Dogville

2003-as film, Lars von Trier-től, a dogma mozgalom egyik elindítójától. Nem dogma, de nagyon messze van a konvencionálistól, leginkább talán egy filmre vett színházi előadáshoz hasonlít. Minimáldíszletnél is kevesebb. Egy rejtélyes idegen kér menedéket Dogville városában. A helyiek befogadják, kezdetben segítik is, majd egyre keményebb árat kérnek a védelemért. A vége nagyot csattan. Társadalmas film. Szerepek, betegségek, álarcok, érdekek, közösség, romlatlanság, megbocsátás, etika, társadalmi rétegek, különbség tolerálása - és mindezek relativizálása. Ami a felszín alatt van és a hozzá kapcsolódó értelmiségi elmélkedések. Vajon mi okozza a világunk elképesztő visszásságait? Vajon ki tehet róla? Csomó kérdés felmerül ebben a végtelenségig lecsupaszított és túlfeszített filmben. Szerintem zseniális, 18 év alatt esély sincs megérteni, afölött viszont kötelező.

Ez most ilyen progresszív

Vettem egy használt iPod-ot. Zoli rajta hagyta a zenéit. Ez az egyik. Egy újabb példája annak, (számomra) hogy az ilyen elektronikus zenék is tudnak, ha nagyon akarnak. Nehezen írom le, hogy mit. Munkahelyen ne próbáld meg hallgatni. Én akkor találtam rá, amikor sötétben sétáltam a Gellérthegy oldalában, mellettem kicsit vizes és nagyon kivilágított Budapesten néha autók száguldottak, hajók a Dunán, eszméletlenül péntek este volt az egész városban, ebben a városban, amit annyira szeretek. És olyan volt lenni, mint azok az emberek a klippekben. Én voltam középen, ha érted, de valahogy mégis nem velem foglalkoztak. Hát ez.

The Glitch Mob - Nalepa Monday remix

Bereményi Géza - Kovács Krisztina: Apacsok

A kommunizmus közepén, néhány fiatal indiánosat játszott a hegyekben. (egyébként Cseh Tamás is ilyen indián volt) Talán tüntettek vele, talán kerestek valamit. Nem volt politikai céljuk, sőt, talán az volt a céljuk, hogy meneküljenek a politikától kicsit. Indiánosat játszottak, mint mi is gyerekkorunkban. Egy saját világot építettek fel, saját szabályokkal. Ahol minden egyszerűbb. Amerikai indiánokkal leveleznek, eszközöket gyártanak, saját világot építenek ahol mindenki bízik mindenkiben. Az ávónak ez persze nem tetszik. Egyiküket beszervezik. Vajon mondhatja egy ügynök, hogy ő csak jót akart? Egyáltalán miért szerveznek be valakit? Mi a különbség ügynök és ügynök, tartótiszt és tartótiszt, barát és barát között? Fognak valaha tisztán látni az utódok? Hogy ítéljük meg ezeket a helyzeteket? A legjobb, ha sehogy? A Radnóti színház számára készült darab nagyon sokoldalúan, érzékenyen nyúl a témához. A rendezés és a díszlet szokatlan, de nagyon jól harmonizál a darabbal. Fantasztikus, csak ajánlani tudom. 16 évtől.

Degas-tól Picassoig

Media_httpaftermodern_fhwgj
Degas, Cézanne, Monet, Picasso, van Gogh, Lautrec, Léger, Matisse, Renoir, Gaugin... A Szépművészeti Múzeum (úgyis, mint talán az egyetlen jól működő magyar közintézmény) ismét nagyot alkotott. Tessék elmenni és megnézni, még április 25-ig nyitva van. Annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy elég hosszú sort kellett kiállni, de végül a többség úgy tűnik a Boticellire ment, legalábbis ezen a kiállításon nem volt tömeg. De mivel azt vasárnap bezárták, talán ezután könnyebb lesz bejutni. Aki sztárokat akar látni, annak van Sarkantyúvirág Matissetól és Híd tavirózsákkal Monettól. Úgy tükröződik a folyó, hogy szinte bele akarsz nyúlni a vízbe. Van egymás mellett egy Braque és egy Picasso, és végre sikerült megfogalmaznom magamnak, hogy miért különbözik olyan jellemzően a két kubista: az előbbi mindent szabályos testekre redukál, az utóbbi a valóságot tördeli. Tényleg érdekes, azt hiszem ez általánosságban is elmondható róluk. Persze nem halmoztak el, összesen két Picasso van, de megbocsátjuk. A legjobbak nem a leghíresebbek, és nem csak azért, mert a leghíresebbek legjobbjai nincsenek itt. Nálam Jean-Louis Forain Bál a párizsi operában-ja vitte el a pálmát meg Amédée Ozenfant Kompozíciója.

Read the rest of this post »