lélek

Egy okosnak mondott ember azt állítja, egy magamfajta városi embernek esélye sincs. Munka, rohanás, vásárlás, takarítás, lelkesebbeknek roráte, és mindehhez a belső béke, lelki fenyőillat, csillagos ég, szállingózó hópelyhek, kedves emberek, love actually…

A karácsony egy zárvány az időben, amikor a dolgok máshogy működnek, máshogy telik az idő, egyszerre van szabadságon mindenki, és így játékon kívül, egy kicsit máshogy is viselkednek, de persze csak átmenetileg.

A készület alatt legtöbben azt értik, hogy minél több karácsonnyal kapcsolatos dolgot tesznek, míg végül létre nem jön a lelkükben a játékon kívül érzés, ami kétségtelenül az emberi létezés egy magasabb rendű állapota, béke, szeretet, család. Persze Freud alig győzné számlálni az elfojtott parákat, szinte tapsolna, ha tudna, a nagy jegyzetelés közben.

És ahogyan az EU alkotmány preambulumából kimaradt a kereszténység, úgy tűnt el a karácsonyból is a Megváltó születése. Mindenhol csillagok, de a napkeleti bölcsek mégse találják, amit keresnek. A szeretet ünnepe. (ez a profin profanizált verzió, ami fájdalomcsillapítva távolítja el a Messiást, gyorsan, mielőtt megszólalna)

Read the rest of this entry »

Fenntarthatóság. Olyan társadalmi berendezkedés, ami úgy határozza meg az erőforrás-használatot, a népességet és a technológiát, hogy a rendelkezésre álló tőke kamataiból végtelen ideig működőképes legyen.
Magyarul annyi fát vágunk ki, amennyi kinő a következő favágási ciklus kezdetéig, annyi halat fogunk ki, hogy egy év alatt éppen ennyit szaporodjanak, stb.

Ahogyan arról már sokan megemlékeztek, a fenntarthatósági válság alapvetően egy társadalmi folyamat eredménye, amit tömören úgy fogalmazhatunk meg, hogy a kapitalizmus jó ötletnek tűnt, de átesett a ló túloldalára. A társadalom minden szegmensét aszerint értékeljük, hogy hogyan növekszik, és itt nem csak a pénzügyi oldalról van szó.

Aztán van a másik fele, amikor egy tehetséges ember egyre több és több feladatot vállal, egy jól működő szervezet a növekedés mámorában elveszti a minőséget. Szóval a növekedés eleve gyanús dolog, és vegyük észre, hogy a nagy rendszerekben a növekedések hajlamosak öngerjesztőek, tehát exponenciálisak lenni, ami hihetetlen gyorsaságot jelent viszonylag diszkrét kezdés után…

Eddig a jelenség. Az egy nagyon fontos kérdés, hogy mindezt mi hajtja, mert amíg csak felvilágosultságunkban utáljuk a fogyasztói társadalmat, addig a betegség bőszen terjed, és a leghatékonyabb módszer is csak lázcsillapítónak bizonyul, de nem gyógyít.

Az ember is erőforrásokból dolgozik, megújuló és meg-nem-újuló erőforrásokból.

Read the rest of this entry »