via fubiz

Gondolkoztam azon, hogy hosszan elelmélkedem itt azon, hogy miért kell egy ilyen alkotóközösséget bezárni, de igazából teljesen felesleges. Miért kell valamiféle "üzleti hasznosítás" érdekében, vagy rosszabb esetben erre csak hivatkozva bezárni valamit, ami működik és sokan szeretik? Nézzétek meg...

A múlt héten kezdte játszani a Cikró-Gejzír mozi az Emberek és istenek című francia filmet. A film a Cannes-i filmesztivál nagydíját nyerte el, és meg is érdemelte. (Egyébként általánosságban is az a véleményem, hogy Cannesre sokkal fontosabb odafigyelni, mint az Oscar gálára) (A mostani politikai helyzetben talán még érdekesebb: a film Algériában játszódik, ahol épp a napokban kapcsolták le a közösségi internetet, mert a folyamatok kezdenek Egyiptomra emlékeztetni.) Iszlám állam. Emberek, hatalom, terroristák, és egy békés falu egy francia ciszter kolostorral. Bizonyos értelemben vallásos film, ezúttal mellőzve a szokásos pátoszt, egyszerűen csak bemutatja a szerepüket a falu életében, ahogy két távoli rokon vallás jól megfér egymással, ahol az emberek egymásra utaltsága nem függőség, hanem közösség. Megjelenik egy terrorista csoport. Nem is derül ki, hogy valójában mit követelnek, csak azt tudjuk, hogy időről időre megölnek embereket, gyakran európaiakat. Menjenek, vagy maradjanak? Otthon várja őket Franciaország, más kolostor, más élet. Nem kötelező maradni, de valahol nem lenne hiteles elmenekülni, ezt érzik. Nem meghalni jöttek, ez nem az a vértanús film... Egyrészt a hit, másrészt a hűség nagyon emberi oldaláról, egy nagyon realista, puritán film, igaz történet alapján. Nagyon ajánlom (14 év fölött).

All work directed, designed and created by Onesize. Music and sound design by Jeff Dodson (runsilent.org)

Elsősorban azért írom ide, hogy számonkérhető legyen. Tettem egy fogadalmat 2011-re és könnyebb megtartani, ha sokan tudják. Nem nézek semmilyen Hollywood típusú filmet egy évig. Nem csak amerikait nem, hanem pl. a Taxi se férne bele adott esetben, vagy az Üvegtigris sem, de az Aranypolgár pl. oké, mert a mai értelemben az nem Hollywood. Dogmákat fogok nézni, meg Sátán tangót, meg Andalúziai kutyát és Fellínit is megismerem majd! Hogy hogy döntöm el, az leginkább intuitív, de igyekszem szigorú lenni. Ha hibázom, attól nem ér véget a project, de nem fogok. Ehelyett a barátaimat is szuper művészfilmekre fogom rábeszélni. Nem nézek tévében sem sorozatokat, az egész irányvonal (minden-féle képernyőn) ki van zárva. Ez a terv.

A buli hatalmas volt. Érdekes, hogy sokszor írtam és gondoltam azt, hogy ez egy elég nehéz időszak, de most, hogy itt ülök szilveszter délutánján, és a google naptárt lapozgatva hallgatom a j'adore hardcoret már sokkal szebb és egységesebb a kép szerencsére. Megint rengeteg dolog történt, és alapvetően jó volt minden. Kicsit kifutópálya érzésem van még mindig, de lassan rájövök, hogy már rég nem gurulok én sehova, csak kicsit ráznak a turbulenciák, ez egy ilyen világ.

Read the rest of this post »

Vonatút Seattleből New Yorkba, az Empire Builder nevű "Amtrak" vonaton. 3 nap 3 éjjel egy Canon 7d társaságában. Monoton, már-már unalmas felvételek, de van benne valami drámaiság, érdemes végignézni. Zene: Arvo Pärt. (10 perc)

Light Drive Lighting: Kim Pimmel Sound: Tron Legacy trailers Hosszú expozíciós fényképekből készült stop-motion animáció. Strange Arrangements Production: Weareseventeen Music & Sound: Radium Audio Készült a 2010-es londoni onedotzero fesztiválra.

Van, aki azt mondja, hogy a hangyák, termeszek, méhek valójában nem is többezer hasonló állat, hanem egyetlen szuperorganizmus. Végül is mi egy organizmus? A fehérvérsejtjeink is kommunikálnak egymással, és nincsenek jobban összekötve, mint egy boly tagjai... Nem érdemes ezen vitatkozni, nyilván definíció kérdése, hogy mit tartunk egy szervezetnek és mit nem. Az azonban kétségtelen, hogy ezek a lények bámulatos dolgokra képesek. A hatalmas városaik jól szervezett utakkal rendelkeznek, termek vannak benne, ahol nem csak elhelyezik a begyűjtött dolgokat, de meg is találják őket. A járatokon keresztül friss levegő áramlik be, és elhasznált levegő áramlik kifelé. Hatalmas műgonddal ápolják a tojásaikat, óvják a királynőt, és ha valami gond adódik, vagy egyszerűen eljön az ideje, képesek az egész kolóniát elköltöztetni tojásostul, királynőstül, úgy ahogy van. Gondoljunk bele abba, hogy ezt a hatalmas szervezettséget úgy valósítják meg, hogy nincs egy közös idegrendszerük, ami a terveket átláthatná, a funkciókat megtervezhetné. Minden kis hangya tudja, hogy mit kell tennie, és valahogy létrejön egy ilyen hatalmas város. A hangya idegrendszer komplexitása bőven nem éri el azt a szintet, ami egy ilyen munkához kell. A szuperorganizmus elmélet itt például nagyon izgalmassá válik. Mint egy sokprocesszoros számítógép, a teljes boly sokszorosát képes nyújtani az egyes tagok képességeinek, intelligenciájának. Felfoghatjuk úgy is, hogy a hatalmas közös intelligencia a sok kis idegközpont együttműködéséből áll össze, a hangyák lokális kémiai kommunikációja útján. Olyan ez, mint egy drótnélküli hálózat, helyérzékeny információsúlyozással. Egy ilyen rendszer a környezet visszajelzései alapján (ami részben a társaktól jönne) egy viszonylag primitív tanulási algoritmussal már lehet hogy képes ilyen fokú szerveződésre.

Read the rest of this post »