Idén is Goldenblog. Rangos magyar blogverseny, ahol a blogok egyébként végtelen seregéből kiemelkedik néhány arra érdemes. Van sok kategória (Gasztró, Kult, egészség, IT stb.) Én a Komplex blogok kategóriájába neveztem:

“Olyan webnaplók, ahol a szerző személyes bejegyzéseit, tematikus írásait, fotóit, közéleti észrevételeit egy felületen publikálja. A középpontban a sorokat jegyző személy áll, ő értekel, elemez többféle témában.”

Ebben a kategóriában az első fordulót az olvasók döntik el. Az az 50 blog kerül a zsüri elé, amit a legtöbben ajánlanak, ezért arra kérlek titeket kedves errejárók, hogy nevezzétek be kedvenc blogotokat az itt látható dobozba ejtve ímélcímeteket… Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy nem fogtok spamet kapni, én viszont bejutok, és az jó. Nektek is, nekem is.

Arra, hogy nyomtál egy lájkot a gimnáziumi osztálytársad youtube videójára a facebook-on. Meg a partyfotókra, meg a blogodra, twitteredre, flickredre, stb stb.

Hisztinek tűnik.

1. Pedig, ha valaki szeretne, az internetes profiljaid alapján elég sok dolgot össze tud szedni rólad.
2. Sőt, ha nem vigyázol, a tudtod nélkül is összeszednek rólad minden félét.
3. És amit összeszedtek, azt jobban tudják hasznosítani, mint ahogy el tudod azt képzelni.

Nem akarom túlcifrázni: töröld magad az iwiw-ről, szigorítsd meg jelentősen a facebook adatvédelmi beállításaidat, és nézd meg, mit mond rólad a google… Ha úgy érzed túl sokat tud, távolítsd (távolíttasd) el a tartalmat az adott oldalról, ezután itt már ki tudod törölni az ő emlékei közül is a dolgot.

Vagy ne törődj vele…

via fubiz

A Magyar Rádió Református műsorában (Tebenned bíztunk elejitől fogva) készült a jövő:re szabadegyetemről egy nagyjából negyed órás riport, megszólalok benne én is, meg még páran, legnagyobb részben Antal Z. László, az aznapi előadóink egyike. (Egyébként klímaváltozás volt a téma) Nem célom nagy médiafelületet építeni a jövő:re-nek, de örültem neki…
Azt hiszem, ez tényleg egy sikeres project.

Akit érdekel, itt meghallgathatja

A probléma egyszerű: az emberek nem vesznek újságot.

Illetve sokkal kevesebbet vesznek, mint amivel egy színvonalas szerkesztőséget el lehet tartani. A többség a baj okát és megoldását egyaránt az internetben látja: a sok ingyenesen elérhető tartalom természetes folyamatként fojtja meg a fizetős médiát. Ugyanakkor nyilvánvalónak látják, hogy itt kell kitalálni, hogy mi legyen, mert ez az az új közeg ahol az emberek médiát fogyasztanak, tehát ide kell utánuk menni. Miért vennének Magyar Nemzetet, ha ott van az index.hu is? A baj csak annyi, hogy az internetes felületek reklámbevétele nem elegendő egy színvonalas szerkesztőség eltartásához. És itt akkor borul a médiavilág, mint egy rosszul sikerült domino…

- első felvonás -

1) Hányat kattintottak?
Az internet bevételei látogatásarányosan jelentkeznek, mert ez jól mérhetően mutatja a reklámok nézettségét. Sok látogatót pedig bulvárral lehet szerezni. Ennek az emberiség általános szellemi állapota mellett más oka is van: a bulvár igénytelen, tehát sokkal kevesebb munkát igényel, mint érdemben elemezni a társadalom folyamatait. Ami olcsóbb abból könnyebb többet gyártani és olvasóként gyorsabban felfogni, így többet is kattogtatnak rá.

2) A közösségi média előz
Az egész internetes média tökéletesen öncélúvá vált. Idióta kattintásgenerátor címekkel látják el az írásokat jobbra való szerkesztőségek is, ami rövidtávon talán hatásosnak látszik, de semmit se ér a valóságban. Az online oldalak látogatottsága is csökken, az emberek a közösségi média felé fordultak.
Kétségtelen, hogy ennek az oka nem kizárólag a mainstream média hanyatlása, de az is. Az erre szóló válasz egyszerű: vonjuk be a közösségi médiát is a tartalomgyártásba, és a forgalomgenerálásba is. Így történik az, hogy az index címlapján szerepelnek a blog.hu friss tartalmai, és hogy Bede Márton indexes publicista az ország egyik vezető tumblr lovagja.
Tovább nőtt a mennyiség, a kattintás, tovább csökkent a színvonal.

3) A médiára nem igazak a piacgazdaság törvényei
Mert annyira fontos a politikai funkciója, hogy a legéletképtelenebb lapokat is meg kell tartani. A piac törvényei szerint, ha egy lap nem eladható, akkor megszűnik. Mi azonban tudjuk, hogy a választásokat az nyeri meg, akinek a legnagyobb a médiafelülete, tehát minden médiumnak van egy őrangyala, aki megfelelő mennyiségű hirdetéssel és alapítványi pénzzel látja el az egyébként egyre inkább eladhatatlan terméket.

Ezzel azonban a lapok függetlenségének a halvány látszata is megszűnik, hiszen a lap azért létezik, hogy képviseljen valamit. Ha ezt nem képviselné, nem lenne oka létezni. Ettől persze tovább csökken az olvasottság, mivel az emberek a közhiedelemmel ellentétben nem mind hülyék, és nem adnak ki pénzt szócsövekre. Ekkor meg kell jelentetni egy elemző cikket a gazdasági válság következtében megrendülő médiapiacról, és elvándorolni egy párthoz, hogy te Viktor/Feri, kéne pénz…

4) Nem akartok egy Duna hidat a kert végébe?
A médiában időnként érthetetlen marketing kampányok történnek, például volt idő, amikor a Strabag egyszerre hirdetett szinte a teljes magyar médiapalettán. Nem tudom, eszébe jutott-e valakinek, hogy ennek mi a lényege? Melyik állampolgár szokott hirtelen felindulásból Duna hidat, vagy autópályát vásárolni?
Ezekkel vásárolta meg a Strabag, hogy a magyar média döntő többsége ne írjon arról a pártfinanszírozós buliról, amiről a Heti Válaszban Bódis András beszámolt. Ha nem nyögnének a megszűnés határán, talán többen visszautasították volna a lehetőséget.

A médiaválság tehát megoldaná önmagát, ha hagynák kibontakozni: meghalnának a béna lapok, és lennének újak, vagy kevesebb lenne. Erre persze a gyakorlatban semmi esély nincs.

- második felvonás -

Ez akár zárszónak se lett volna utolsó, de van egy bökkenő: bár az emberek annyira nem hülyék, mint amennyire annak nézik őket, azért még így is eléggé azok. Ebből a buliból a bulvár jönne ki győztesen, mert a meztelen nők jelenleg piacképesebbek, mint a gondolkodás.

Mert mikor fog a derék magyar hétvégén délután leülni a fauteuilbe, és szélesre tárni egy napilapot, átnézni a világ folyását, vagy elolvasni a hetilapban az aktuális bonyodalom mély elemzését, hogy ezáltal tájékozott legyen, és felelős véleménnyel segíthesse gyermekei előremenetelét és az ország boldogulását?

Hát, majd, ha nem fogyasztói társadalomban fog élni a lét emberi minimuma környékén. Majd, ha odáig küzdi fel magát a Maslow féle piramisban, hogy érdekelni kezdik a külvilág eseményei, elhiszi, hogy ér valamit a szava, és van értelme elmenni egy múzeumba pár festmény miatt, vagy kinyitni egy verseskötetet, azaz felülemelkedni a megélhetésen, és a napi fájdalomcsillapító TV sorozaton.

A fogyasztói társadalom tehát olyannyira nem piacgazdaság, hogy Magyarországon már nagyjából ki is végezte azt, mint ellenfelét.

Az internet nem csak azért dominál, mert az jobb vagy ingyenes, hanem mert azt munkaidőben lehet, pótcselekvésként. Az internet egy állati jó dolog, és nagyon sokat ki lehet hozni belőle, de ma Magyarországon senki sem tesz még hasonlót sem, leszámítva pár bloggert.

A megoldás nyilván a társadalom megújulásán át vezetne, de erről nehéz mit írnia szegény médiának. Mégse írhatják, hogy olyan hülyék a politikusok, hogy miattuk már a lapokat se tudjuk eladni, mert a legjobb szándékkal se születik olvasható tartalom ilyen eseményekből. Vagy, ha mégis születik, azt ennyi funkcionális analfabétának nem lehet feltálalni, mert esélyük sincs. Az talán kiút lenne, ha az egész média szövetséget kötne, az egész megmentésére, de erre megint csak nincs esély.

Az egész cikk onnan jön egyébként, hogy tegnap voltam beszélni egy új hetilap, a Nagyítás főszerkesztőjével munka ügyben. Nem fogok ott dolgozni, de ettől még szimpatikus lap: kultúra, versek, társadalom. Van az impresszumban pár alapítvány, de egy kulturális lapnál ez talán kevésbé veszélyes. Ránézésre a piacképesség látszatát is igyekeznek elkerülni, de talán van még annyi közönsége a kortárs magyar kultúrának, hogy a tartalomért vesz meg valamit, ami talán jó lesz. Reménykedjünk.

(Tisztelet és hála annak, aki idáig elolvasta. A Heti Válaszban ez nem egész két oldal lett volna, csak viszonyítás képpen mondom.)

Ami az erőszakot illeti, őszintén szólva nem hiszem, hogy nagyon komoly lenne a veszély. Amennyien ilyeneket néznek és játszanak, világháború kéne legyen, de nincs. Ez talán ilyen multifaktoriális dolog, mint a cukorbetegség: sok-sok hatás eredményeként jön létre, és ez is lehet egy. Ebben a formában valószínűleg tényleg hat.

Ki dönti el?
Azt azért érdemes megjegyezni a számítógépes játékokkal, TV műsorokkal, és mindenféle egyéb sajtótermékkel kapcsolatban, hogy nem csak a hatásaik alapján értékelhetőek: az erőszak, az öncélú szex és hasonló tartalmak hatásuktól függetlenül, önmagukban is rosszak, lenne okunk kiszabályozni őket a műsorfolyamokból. Ehelyett azonban a digitális technikák elterjedésével egyre kevésbé szabályozható a média, amire se a törvényhozók, se a nevelők nincsenek felkészülve. Ez a probléma nem közeleg, hanem már régen itt van. Míg a következő műsor megtekintése 12 éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott, a gyakorlatban a szülők a gyerekeiktől tájékozódnak az aktuális médiatudnivalók, vagy a műsor konkrét értelmezése ügyében, véletlenül se fordítva. A szülőkben kialakulhat az az érzés, hogy a gyerek tájékozott (hiszen ez látszik) és a harc reménytelensége és megmagyarázhatatlansága folytán lemondanak a szabályozásról, lényegében a nevelésről. Nem tudják mit tesznek ezzel.

De tételezzük fel egy pillanatra, hogy egy egészséges emberre nincs lényeges hatással amit néz, különben is csak limonádé sorozatokat és hasonlókat, amiben nincs is ilyesmi gyakorlatilag. Tudjuk, hogy az emberek mennyit nézik a TV-t illetve mennyi időt töltenek a média karmai között: elképesztően sokat, néhány órát naponta, ami gyakorlatilag az életük tizenhuszon valahány százaléka. Ennek szerintem van két drámai következménye:

1) Waste of life
Élünk mondjuk 70 évet, ebből kb 50-et egészségben. Egy a kilencvenes években született gyerek gyakorlatilag születésétől fogva elég intenzív médiafogyasztó. Ez eleinte lassan emelkedik, majd egy elég magas értéken stagnálni kezd. A 70 évből ébren vagyunk kb. 40-et és ez az az idő, amiből sokan úgy 20 százalékot a médiának szentelnek, ha nem többet.

Na, ez a waste of time.

Minden film és műsor abból veszi el az időt, hogy felfedezd a világot, a természetet és az emberi kultúrát, hogy megtanulj egyénien gondolkodni, ami végtelenül fontos, nem csak a munka miatt, hanem egyszerűen a boldogsághoz is, jelen és jövőidőben.

Emellett az esti sorozatok pont abban az idősávban vannak, amikor a hazajövő fáradt emberek befejezik a vacsorát. Megnézik, belealszanak. Egy hétköznap szerencsés esetben van úgy másfél óránk a családunkra. Ezt az időt kitöröljük a téridő-kontinuumból, mintha csak 22 óra körüli lenne egy nap.

A 0 utóhatású filmeknek ez az egy aprócska mellékhatása van… Érdekes kutatás lenne, hogy van-e összefüggés a gyerekek szorongásos kórképei és a felnőttek depressziója, válásai és a TV nézés között…

Annyit mondhatok, hogy az a barátom, akivel legjobban lehet beszélgetni, és az egyik legszínesebb egyéniség, akit ismerek, történetesen TV nélkül nőtt fel.

2) Érzelmi infláció.
Szeretlek, szeretlek, hiányzol, imádlak, nem akarlak elveszíteni, megöllek, gyűlöllek, bocsánat, ne hagyj itt, szeretlek, csodálatos vagy, szeretlek blablabla.

Még a leghülyébbek is érzik, hogy na ez sokminden, de nem igazi, nem a valóság, csak olyan limonádé, hogy jóindulatúan fogalmazzak. A való életben komoly dolgok vannak (GDP, költségvetési hiány, NATO lokátor, 300 lóerő, stb) ezek csak afféle játékok, amúgy kedvesen, kikapcsolódásképpen, mégiscsak…

Ha belegondolunk, az esti sorozatok az élet legfontosabb dolgairól szólnak (naná, ezért nézik őket), csak éppen végtelenül lealacsonyító, primitív, felületes módon, de ezzel teljesen tönkre teszik azt a szellemi közeget, ahol ezeknek igaziból és minél mélyebben kellene kibontakozniuk.
Ez nem kis probléma, hiszen a való életben a veszteségek és a nehézségek teljesen mások, mint a képernyőn, de a kommunikációs kultúránk és valóságképünk részben mégis ahhoz alkalmazkodik.
Megint csak felvetném a válásokat és szorongásos problémákat…

Médiatörvény?
Egy jó médiatörvény sok segítséget adhatna, erre azonban semmi reményünk. Főleg azért nem, mert ahhoz, hogy az igényes kultúrának helyet adjunk, olyan törvényeket kell hozni, amibe belefér sok szemét is. Azt ugyanis nehéz jogilag szabályozni, hogy mely filmek után van az embernek felemelő katarzisa, ahol jóleső érzés végigvárni a stáblistát, meg se szólalni, és melyek azok, amik után csak kimész hugyozni és már húzod is le az emléket, ha egyáltalán.

Ez egyszerűen a műsorszerkesztők felelőssége, hatalmas felelőssége, amit nem vállalnak, mert “a fogyasztói igények”…

Jó filmek vannak, ezeknek azonban érdemes megadni a kellő teret, időt és társaságot.

Ami pedig a TV-t illeti, látatlanban is kimondható róla, hogy mindig jobb nem bekapcsolni, mint igen.

“Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest”

(Cseh T. – Bereményi G.)

Most azonban azzal próbálkozik egy cég, hogy szoftveresen állítson elő ilyen hőtérképet. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az eddigi tapasztalatok alapján lehetne írni ilyen algoritmust, bár ellenőrizni nem tudom. Azért bemutatom nektek, ilyen az aftermodern.hu hőtérképe:

Az oldalról én a SEO Blog-on olvastam. (keresőoptimalizálás, ilyesmik)

Ha te is ilyen hőtérképet akarsz készíteni, erre próbálkozz!