via fubiz

Egy rejtélyes idegen kér menedéket Dogville városában. A helyiek befogadják, kezdetben segítik is, majd egyre keményebb árat kérnek a védelemért. A vége nagyot csattan.

Társadalmas film. Szerepek, betegségek, álarcok, érdekek, közösség, romlatlanság, megbocsátás, etika, társadalmi rétegek, különbség tolerálása – és mindezek relativizálása. Ami a felszín alatt van és a hozzá kapcsolódó értelmiségi elmélkedések. Vajon mi okozza a világunk elképesztő visszásságait? Vajon ki tehet róla? Csomó kérdés felmerül ebben a végtelenségig lecsupaszított és túlfeszített filmben.

Szerintem zseniális, 18 év alatt esély sincs megérteni, afölött viszont kötelező.

The Glitch Mob – Nalepa Monday remix

Amerikai indiánokkal leveleznek, eszközöket gyártanak, saját világot építenek ahol mindenki bízik mindenkiben. Az ávónak ez persze nem tetszik. Egyiküket beszervezik.

Vajon mondhatja egy ügynök, hogy ő csak jót akart? Egyáltalán miért szerveznek be valakit? Mi a különbség ügynök és ügynök, tartótiszt és tartótiszt, barát és barát között? Fognak valaha tisztán látni az utódok? Hogy ítéljük meg ezeket a helyzeteket? A legjobb, ha sehogy?

A Radnóti színház számára készült darab nagyon sokoldalúan, érzékenyen nyúl a témához. A rendezés és a díszlet szokatlan, de nagyon jól harmonizál a darabbal.

Fantasztikus, csak ajánlani tudom. 16 évtől.

Annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy elég hosszú sort kellett kiállni, de végül a többség úgy tűnik a Boticellire ment, legalábbis ezen a kiállításon nem volt tömeg. De mivel azt vasárnap bezárták, talán ezután könnyebb lesz bejutni.

Aki sztárokat akar látni, annak van Sarkantyúvirág Matissetól és Híd tavirózsákkal Monettól. Úgy tükröződik a folyó, hogy szinte bele akarsz nyúlni a vízbe.

Van egymás mellett egy Braque és egy Picasso, és végre sikerült megfogalmaznom magamnak, hogy miért különbözik olyan jellemzően a két kubista: az előbbi mindent szabályos testekre redukál, az utóbbi a valóságot tördeli. Tényleg érdekes, azt hiszem ez általánosságban is elmondható róluk. Persze nem halmoztak el, összesen két Picasso van, de megbocsátjuk.

A legjobbak nem a leghíresebbek, és nem csak azért, mert a leghíresebbek legjobbjai nincsenek itt. Nálam Jean-Louis Forain Bál a párizsi operában-ja vitte el a pálmát meg Amédée Ozenfant Kompozíciója.

Van Gogh persze zseni, még talán nagyobb zseni, mint a többiek. Egyetlen közepes képe sincsen, csak óriási, hatalmas, fejbeverő, nincs kivétel.

Maurice Denis feleségéről készült képe is nagyon érdekes. Ez a kép sajnos nem tudja tökéletesen visszaadni a színeket, de azért valamit mégis elárul a nő különös aurájából, a háttér furcsa fáiból és felhőiből. Különleges hangulatú kép. Van benne valami túlvilági, valami nagyon lágy.

Egyébként érdemes a képeket nagyon közelről is megnézni: kiderül, hogy hogy mozgatta az ecsetet, mennyi festéket tett fel, és ha a teremőr rád nem szól, amikor öt centiről nézed, egy egészen új arcát mutatja meg a kép. Megértheted, hogy miért sugározza azt a hangulatot, hogy milyen mozdulatokkal festett a festő, milyen a vászon szövése, szóval egy egészen más világ.

Végül pedig a másik nagy kedvenc, ami előtt hosszasan álltunk: Felix Valotton Kikötője. Nem tudom megmondani, hogy miért pontosan. A móló vonala, a hajók nyugalma, a víz tükröződése, a színek… csak azt tudom, hogy el szeretnék menni erre a helyre, leülni a kikötőbe egy nyári estén és nézni, hogy nem történik semmi.

Szombaton barangoltunk a Börzsönyben, ott jött szóba, bevallom, igazából nem is köztem, de eszembe juttatta ezeket.

Egyszer egy ilyen házban fogok lakni. Azt még nem tudom pontosan, hogy hogyan fogom ezt összeegyeztetni azzal az álmommal, hogy egy néhány milliós város századik emeletén töltsem az életemet, csodálva az áramló fényeket, meg a folyót. Milyen jó lehet már Las Vegasban, ha elég nagy az ablak, éjjel nem is kell lámpát gyújtani, van egy ilyen kellemes, színes derengés mindenhol. Neonfal, gúnynevén fényszennyezés, ami azért túlzás, én szeretem, ezt itt az internet anonimitásába burkolózva bevallom nektek. Talán valahol az agglomerációban kéne, de ma már minden szerencsétlen ott akar lakni, lassan egy ilyen gyűrű alakú fővárosunk lesz: középen vegyi veszély, körbe a piros jelzés mentén kétmillió nembudapesti lakos.

Szóval, ha végül nem  a századikon, akkor egy ilyen gyűrűkurás, hobbitházban. Egyrészt, mert állati fenntartható az egész, gondolj csak bele, talajszondák nélkül működik a geothermikus fűtés, hiszen pár méterrel a felszín alatt mindig 12-14 fok van, bent két gyertyával felhozom azt a kis maradékot, ami kell. Megépíteni is olcsó, mert nem kell rá tetőszerkezet, vakolat, csomó dolog máshogy van, igazából nem is értem, hogy miért léteznek nemilyen házak.

Bent hatalmas hangulat van, loftos csupasz falak, színes ezaz. Az építész itt nem hibázhat, a leghátsó lukba is be kell vinni valahogy a fényt, de egy-két trükkel ez megoldható…

Azért, el kell ismerni, hogy van egy-két nemkezdő építész… És persze nagyon nincs vége. Ott van még a szuper-fengshui faház, amiben nimfák szolgálják fel a limonádét meleg nyári délutánokon, és bár ebben kell fűteni télen, a hangulata lehet, hogy még a hobbit házat is legyőzi.

És mi lesz a századik emelettel? Ebből is van ökobio változat, kicsit legó hangulatú, és bár ez kétségtelenül kevésbé romantikus, mint az előbbi, azért üt.

Ha nem bírsz a pénzeddel, biztos tudnak helyet adni, az olajkútból átalakított luxusrezidenciák egyikén. Cirill betűkkel van, szóval fogalmam sincs, hogy ez napelemes meg ilyesmi-e, de mondjuk hülyék, ha nem. Na jó, van róla magyar is.

De, hogy ne csak ezek a fenntartható indiánkunyhók gyűljenek itt össze, mutatok nektek egy kis igazi építészetet is, ahol kiderül, hogy a kocka igenis tud szép lenni, a modern megfér a régivel, az ablak nem kötelező, és attól, hogy Budapesten nincs várostervezés, még lehet, hogy máshol van.

Szóval, lenne egy-két értelmesebb ötlet is, mint szétbarmolni az egész szegény bolygót…

Január – BHTCS, utána három napig ágyban feküdtem, két hétig fájt a lábam, de megyek idén is, úgy tűnik… Az oroszok elzárták a gázcsapot, kiderült, hogy Magyarországon energiastratégia még látszólag sincs. Elkezdtem járni a Faludi akadémia 6:45 filmklubjára, ami elviselhetetlenné tette a szerdáim túlzsúfoltságát, de jó volt, amikor sikerült jegyhez jutni a bérletem ellenére. Traumatológia gyakorlat az ország legmenőbb kórházában, robotok, szívműtétek, az orvostársadalom egyik legfurább csoportja: az afganisztáni tartalékosok.

Február – Nem voltam Patkoló Befutáson, mert helyette életemben először külföldön síeltem. Snowboard, forró vizes hordó a csillagfényben és Erzsó, akkor fél éves unokahúgom, vagy mim. 25 éves lettem és nem kaptam meg, amit a legjobban szerettem volna. Patkolós hétvégét szerveztem Betonhoz, vizsgáztattam egyháztöriből szegény Hunyorok bánatára.

Március – Fényfestés, Dunabogdány ütős lelkigyakorlat, annyi részem van a dologban, hogy semmit se akadályoztam meg. A miniszterelnök lemond a pártkongresszus előtt, hatalmas keresgélés kezdődik, hogy ki legyen az utódja. Dorka színre lép. Megjelenik a GMO-s cikkem a print Heti Válaszban és sokan szeretik. Március 15 Dabason: elkezdődik a 2040 project.

Április – Ubuntu 9.04. A magyar katolicizmus válsága 1. A New Economics Foundation kiadja az 5 út a boldogsághoz jelentést, ami PhD témává dagad a fejemben, aztán még tovább, ebből még akármi lehet. A project azóta Cambridge fedőnév alatt fut. Kisszívemben diszkrét gyűlölet az egyetemi bürokrácia ellen, pszichiátria ügyelet egy chatszobában. Kitör a H1N1 járvány Mexikóban.

Május – EP választásokra készülünk, mobiltelefonokba képzelem bele a jövőt, leteszem az utolsó szigorlatomat: neurológiából. Végeláthatatlan küzdelem, mindig van még egy, és még egy… A szakdoga után PhD tématerv, boldogságkutatás, szociális indikátorrendszerek, vidám élet az OSZK-ban.

Június – A mézeskenyerek korszaka végetér. Jégeső pusztít a Nyírségben és Szabolcsban. EP választások, a Jobbik darál, az SZDSZ gyakorlatilag megszűnik, az MSZP zsugorodik, én pedig érvénytelenül szavazok. A sagittis hungarorum… Elrántanak államvizsgán. Iránban zavargások törnek ki a választások kapcsán, a diktátor és  a közösségi internet is bemutatja, hogy mit tud. Nem megyek kungfu táborba és családi nyaralásra a kercerécetábor előkészületei érdekében. A háziszerver összeomlik egy hibás WP modul miatt, bejegyzem a domaint és egy biztosabb szerverre költözöm. Megszűnik a doktori iskola, ahova jelentkeztem. Végetér a Heti Válaszos suli.

Július – Készítek egy interjút a jövő nemzedékek ombudsmanjával, ez később még messzire vezet. A kercerécetábor elmarad, mert a társaság több mint fele nem jönne el, ezért ellehetetlenül anyagilag, ráadásul Vicus abbahagyja a vezetést, mert férjhez megy. Pontosan ekkor véglegesen elfogytak a pszichológiai tartalékaim Regnum ügyben. Vagy mégsem? Az üveggyöngyjáték elkezdődik a Hubertus kunyhóban. Évfolyambankett, elmosódó szemfesték és egy D betűs lista.

Augusztus – Goldenblog döntő, Cseh Tamás meghal. Réka lesz a vezetőtársam. Ifjúság 2008 gyorselemzés. dr. Kuslits Béla medicus universalis. Az egy éve zajló előkészületek után, hivatalosan is beindul a jövő:re szabadegyetem: 130 feletti regisztrált diák, 40 fantasztikus oktató. A VT-n Karcsi előadja a Nagytábor elméletet. Buzifelvonulás: extrém látogatási maximum.

Szeptember – Részt veszek a Balaton csoport workshopján a JNO-ban, hatalmas inspiráció, új barátok. A siket olimpián vízilabda bajnokok leszünk. Blu új street-motion filmet ad ki. Szociális kéznyom, a Hülyeség kora. Elindul a jövő:re, Regina lelép Rennes-be.

Október – Kidobtam a görkorcsolyás dobozt, páran tudják mi volt benne. A Kínai Kommunista Népköztársaság fennállásának 60. évfordulója. Nature: Planetary boundaries – a safe operating space for humanity. Ami a kommunizmusból nekem megmaradt. Az ifjúság 2008 vége. Nemzeti ünnep, vagy hosszúhétvége? Ökopolitikai lakásszeminárium, a zöld szubkultúra befogad, és új perspektívák nyílnak meg ezáltal.

November – Teszek egy kört Erdélyben. CEU-WSF-JNO: 3 konferencia – Dennis Meadows, Mathis Wackernagel és cimboráik. Rezidenstüntetés. Szellemi kaland a spiráldinamika és Izmael között. Újabb látogatói csúcs a h1n1 miatt. Messiások a Debreceni Modemben egy kis Munkácsyval és vízicsúszdázással. Legszebb magyar festmények Virág Juditnál. Google Chrome OS. Megtudom, hogy a csúcson mindig van hely.

December – A filozofálás szinte életformává növi ki magát. Regina haza, indikátorproject indul. Meghal a Nagytábor, Decnyolc és visszavonulás egy értelmetlen háborúból. A koppenhágai konferencia katasztrofális kudarca. Filmklub. Karácsony: a magyar katolicizmus válsága 2. 6 év után az első karácsony, amikor nincs vizsgaidőszak. 2040 Modern média project. 6365 egyedi látogató és 20.997 oldalletöltés egy év alatt. Szilveszter a Hubertus kunyhóban.

2040-ig, már csak 30 évünk van.

Elég bevállalós kiállításcím, ami azt illeti. Sajnos nem vagyok elég művelt ahhoz, hogy hiányolni tudjak egy-két műremeket, vagy ami mégis eszembe jut, azt én sem feltétlenül tenném be az első 121-be… Tényleg nagyon szép gyűjtemény.

Jókor szólok, ma este bezár, pedig már hetek óta itt van az asztalomon a szórólap, hogy nem, ezt nem szabad kihagyni, aztán mindig rákerül valami a tetejére, épp csak a sarka lóg ki, aztán kirántom egy gyors mozdulattal, a kupac tetejére teszem, a csekk mellé. Ma végre eljutottam, hosszan sétálva a pesti Duna parton az őszi esős Budapesten. Egy kicsit szerelmes vagyok ebbe a városba, azt hiszem.

Már a múltkor is írtam, hogy azért is jó magyarokat nézni, mert az ember látja, hogy lehetünk sok mindenben bénák, de a művészeink tényleg óriásiak, és igazából ez ma is így van, nem csak a dicső múltban. Egyébként a dicső múlt is eléggé hozzáállás kérdése, ha jobban belegondolunk egy-két évtized kivételével a magyar történelem egy nagy szívás-sorozat, mi meg valamiért mégis nagyon szeretjük a régit, és mindig bajunk van a jelennel, pedig ennyi erővel lehetne pont fordítva is.

Szóval elmenni már csak a legfürgébbek tudnak, de úgy éreztem nem tehetem meg, hogy nem írok róla mégis pár sort.

A galéria határozottan kicsi ennyi kép bemutatásához, a leghülyébb helyeken is különböző Mednyánszkyk és Botnyik Sándorok lógnak, az embereket pedig kicsit terelgetni kell, hogy ne legyen túl nagy a tömeg. Persze lehetett volna annyi eszem, hogy hétköznap délelőtt megyek…

Az az általános tanulságom majdnem minden festmény-kiállításhoz, hogy így a XXI. században jó volna kitalálni egy olyan világítástechnikát, amivel a képek nem csillognak. Egy spotlámpákkal megvilágított olajfestmény kizárólag a lámpa alól élvezhető, ami jellemzően azt jelenti, hogy egyrészt nem szemből látszik jól a kép, másrészt körülbelül 300 ember szeretne egyszerre ugyanazon a 20×20 centis helyen állni.
Plafonról visszaverődő világítással valószínűleg meg lehetne oldani a dolgot, bár lehet, hogy nagyobb fényerő kéne. De az is jó megoldás, ha egy félig áttetsző álmennyezeten keresztül egyenletesen jön a fény, mint ahogy a londoni White Cube Galleryben is volt.

Kiadtak a kiállításhoz egy nagyon szép albumot, amiben különböző híres emberek írnak pár gondolatot egy-egy képről. Itt megnézhettek belőle pár lapot.