Debrecenben voltunk a hétvégén. A Déri múzeumban együtt látható a három Krisztus-festmény Munkácsytól, évtizedek óta nem volt ilyen. December végéig pedig a Messiások látható a Modem-ben. Már szeptember óta szemezek vele, most végre eljött az alkalom: nem csalódtam. Úgy jöttem ki róla, hogy legszívesebben azonnal újra bementem volna.
A modern Európai művészet és gondolkodás számára fontos kérdés a messiás-szerep. Egyrészt nyilván Krisztus mint Messiás, de a megváltás kifejezés sok más gondolatkörben is megjelenik, ami időről időre fontos volt.
Rengeteg kiváló alkotást gyűjtöttek össze a szervezők, egy igen terjedelmes kiállításhoz. A legnagyobb művészektől szokás szerint csak 1-2 kép jutott, de ez nem okozott csalódást, mert az ismeretlenek is nagyon izgalmasak voltak, és ami külön feltűnt, hogy a külföldön kevésbé sztárolt magyaroknak is számos tényleg zseniális képe van. A magyarázószövegek nagyon érzékenyen kezelik azt, hogy a messiás-fogalom nagyon sokféle jelentéssel bír a kiállításon, és ez valaki számára talán bántó lehet, bár nekem az ilyesmi nem szokott gondot okozni.
4 része van a kiállításnak:
Komoly elvonási tünetek kezdtek már-már jelentkezni… a teljes pénztelenség miatt több mint két hónapos kultúraelvonáson vettem részt, amit csak a 6:45 tört meg párszor, illetve rég volt olyan, hogy Reginával több mint egy hónapig egymás felé se néztünk. Aztán elmentünk a Merlinbe Krétakört nézni: Made in China.
Ismét Faludi filmklub: Jim Jarmusch Halott ember című 
Be kell valljam nektek, hogy én nagyon szeretem Európát, úgy egyben. Ahogy magyarnak érzem magam és ez fontos, éppen úgy vagyok európai (fehérek között néha) és ez is fontos. Még az EU-t is szeretem, amiért már sok kő lendült felém, de most ezt hagyjuk. Azt hiszem, mindegyik közül Európa a kultúrkontinens, és ezzel nem keletet szeretném leszólni, de így van. Egyrészt mert a világ legnagyobb részét ma uraló rend alapjai innen rajzottak ki, és bár vitatható az ötlet, de gyakorlatilag a demokrácia az, amit követni illik ezen a bolygón. A mai kortárs művészet is Európa nyomdokain lépked. A legalapvetőbb irányok a huszadik század eleji francia-spanyol társaságból erednek.