Családi nyaralás. Három és fél nap Magyarország leghíresebb borvidékén.
Először is az Erzsébet pincéről. Tokaj belvárosában egy kis családi pince. A pince története az 1700-as évekre nyúlik vissza, szolgálta a cári oroszországot, az Andrássy grófokat, ma pedig a Prácser családot. 15 hektáron gazdálkodnak természetbarát módon művelve a szőlőt, és kímélő eljárásokkal készítve a bort. 3 féle bort kostoltunk. Az első egy száraz Tarcal-7 volt, ami -mint megtudtuk- még kísérleti állapotban van, ennek ellenére tényleg fantasztikusan finom, vettem is belőle egy üveggel. A neve B7, termőhelye, a Betsek dűlő után. Ezen kívül egy kövérszőlőt és egy 5 puttonyos aszút kóstoltunk, ezek is nagyon szépek voltak – igazából a sok pince közül rájuk emlékszem a legszívesebben: kedves fogadtatás, szép pince, és nagyon jó borok.
A Tokaji borvidék nem azonos Tokajjal. A legtöbb időt Erdőbényén töltöttük, ahol jónéhány pincét megismertünk, akik ún. “kézműves borászattal” dolgoznak. A kedvencem valamiért az Ábrahám pince lett, ahol két filozófus készít kiváló borokat, de beültünk a Karádi és Berger féle romkocsmába is. Ide telepítette a Béres család is a hatalmas pincészetét, ami méretei miatt már inkább egy gyárra emlékeztet, de a boraik nekik is nagyon jók.
Beszélgettünk Homonna Attilával is, aki az egyik legmenőbb borász a környéken. Bio műveléssel gondozza a szőlőit, rendszeresen végigjárja és kézzel szedegeti le a beteg leveleket. A borkészítésnél csak hagyományos eljárásokat használ: “technológia nélküli technológia”. Így elmesélni kicsit meseszerű, hogy korábban marketinges volt, és rájött, hogy ez valahol egy értelmetlen életforma, és elment segédmunkásnak francia borvidékekre, így lett belőle borász – nem félt nagy kockázatot vállalni.
A személyisége ma is nagyon agilis, fontos szerepe van az erdőbényei fesztiválok szervezésében, nem bízza a véletlenre a dolgokat. Tényleg fantasztikus borai vannak, tőle is vettem egy palackkal: 2005-ös “Édes hármas” – egyszerre aszú, kései szüret és szamorodni.
Szóval Erdőbénye hatalmas. Ha tehetem visszamegyek még idén, a Bor Mámor Bénye fesztiválra augusztusban…
És végül pár fénykép. Nem én készítettem őket, mert én kedvenc borászaimhoz hasonlóan hagyománykövető eljárásokkal dolgozom, azaz filmre, de a tükröződő pohár azért az enyém, ezt talán nem túlzás kiemelni…
