művészet

You are currently browsing articles tagged művészet.

Családi nyaralás. Három és fél nap Magyarország leghíresebb borvidékén.

Először is az Erzsébet pincéről. Tokaj belvárosában egy kis családi pince. A pince története az 1700-as évekre nyúlik vissza, szolgálta a cári oroszországot, az Andrássy grófokat, ma pedig a Prácser családot. 15 hektáron gazdálkodnak természetbarát módon művelve a szőlőt, és kímélő eljárásokkal készítve a bort. 3 féle bort kostoltunk. Az első egy száraz Tarcal-7 volt, ami -mint megtudtuk- még kísérleti állapotban van, ennek ellenére tényleg fantasztikusan finom, vettem is belőle egy üveggel. A neve B7, termőhelye, a Betsek dűlő után. Ezen kívül egy kövérszőlőt és egy 5 puttonyos aszút kóstoltunk, ezek is nagyon szépek voltak – igazából a sok pince közül rájuk emlékszem a legszívesebben: kedves fogadtatás, szép pince, és nagyon jó borok.

A Tokaji borvidék nem azonos Tokajjal. A legtöbb időt Erdőbényén töltöttük, ahol jónéhány pincét megismertünk, akik ún. “kézműves borászattal” dolgoznak. A kedvencem valamiért az Ábrahám pince lett, ahol két filozófus készít kiváló borokat, de beültünk a Karádi és Berger féle romkocsmába is. Ide telepítette a Béres család is a hatalmas pincészetét, ami méretei miatt már inkább egy gyárra emlékeztet, de a boraik nekik is nagyon jók.

Beszélgettünk Homonna Attilával is, aki az egyik legmenőbb borász a környéken. Bio műveléssel gondozza a szőlőit, rendszeresen végigjárja és kézzel szedegeti le a beteg leveleket. A borkészítésnél csak hagyományos eljárásokat használ: “technológia nélküli technológia”. Így elmesélni kicsit meseszerű, hogy korábban marketinges volt, és rájött, hogy ez valahol egy értelmetlen életforma, és elment segédmunkásnak francia borvidékekre, így lett belőle borász – nem félt nagy kockázatot vállalni.
A személyisége ma is nagyon agilis, fontos szerepe van az erdőbényei fesztiválok szervezésében, nem bízza a véletlenre a dolgokat. Tényleg fantasztikus borai vannak, tőle is vettem egy palackkal: 2005-ös “Édes hármas” – egyszerre aszú, kései szüret és szamorodni.

Szóval Erdőbénye hatalmas. Ha tehetem visszamegyek még idén, a Bor Mámor Bénye fesztiválra augusztusban…

És végül pár fénykép. Nem én készítettem őket, mert én kedvenc borászaimhoz hasonlóan hagyománykövető eljárásokkal dolgozom, azaz filmre, de a tükröződő pohár azért az enyém, ezt talán nem túlzás kiemelni…

Tags: , , ,

via fubiz

Tags: , ,

Tags: , ,

Dogville

2003-as film, Lars von Trier-től, a dogma mozgalom egyik elindítójától. Nem dogma, de nagyon messze van a konvencionálistól, leginkább talán egy filmre vett színházi előadáshoz hasonlít. Minimáldíszletnél is kevesebb.

Egy rejtélyes idegen kér menedéket Dogville városában. A helyiek befogadják, kezdetben segítik is, majd egyre keményebb árat kérnek a védelemért. A vége nagyot csattan.

Társadalmas film. Szerepek, betegségek, álarcok, érdekek, közösség, romlatlanság, megbocsátás, etika, társadalmi rétegek, különbség tolerálása – és mindezek relativizálása. Ami a felszín alatt van és a hozzá kapcsolódó értelmiségi elmélkedések. Vajon mi okozza a világunk elképesztő visszásságait? Vajon ki tehet róla? Csomó kérdés felmerül ebben a végtelenségig lecsupaszított és túlfeszített filmben.

Szerintem zseniális, 18 év alatt esély sincs megérteni, afölött viszont kötelező.

Tags: , , ,

Vettem egy használt iPod-ot. Zoli rajta hagyta a zenéit. Ez az egyik. Egy újabb példája annak, (számomra) hogy az ilyen elektronikus zenék is tudnak, ha nagyon akarnak. Nehezen írom le, hogy mit. Munkahelyen ne próbáld meg hallgatni. Én akkor találtam rá, amikor sötétben sétáltam a Gellérthegy oldalában, mellettem kicsit vizes és nagyon kivilágított Budapesten néha autók száguldottak, hajók a Dunán, eszméletlenül péntek este volt az egész városban, ebben a városban, amit annyira szeretek. És olyan volt lenni, mint azok az emberek a klippekben. Én voltam középen, ha érted, de valahogy mégis nem velem foglalkoztak. Hát ez.


The Glitch Mob – Nalepa Monday remix

Tags: , , ,

A kommunizmus közepén, néhány fiatal indiánosat játszott a hegyekben. (egyébként Cseh Tamás is ilyen indián volt) Talán tüntettek vele, talán kerestek valamit. Nem volt politikai céljuk, sőt, talán az volt a céljuk, hogy meneküljenek a politikától kicsit. Indiánosat játszottak, mint mi is gyerekkorunkban. Egy saját világot építettek fel, saját szabályokkal. Ahol minden egyszerűbb.

Amerikai indiánokkal leveleznek, eszközöket gyártanak, saját világot építenek ahol mindenki bízik mindenkiben. Az ávónak ez persze nem tetszik. Egyiküket beszervezik.

Vajon mondhatja egy ügynök, hogy ő csak jót akart? Egyáltalán miért szerveznek be valakit? Mi a különbség ügynök és ügynök, tartótiszt és tartótiszt, barát és barát között? Fognak valaha tisztán látni az utódok? Hogy ítéljük meg ezeket a helyzeteket? A legjobb, ha sehogy?

A Radnóti színház számára készült darab nagyon sokoldalúan, érzékenyen nyúl a témához. A rendezés és a díszlet szokatlan, de nagyon jól harmonizál a darabbal.

Fantasztikus, csak ajánlani tudom. 16 évtől.

Tags: , , ,

Degas-tól Picassoig

Henri Matisse: Sarkantyúvirág Degas, Cézanne, Monet, Picasso, van Gogh, Lautrec, Léger, Matisse, Renoir, Gaugin… A Szépművészeti Múzeum (úgyis, mint talán az egyetlen jól működő magyar közintézmény) ismét nagyot alkotott. Tessék elmenni és megnézni, még április 25-ig nyitva van.

Annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy elég hosszú sort kellett kiállni, de végül a többség úgy tűnik a Boticellire ment, legalábbis ezen a kiállításon nem volt tömeg. De mivel azt vasárnap bezárták, talán ezután könnyebb lesz bejutni.

Aki sztárokat akar látni, annak van Sarkantyúvirág Matissetól és Híd tavirózsákkal Monettól. Úgy tükröződik a folyó, hogy szinte bele akarsz nyúlni a vízbe.

Van egymás mellett egy Braque és egy Picasso, és végre sikerült megfogalmaznom magamnak, hogy miért különbözik olyan jellemzően a két kubista: az előbbi mindent szabályos testekre redukál, az utóbbi a valóságot tördeli. Tényleg érdekes, azt hiszem ez általánosságban is elmondható róluk. Persze nem halmoztak el, összesen két Picasso van, de megbocsátjuk.

A legjobbak nem a leghíresebbek, és nem csak azért, mert a leghíresebbek legjobbjai nincsenek itt. Nálam Jean-Louis Forain Bál a párizsi operában-ja vitte el a pálmát meg Amédée Ozenfant Kompozíciója.

Read the rest of this entry »

Tags: ,

Voltam a Szépművészetiben megnézni a kiállítást. Tényleg tetszett, de tudjátok, hogy én a modernekre bukom, és ez ma se változott meg.

A régi festészetnek teljesen más hangulata van. Mindenki ugyanazokat a dolgokat festi. Ha valaki női melleket akar ábrázolni, akkor arra gyakorlatilag két lehetősége van, vagy egy Madonna lactans, vagy egy Vénusz születése. Illetve az egész művészet dolog teljesen mást jelentett.

Michelangelo: Léda hattyúval

Read the rest of this entry »

Tags:

Tags: , , , , ,

És Rómeó és Júlia

Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter ketten adják elő a Rómeó és Júliát. Csak ketten, az összes szereplőt. Még karácsonyra kaptuk a jegyet a hugocskámmal, a Centrál színház kis termébe, ahol a Beugró című, talán egyetlen valamirevaló TV show -vagy mi- is otthont kap egyébként. Szóval alternatív színészet, talán így nevezhetjük.

Színésznek lenni érdekes dolog. Volt idő, hogy úgy gondoltam nem olyan nagy szám. Talán Cseh Tamás győzött meg arról, hogy az előadóművészet is valami, mert én valahogy még úgy jöttem ki a színházból, hogy jó ez a Csongor és Tünde, de ez nem Sinkovits érdeme, inkább talán Vörösmartyé…

A színészek olyan átéléssel, hevességgel adnak elő egy-egy részt, ahogy a valóságban senki se tenné, de ez talán nem is baj, mert ilyen szövegek úgysincsenek a valóságban. De akkor mire való ez az egész? Valószínűleg valami színjátszó féle barátomat kéne megkérdezni erről… Talán ez is a díszlet része? az érzelmi díszlet? Félre ne értsetek, nem cinikusan mondom, csak eltöprengtem, hogy miben is áll a színész feladata, amikor a darabot értelmezi és egy ilyesmi részhez ér:

Read the rest of this entry »

Tags: ,

« Older entries