Posts Tagged ‘modern’

Degas-tól Picassoig

Wednesday, February 17th, 2010

Henri Matisse: Sarkantyúvirág Degas, Cézanne, Monet, Picasso, van Gogh, Lautrec, Léger, Matisse, Renoir, Gaugin… A Szépművészeti Múzeum (úgyis, mint talán az egyetlen jól működő magyar közintézmény) ismét nagyot alkotott. Tessék elmenni és megnézni, még április 25-ig nyitva van.

Annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy elég hosszú sort kellett kiállni, de végül a többség úgy tűnik a Boticellire ment, legalábbis ezen a kiállításon nem volt tömeg. De mivel azt vasárnap bezárták, talán ezután könnyebb lesz bejutni.

Aki sztárokat akar látni, annak van Sarkantyúvirág Matissetól és Híd tavirózsákkal Monettól. Úgy tükröződik a folyó, hogy szinte bele akarsz nyúlni a vízbe.

Van egymás mellett egy Braque és egy Picasso, és végre sikerült megfogalmaznom magamnak, hogy miért különbözik olyan jellemzően a két kubista: az előbbi mindent szabályos testekre redukál, az utóbbi a valóságot tördeli. Tényleg érdekes, azt hiszem ez általánosságban is elmondható róluk. Persze nem halmoztak el, összesen két Picasso van, de megbocsátjuk.

A legjobbak nem a leghíresebbek, és nem csak azért, mert a leghíresebbek legjobbjai nincsenek itt. Nálam Jean-Louis Forain Bál a párizsi operában-ja vitte el a pálmát meg Amédée Ozenfant Kompozíciója.

(more…)

Madder Mortem – Where Dream & Day Collide

Wednesday, February 10th, 2010

architektúra

Tuesday, January 26th, 2010

Építészet, design, fenntarthatóság. Gyűrűk ura, természet, gázszámla. Üveghengerek, betonkockák, sötét felületek, hatalmas világító kavicsok, kontraszt, a bunker otthonossága. Bevinni a fényt a pincébe, a ragyogást a betonba, a lágyságot az acélba.

Szombaton barangoltunk a Börzsönyben, ott jött szóba, bevallom, igazából nem is köztem, de eszembe juttatta ezeket.

Egyszer egy ilyen házban fogok lakni. Azt még nem tudom pontosan, hogy hogyan fogom ezt összeegyeztetni azzal az álmommal, hogy egy néhány milliós város századik emeletén töltsem az életemet, csodálva az áramló fényeket, meg a folyót. Milyen jó lehet már Las Vegasban, ha elég nagy az ablak, éjjel nem is kell lámpát gyújtani, van egy ilyen kellemes, színes derengés mindenhol. Neonfal, gúnynevén fényszennyezés, ami azért túlzás, én szeretem, ezt itt az internet anonimitásába burkolózva bevallom nektek. Talán valahol az agglomerációban kéne, de ma már minden szerencsétlen ott akar lakni, lassan egy ilyen gyűrű alakú fővárosunk lesz: középen vegyi veszély, körbe a piros jelzés mentén kétmillió nembudapesti lakos.

(more…)

ez volt 2009.

Thursday, December 31st, 2009

2009 wordle
Hát itt a végén. Durva volt. Egy szerelem, egy egyetem vége, egy pályamódosítás, egy szabadegyetem kezdete, néhány konferencia. Iszonyatos szellemi átalakulás jelenik meg az életemben, sok új ismerős, hatalmas perspektívák. 2009 a kifutópálya évének tűnik, sok dolog készül, amiről jövőre fog eldőlni, hogy mennyit ér. Nincsenek rövidtávú terveim.
Mindent befolyásoló és magával rántó esemény a jövő:re elindulása, aminek a farvizén úszik minden más az idén, tényleg minden, még olyan dolgokra is hatott, amihez látszólag semmi köze nincsen.

(more…)

A 121 legszebb magyar festmény

Sunday, November 29th, 2009

Virág Judit, az egyik legismertebb magyar műkereskedő kiállítása: 121 személyes kedvenc képét szedte össze múzeumokból, magángyűjtőktől, hogy egyszer együtt legyenek láthatóak a legszebbek.

Elég bevállalós kiállításcím, ami azt illeti. Sajnos nem vagyok elég művelt ahhoz, hogy hiányolni tudjak egy-két műremeket, vagy ami mégis eszembe jut, azt én sem feltétlenül tenném be az első 121-be… Tényleg nagyon szép gyűjtemény.

Jókor szólok, ma este bezár, pedig már hetek óta itt van az asztalomon a szórólap, hogy nem, ezt nem szabad kihagyni, aztán mindig rákerül valami a tetejére, épp csak a sarka lóg ki, aztán kirántom egy gyors mozdulattal, a kupac tetejére teszem, a csekk mellé. Ma végre eljutottam, hosszan sétálva a pesti Duna parton az őszi esős Budapesten. Egy kicsit szerelmes vagyok ebbe a városba, azt hiszem.

Csernus Tibor: Saint Tropez (1959)

(more…)

Messiások a debreceni Modemben

Monday, November 23rd, 2009

Debrecenben voltunk a hétvégén. A Déri múzeumban együtt látható a három Krisztus-festmény Munkácsytól, évtizedek óta nem volt ilyen. December végéig pedig a Messiások látható a Modem-ben. Már szeptember óta szemezek vele, most végre eljött az alkalom: nem csalódtam. Úgy jöttem ki róla, hogy legszívesebben azonnal újra bementem volna.

Messiások - Debrecen, Modem

A modern Európai művészet és gondolkodás számára fontos kérdés a messiás-szerep. Egyrészt nyilván Krisztus mint Messiás, de a megváltás kifejezés sok más gondolatkörben is megjelenik, ami időről időre fontos volt.

Rengeteg kiváló alkotást gyűjtöttek össze a szervezők, egy igen terjedelmes kiállításhoz. A legnagyobb művészektől szokás szerint csak 1-2 kép jutott, de ez nem okozott csalódást, mert az ismeretlenek is nagyon izgalmasak voltak, és ami külön feltűnt, hogy a külföldön kevésbé sztárolt magyaroknak is számos tényleg zseniális képe van. A magyarázószövegek nagyon érzékenyen kezelik azt, hogy a messiás-fogalom nagyon sokféle jelentéssel bír a kiállításon, és ez valaki számára talán bántó lehet, bár nekem az ilyesmi nem szokott gondot okozni.
4 része van a kiállításnak:

(more…)

Irka-Firka

Tuesday, November 3rd, 2009

Van egy általános utálat a falfirkákkal kapcsolatban. Ez az esetek egy jó részében érthető, amikor csak annyi van odaírva, hogy hrgt vagy valami hasonló, akkor én is csak nézek, hogy, ez vajon mi és miért? Már vettem egyszer festékszórót, és tudom, hogy nem két forint, akkor meg pláne miért?

Most volt a Designpumpán egy érdekes cikk, hogy egy hetedik kerületi iskola udvarára néző tűzfalat az 1000% kortárs művész csoport kidekorált, a gyerekek rajzaiból merítve ihletet. Azért azt mégis be kell látni, hogy jobb egy ilyen tűzfalat összefesteni, mint nem.
Azon túl, hogy nyilván jobban néz ki, hogy az egész iskolaudvarnak jobb hangulata lesz tőle, ha a gyerekek egy ilyen környezetben nőnek fel, sok formabontó dologgal találkoznak, akkor megtanulják, hogy a lehetőségeik messze túlmutatnak a szokványoson, nem tilos kreatívnak lenni, és a körülöttünk élő világot felhasználni bármire, ami szép.

Egyébként is úgy látom, hogy a művészeti oktatást teljesen újra kellene gondolni, és itt egy igen fontos szempont az, hogy a gyerekek milyen környezetben ismerkednem meg a művészet bármely ágával. Valójában elképesztően abszurd az, hogy azok a körülmények és módszerek, amik egyébként kiválóan alkalmasak matematika oktatásra, egyben a zenének és festészetnek is otthont kell adjanak. Hogy lehet egy zöld tábla előtt fehér krétával Michelangelo-ról, vagy Picasso-ról beszélni?
Mikor Londonban a Tate Britain-ban jártunk, épp egy csapat iskolás sereglett be, mindegyik kiválasztott egy festményt és lemásolta, átdolgozta, szóval kapcsolatba került vele, hosszú félórákat töltöttek egy képpel, ami sokkal többet ér, mint akár a tanár úr diavetítése, ha egyáltalán idáig sikerül eljutni.

De most nem erről, hanem a graffitikről…

(more…)

Streetart Film

Wednesday, September 23rd, 2009

Blu ismét varázsolt. Muto után elkészült a Combo, a következő graffitianimációs film. Kicsit más stílus, meg ezt nem is egyedül csinálta, de továbbra is zseniális. Nem is nagyon elemzem, meg ódázgatok róla, itt van, nézzétek meg ezerszer:

Blu

jövő:re

Sunday, August 23rd, 2009

Több mint egy éve nem beszélek róla. Illetve itt a virtuális nyilvánosság előtt titkoltam, a színfalak mögött hosszú órák brainstormingjai, ötletei, újratervezései, újabb emberek meghívásai, kikérdezései, felkérései, újragondolásai, és rátalálásai sorakoznak.

Tekintsük ezt hivatalos bejelentésnek kedves barátaim, bár a VT-n már hirdettem, még is, ez az én saját médiabirodalmam, hadd szóljon hát:

jövő:re logo

Szabadegyetemet indítunk a közeli jövő legfontosabb kríziseiről. Lesznek előadások, vita, kultúra, kötetlen vacsorák és beszélgetések. A kérdések újszerűek, szerteágazóak és alapvetőek. A keresztény felelősségtudat és a jó szándék itt önmagában kevés. Elengedhetetlenül fontos, hogy ezeket a folyamatokat megértsük.

klímaváltozás, demokrácia, tömeges tudatlanság, hitelválság, kőolaj, túlnépesedés, biodiverzitás, globalizáció, fenntarthatatlanság…

Ilyenekről lesz szó. Nekünk kell megoldani ezeket a kríziseket, mert más nem fogja. A mi jövőnk, mi alakítjuk, vagy mi nem.

(more…)

Robert Capa

Wednesday, August 12th, 2009

A Művészetek Palotájában (LuMu) Robert Capa kiállítást rendezett a Nemzeti Múzeum. A magyar származású fotóriporter egyesek szerint a világ legjobb háborús fotósa. A titka valószínűleg az, hogy elég bátor volt, együtt ugrott az ejtőernyősökkel, együtt szállt partra Normandiában a katonákkal az első vonalban, valóban a csapat tagjának tekintették – joggal. A háborús fotózásban az az ambivalens, hogy egyszerre kell hozzá hatalmas empátia, és távolságtartó keménység, különben nem működik a dolog.

Másrészt egy fotósnak, különösen egy riporternek fontos, hogy legyen érzéke a pillanatokhoz, hogy észrevegye azt a tizedmásodpercet, ami éveket sűrít magába, sőt észrevegye, hogy ilyen pillanat fog következni, hiszen a fotózáshoz ez kell valójában. 4000 fotót készített a partraszálláskor, azonban az angliai laborban elrontották a filmet, így számos képe használhatatlan lett. Ami mégis megjelent, arra azt írták, hogy a riporter mozgása miatt bemozdult, így lett a kép “kissé elmosódott”. Capa később ezzel a címmel jelentette meg háborús visszaemlékezéseit. (megrendeltem megjött)

Lássuk néhány képét:

Capa szerint a háborús riporter annak örül, ha munkanélküli lehet. Ez azonban nem sokszor adatott meg neki, számos háborúban részt vett tudósítóként, miként barátja Hemingway is. Végül halálát egy taposóakna okozta 41 éves korában.

Egyébként ebben a korszakban (nyilván nem Capa egyedül, de ő is jelentősen hozzájárult) az egész sajtó átalakult, hiszen ezek az emberközeli fotók a világ legtávolabbi tájaira vitték el a háború minden pillanatát, ami korábban még nem volt lehetséges. A mai élő műholdas tudósítások felé vezető út első lépése végigfényképezni a partraszállást, és egy borítékban repülővel hazaküldeni Londonba a képeket, hogy egy rövid héttel az események után már mindenki láthassa őket.