a különadóról szóló törvény visszaható hatálya nemcsak a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmekre vonatkozik, hanem olyan jövedelmekre is, amelyek törvényi előírás alapján, alanyi jogon járnak. A baj csak az, hogy a 98%-os adóról szóló törvény egy halom olyan embert érint, akik nem jó erkölcsbe ütközően, hanem jól megérdemelten kapnának nagy végkielégítést. Például tíz év feletti, teljesen normális munkaviszony után. A törvényhozó által meghatározott mértékű és jelenleg is fenntartott kifizetések nem tekinthetők jó erkölcsbe ütközőnek, így ezekre a törvény az Alkotmány új rendelkezése alapján sem terjeszthette volna ki a visszaható hatályt. Mivel ezek nem ütköznek jó erkölcsbe, a külön erre a célra módosított Alkotmány szerint se működik az új jogszabály. Tulajdonképpen elég ciki, hogy nem tudtok megírni egy törvényt úgy, hogy a saját módosításotokkal kompatibilis legyen. Az Ab. a törvény jövőre szóló szabályait vizsgálva szintén hangsúlyozta, hogy a szabályozás olyan kifizetésekre is vonatkozik, amelyeknek a juttatása nem ütközik a jó erkölcsbe, hiszen az érintettek más törvények kötelező rendelkezéseit hajtják végre. Na ezt nem is magyarázom.

Read the rest of this post »

Jogszerű, de erkölcstelen. A jogászok egyik fele szerint, ilyesmi nem is létezhet, hiszen a jognak és pláne az Alkotmánynak szellemisége van, erkölcsi tartalma, és ha nem puszta algoritmusként értelmeznénk, akkor az erkölcstelenségek döntő többségéről kiderülne, hogy nem is volt jogszerű. Ilyen példa, hogy azok a szerződések, amelyek áron alul privatizálták az állami vagyont az elmúlt 20 évben, lényegében hűtlen kezelésnek és hasonlóknak mondhatók, így a szerződés törvényellenes, tehát semmisnek tekintendő, és az aláírás előtti állapot kellene érvényes legyen. Ha nálam joghoz jobban értő mond ilyeneket, sokak szeme felcsillan, valamiféle történelmi igazságtétel jelenik meg szemük előtt, de végül persze csalódniuk kell, függetlenül attól, hogy igazuk van-e. Hasonló érzelmeket kelt, ha a kommunizmus vezetőinek elkésett felelősségre vonása, vagy a BKV ügyek kerülnek terítékre. Kétségtelen, hogy a múlttal való szakítás fontos eleme lett volna, hogy az MSZMP vezetőket legalább a közügyek gyakorlásától eltiltsuk, de ennek számos gátja volt és van is. Az egyik ilyen, hogy a Fideszben is van egy csomó volt párttag, némelyiknek elegáns állása is volt, mint például Schmitt Pálnak. Az emberek hasonlóan jogos igénye lenne, hogy azok a több-tízmilliós végkielégítések se maradjanak következmény nélkül, de a jelek szerint, ez a vágyuk nem fog teljesülni. Ennek a tetejébe jön az a tény, hogy a mai Alkotmányunkat egy olyan parlament szavazta meg, ami még bőven a kommunista rendszerhez tartozott. Az Alkotmány tartalma ugyan nem rossz, de ez mit sem változtat azon, hogy a mai rendszerünk legális, de nem legitim - mondják egyesek. Ez a probléma sokszorosan ismétlődik a magyar közéletben, elkezdve Horn Gyula "na és?" kérdésével, amikor a 3/3-as múltját firtatták, folytatva Gyurcsány nyilvánvalóan illegitim második ciklusával, és sajnos befejezve a mai köztársasági elnökkel, aki bár papíron nyilván független, a valóságban azonban nyilván nem az, ezt nem is nagyon tagadja. A kérdés az, hogy mit lehet ilyenkor tenni? Mondhatná valaki, hogy a jó erkölcs fölötte kell álljon az ilyen visszásságoknak, és börtönbe kell ültetni Biszku Bélától kezdve Gyurcsányig mindenkit, a BKV-s végkielégítéseket vissza kell venni, hiszen a világ legnyilvánvalóbb dolga, hogy rettenetes bűn megtorolni 56-ot, ilyen cinizmussal bevallani a hatalom hazugsággal való megszerzését, és tízmilliókat elvinni a semmiért.

Read the rest of this post »