aftermodern

Virág Judit, az egyik legismertebb magyar műkereskedő kiállítása: 121 személyes kedvenc képét szedte össze múzeumokból, magángyűjtőktől, hogy egyszer együtt legyenek láthatóak a legszebbek.

Elég bevállalós kiállításcím, ami azt illeti. Sajnos nem vagyok elég művelt ahhoz, hogy hiányolni tudjak egy-két műremeket, vagy ami mégis eszembe jut, azt én sem feltétlenül tenném be az első 121-be… Tényleg nagyon szép gyűjtemény.

Jókor szólok, ma este bezár, pedig már hetek óta itt van az asztalomon a szórólap, hogy nem, ezt nem szabad kihagyni, aztán mindig rákerül valami a tetejére, épp csak a sarka lóg ki, aztán kirántom egy gyors mozdulattal, a kupac tetejére teszem, a csekk mellé. Ma végre eljutottam, hosszan sétálva a pesti Duna parton az őszi esős Budapesten. Egy kicsit szerelmes vagyok ebbe a városba, azt hiszem.

(more…)

A Művészetek Palotájában (LuMu) Robert Capa kiállítást rendezett a Nemzeti Múzeum. A magyar származású fotóriporter egyesek szerint a világ legjobb háborús fotósa. A titka valószínűleg az, hogy elég bátor volt, együtt ugrott az ejtőernyősökkel, együtt szállt partra Normandiában a katonákkal az első vonalban, valóban a csapat tagjának tekintették – joggal. A háborús fotózásban az az ambivalens, hogy egyszerre kell hozzá hatalmas empátia, és távolságtartó keménység, különben nem működik a dolog.

Másrészt egy fotósnak, különösen egy riporternek fontos, hogy legyen érzéke a pillanatokhoz, hogy észrevegye azt a tizedmásodpercet, ami éveket sűrít magába, sőt észrevegye, hogy ilyen pillanat fog következni, hiszen a fotózáshoz ez kell valójában. 4000 fotót készített a partraszálláskor, azonban az angliai laborban elrontották a filmet, így számos képe használhatatlan lett. Ami mégis megjelent, arra azt írták, hogy a riporter mozgása miatt bemozdult, így lett a kép “kissé elmosódott”. Capa később ezzel a címmel jelentette meg háborús visszaemlékezéseit. (megrendeltem megjött)

Lássuk néhány képét:

Capa szerint a háborús riporter annak örül, ha munkanélküli lehet. Ez azonban nem sokszor adatott meg neki, számos háborúban részt vett tudósítóként, miként barátja Hemingway is. Végül halálát egy taposóakna okozta 41 éves korában.

Egyébként ebben a korszakban (nyilván nem Capa egyedül, de ő is jelentősen hozzájárult) az egész sajtó átalakult, hiszen ezek az emberközeli fotók a világ legtávolabbi tájaira vitték el a háború minden pillanatát, ami korábban még nem volt lehetséges. A mai élő műholdas tudósítások felé vezető út első lépése végigfényképezni a partraszállást, és egy borítékban repülővel hazaküldeni Londonba a képeket, hogy egy rövid héttel az események után már mindenki láthassa őket.