A buli hatalmas volt. Érdekes, hogy sokszor írtam és gondoltam azt, hogy ez egy elég nehéz időszak, de most, hogy itt ülök szilveszter délutánján, és a google naptárt lapozgatva hallgatom a j'adore hardcoret már sokkal szebb és egységesebb a kép szerencsére. Megint rengeteg dolog történt, és alapvetően jó volt minden. Kicsit kifutópálya érzésem van még mindig, de lassan rájövök, hogy már rég nem gurulok én sehova, csak kicsit ráznak a turbulenciák, ez egy ilyen világ.

Read the rest of this post »

Már mióta ezen gondolkozom, és a folyamat egyre rosszabb, sokféle szempontból. Tankönyvi kiégésről van szó. Beszélhetnék a pszichológiai fenntarthatatlanságról, a lelkierőről, mint megújuló erőforrásról, ami menthetetlenül elfogy, ha túlhalásszák. Mondhatnám, hogy a lélek közgazdaságtana nem ismer kereszt-finanszírozást, a dolgok önmagukban kell, hogy működjenek. Az ember életében pontosan egy dolog fér el, ami a személyiséget, mint aktív erőforrást használja, nincs értelme többel kísérletezni. Be kéne tartanom a fogadalmamat, hogy ha még egyszer el kell küldjek valakit, inkább én megyek. 2007 őszén tettem. Szabad ember vagyok. A vágyaimat és a céljaimat nem definiálhatja más ember helyettem. A szabad ember nem úgy dönt, hogy a fogadtatást mérlegeli, hanem azt teszi, amiről tudja, hogy meg kell tennie. Nem vállal olyat, amit vállalhatatlannak tart. Tudja, hogy a béke nem cél, hanem melléktermék. A válaszok belül vannak. Ahhoz, hogy elérd, amit el kell érned, szükség van egy egészséges individualizmusra. Empatikus önvédelem nem nagyon létezik. Cseréljük le az elvárásokat célokra. Minden új világ elpusztít egy régit. Hát így. Igen, most és végleg. Abbahagytam a vezetést.

Találtam valami nagyon inspirálót. Arról már írtam, hogy a Balaton Csoporttal tárgyalhattam együtt a JNO ügyeiről és problémáiról, és hogy tényleg fantasztikus volt. Érdekes módon, rövid időn belül több dologgal is találkoztam még, ami tovább érlelte bennem ezt az egészet. Igazából nem jutottam semmire, inkább csak elindultam egy irányba, amit azt hiszem, nyugodtan nevezhetünk forradalminak. Arról már több postban is esett szó, hogy az oktatás-nevelés milyen szánalmas állapotban van Magyarországon, és igazából az egész világon. Ebből nagyjából minden problémát le lehet vezetni, de most ezt hagyjuk egy kicsit. Elkezdtünk csinálni egy szabadegyetemet, és emiatt kapcsolatba kerültem két kulcsfogalommal: oktatás és motiváció.

Read the rest of this post »

Az, aki táncol, az nem te vagy, te maga a tánc vagy, Nem te járod, téged járnak. Akit átkozol éppen, az lesz a párod. Feketepéter, fogom a zsákot. Ha nem bírod el, de megbírod ébren, Maradok én is veled az élen – fenn. Tudom a dolgod, tudod-e hol vagy?

A daganatokat néhány centire az épben szokták eltávolítani a sebészek. Szoktam ezen gondolkodni, ha nekem lenne melanoma a kezemen, szerintem vállban leszedetném a karomat, csak ne lássam többet, tényleg ne és soha. Persze nem ezen múlik. Vagy mégis. Az ilyen beavatkozásoknál az a drámai, hogy kiválasztasz egy megoldást, és soha nem tudod meg, hogy a másikkal mire jutottál volna. Evidence based medicine van mostanában, tényekre alapozott, ami annyit jelent, hogy megnéznek tizenkét-tizenötezer pácienst, ebből már lehet következtetni, hogy egyik vagy másik terápia a jobb igazából. De mit teszel, ha nincs evidencia arra a kérdésre, amit feltesz az élet?

Hogyan kell dönteni?

Read the rest of this post »

A meccset azonban megnyertük. Hátvéd voltam, vagy középpályás jó esetben. Megint Dunabogdány, lázas készület, majdnem belehaltunk, alig készültünk el, szakdoga, kis személyes ügyecskéink, fogcsattogtatva közelítő megvadult államvizsgáink és lecsendesíthetetlen belső igényünk egy saját életre, vagy legalább egy útra, ami oda vezet. Meg kell mondjam, hogy nem sikerült úgy felkészülni ahogy illik, ahogy szoktuk, ahogy abban a bizonyos könyvben leírták valakik nem is tudom honnan kitalálva az igazságot. A kegyelem azonban a természetre épít - már, ha hagyják, hogy megtegye. A csend akkor is működik, ha nem akarod, ha küzdesz ellene. A legerősebb. Fél nap után megnyugszol, két nap után felbuggyannak a lélek rothadó lilászöldes vizihullái, néhai arcuk korábbi önmagadra emlékeztet, már amit felismerhetsz belőle. Ilyenkor legjobb volna motorcsónakokat dobni a tóra, hogy füstöljék, kavarják újra fel a tavat, mert ami sok az sok, de a csend erősebb a motorcsónakoknál, marad az undor, de most nem mentünk ilyen messzire, a félnapos is elég volt. Az emberben az a jó, hogy önmagával többnyire egy szinten van, önmagával találkozni ezért legalábbis érthető, csak idő és őszinteség kérdése a dolog. Ha ez mégsincs így, az azért nehéz feladat szegény vezetőnek, egy lélek agresszív meghackelése, mikor hegyi levegőhöz szoktál, de csak zöldes füstöt látsz... Mert az ember néha mindent megtesz azért, hogy legfőbb vágyai ne teljesüljenek.

Read the rest of this post »

Lapozol a Chagallos naptárban, alig várod hogy megjöjjenek a boardos képek, Harry Potterről van szó Kercerécén. Eljött a február, izgalmas hónap, ebben leszek 25 éves, ha igaz, hát gondoltam írok egy pár sort magamról is újra végre. Volt itt egy nagy stílusváltás, valahogy más témák domináltak, koncepció nincs, csak inspiráció, én ezt a blogot írom ugyan, de nem szerkesztem. Az idő szóval repül, de valahogy nem megy neki, nem bír lépést tartani. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy nem szabad a jó ötleteket egyszerre ellőni egy táborra, mert akkor mi marad a következőre. Ma Vicussal megint megtaláltuk a bölcsek kövét és komolyan. Ismét beigazolódott, hogy mindig van még egy ötlet, mert az ötlet egy megújuló erőforrás - a gyors felhasználás termeli, ami ritkaság erőforráséknál. Az ötleteim és nagy projectjeim kezdenek annyira elszaporodni, hogy lassan elvileg is lehetetlen lesz őket kordában tartani. Ma pl egy újabb posztgrad képzés verekedte be magát az élvonalba, jött két elég komoly cikktéma, Harry Potterről kiderült, hogy talán hős, de igazából Baradlay Jenő a legnagyobb király. Voltam egy hetet snowboardozni, és az idő teljesen összezuhant az életem felett. Tegnap 83 e-mail és 278 RSS várta, hogy elolvassam, ma estére sikerült, összehoztam nagyjából a hunyor-egyháztöri maradékait is, mindössze 29-en fogják hallgatni az előadást ouh. Ez már tényleg határeset, de persze én se tudok jobbat, csak mondom. A jelen struktúrában nem fenntartható a növekedés, de nem baj, csak a struktúrát kell átalakítani, hátha ez hosszútávon is tendencia lesz, engem inspirálna, bár a Patkoló 30 tag fölött így már biztosan működésképtelen, vagyis szignifikánsan rosszabb lesz, de ez nem gond mondom, csak helyzet. Majd akkor nem így... Szóval a derék varázslóinas. Két szóban a véleményem... az embert néhány más mellett a küzdelem és a szenvedés emeli ki az állatvilágból. Az ember akkor is láthatja értelmét ezeknek, ha sikertelenül jár (valahol a kereszténység is eleve kudarc). A varázslás, a deus ex machina, a szerencse, a természetfeletti tudás, az élet-halál kétirányú átjárhatósága megsemmisíti az életet. Mint az ötöslottó: jó lenne kétmilliárd... jó lenne kétmilliárd? Tipikus Út-Cél jelenség... Mire nevel? "Imádom a mágiát!" vs. "Én vagyok Baradlay Eugén!"

Elővettem a naptáramat... mi is történt 2008-ban velem? 12 bekezdés 12 hónap. Ami fontos, vagy annak tűnik. Ami lelkesít, aminek hatása van. Ami emblematikus. Mit mondjak? jó év volt, bár voltak netzes részek. Nagy váltások, nagy kezdetek, nagy elméletek, nagy tervek, nagy lendület, nagy várakozás... mindent megtettem, hogy 2009. izgalmas legyen, az is lesz, reméljük jól sikerül. We only 'got 4 minutes to save the world...

Read the rest of this post »