Starkov & Fiskum 2003, J. Neurochem. 86. 1101-1107.

A fene gondolta volna, hogy amikor a Corvinuson kutatásmódszertan órára készítek beadandót akkor a 4 éve nem látott TDK-s powerpointomból fogom kimásolni Starkov és Fiskum cikkének hivatkozását. Hogy lábjegyzetben elmagyarázom, mik azok a mitokondriumok és szabad gyökök, és az ischémiás szívizomkárosodás egy gyógymódját fejtegetem majd a közgazdászoknak. Illetve annak a cáfolatát.

És hogy ezeken picit meghatódom.

(És ha már itt tartunk, pár hónapig azt hittem, hogy ennek a cikknek én leszek az egyik szerzője. Hát nem lettem, de tudjátok, ilyen ez a kutatásmódszertan. így lesz az orvosból zöld közgazdász, vagy mi a fene. 3-4 év alatt ez is kiderül majd.)

közgazdászok

Elkezdődött a PhD képzésem a közgázon, pontosabban a Corvinuson. Mindjárt az első órán elvállaltam, hogy referálok egy cikkből, gondoltam jobb túlesni rajta, meg gondoltam mi az nekem. Sokmindent gondoltam, semmi nem jött be. Egyrészt ha 30 oldalt ír a döntéseinkről a nagy Herbert Simon akkor azt nem fél nap feldolgozni, legalábbis most az elején még nem.

A legfurább az egészben az volt, hogy egy olyan paradigma ellen érvelt a cikk, amiről semmit se tudtam, mivel nem vagyok közgazdász, de a meglepetések itt még csak kezdődtek.

Én tartottam kb azt az órát, hát felkészültem kérdésekkel amiket meg szerettem volna vitatni a többiekkel. Arról szólt többek között a cikk, hogy a cégek rövidtávú döntései hogyan mennek szembe a saját hosszútávú érdekeikkel - egyszerű pénzügyi érdekeikkel is.

Hogy a management hogyan veri át a tulajdonosokat.

És ezen a ponton én még szóbahoztam nem-megújuló erőforrásokat is, és hasonlókat, azaz azt, hogy egész iparágak pusztítják ki önmagukat a rövidlátóságuk miatt.

És a közgazdászok nem igazán értették, hogy mit akarok.

Hogy a Föld erőforrásainak fogyása nem érdekli őket, arra fel voltam készülve, de arra nem, hogy a részvényesek menetrendszerű átverése sem, arra nem.

Rájöttem, hogy a közgazdászok nem gátlástalanok. Nem laza az erkölcsük és semmi hasonló.

Tökéletes tudathasadásban élnek: bizonyára rendes emberek, kedves családanyák és jó férjek és minden.

Nem relativisták, hanem érték-nélküliek a döntéseik. A dolgok nem jók vagy rosszak, hanem lehetségesek és nem-lehetségesek. A szakmájukban a jó és rossz szavaknak nem csak erkölcsi, de semmilyen értelemben semmi jelentése nincsen.

Bámulatos.