személyes

You are currently browsing articles tagged személyes.

Családi nyaralás. Három és fél nap Magyarország leghíresebb borvidékén.

Először is az Erzsébet pincéről. Tokaj belvárosában egy kis családi pince. A pince története az 1700-as évekre nyúlik vissza, szolgálta a cári oroszországot, az Andrássy grófokat, ma pedig a Prácser családot. 15 hektáron gazdálkodnak természetbarát módon művelve a szőlőt, és kímélő eljárásokkal készítve a bort. 3 féle bort kostoltunk. Az első egy száraz Tarcal-7 volt, ami -mint megtudtuk- még kísérleti állapotban van, ennek ellenére tényleg fantasztikusan finom, vettem is belőle egy üveggel. A neve B7, termőhelye, a Betsek dűlő után. Ezen kívül egy kövérszőlőt és egy 5 puttonyos aszút kóstoltunk, ezek is nagyon szépek voltak – igazából a sok pince közül rájuk emlékszem a legszívesebben: kedves fogadtatás, szép pince, és nagyon jó borok.

A Tokaji borvidék nem azonos Tokajjal. A legtöbb időt Erdőbényén töltöttük, ahol jónéhány pincét megismertünk, akik ún. “kézműves borászattal” dolgoznak. A kedvencem valamiért az Ábrahám pince lett, ahol két filozófus készít kiváló borokat, de beültünk a Karádi és Berger féle romkocsmába is. Ide telepítette a Béres család is a hatalmas pincészetét, ami méretei miatt már inkább egy gyárra emlékeztet, de a boraik nekik is nagyon jók.

Beszélgettünk Homonna Attilával is, aki az egyik legmenőbb borász a környéken. Bio műveléssel gondozza a szőlőit, rendszeresen végigjárja és kézzel szedegeti le a beteg leveleket. A borkészítésnél csak hagyományos eljárásokat használ: “technológia nélküli technológia”. Így elmesélni kicsit meseszerű, hogy korábban marketinges volt, és rájött, hogy ez valahol egy értelmetlen életforma, és elment segédmunkásnak francia borvidékekre, így lett belőle borász – nem félt nagy kockázatot vállalni.
A személyisége ma is nagyon agilis, fontos szerepe van az erdőbényei fesztiválok szervezésében, nem bízza a véletlenre a dolgokat. Tényleg fantasztikus borai vannak, tőle is vettem egy palackkal: 2005-ös “Édes hármas” – egyszerre aszú, kései szüret és szamorodni.

Szóval Erdőbénye hatalmas. Ha tehetem visszamegyek még idén, a Bor Mámor Bénye fesztiválra augusztusban…

És végül pár fénykép. Nem én készítettem őket, mert én kedvenc borászaimhoz hasonlóan hagyománykövető eljárásokkal dolgozom, azaz filmre, de a tükröződő pohár azért az enyém, ezt talán nem túlzás kiemelni…

Tags: , , ,

Ha valakinek nem tűnt volna fel, alkotói válságban vagyok.

Tags:

Sajtónyilatkozat

A következőket teszem közzé a mai napról:

- frissítettem WordPress 3.0-ra (one click upgrade) és lecseréltem a skint. Ezellen eddig mindig tiltakozott a tisztelt közönség, de nekem továbbra is igényem volt egy szélesebbre, talán a talpas betű se rossz, balrazárt, tekintsük bétának ezt a skin dolgot. Most még lehet nyafogni miatta. És még változgat is mellesleg.

- nagyon eláztam edzés után, konkrétan folyók folytak le a Gellérthegyről. Itt azért talán nem érdemtelen megjegyezni, hogy nagyjából egy hónap alatt leesett egy évre bőven elegendő eső, ami persze nem a klímaváltozás miatt van, hanem a zöld lobbi provokálja csak a gyanútlan polgárokat. Továbbá természetesen az árvizek illetve a víz- és erdőgazdálkodási stratégia között sincs semmiféle összefüggés.

- a fenti sajnálatos események miatt a telefonom jelenleg gyengélkedik. Klímaváltozás és technológiafüggőség: fogalmam sincs a barátaim telefonszámáról, aki akar tőlem valamit írjon ímélt, jöjjön át, rendelünk pizzát vagy akármi…

- az árvíz a hozzá kapcsolódó munkákon keresztül érezhetően növelni fogja Magyarország GDP-jét. Örömmel jelentem, hogy a magyar nép jóléte terv szerint javul! Ennek részét képezheti egy új (korszerű, multimédiás, high-tech mobile device vásárlása).

- továbbá zárásként szeretném felhívni a tisztelt utazóközönség figyelmét kedvenc blogomra, ami épp nagyon formában van.

fubiz

Tags:

Az ablakom a Szabadság térre néz, ahol meleg időben a közeli fiatalok játszanak a szökőkúttal, mellettünk a református templom, ami minden nap kellemes harangszóval jelzi a delet. A harmadik emeletről igazán szép a kilátás, bár ez még lehet, hogy átmeneti. A közelben számtalan étkezde, mindegyik szép, mindegyik drága.

Reggel ismét korán kelek, régi jó 49-es villamos, bazilika, mágneskártya, gép bekapcs, todo.txt megnyit. Az asztalomon jogi, és fenntarthatósági témájú könyvek, néhol egy kis statisztika. Ma is elfelejtettem behozni egy bögrét. Egyelőre főleg stratégiai végiggondolás: indikátorrendszerek, egészségügy, környezeti adatszolgáltatás, meg némi apróság. Hazafelé választhatok a Váci utca és a Dunapart között.

Hétfő óta dolgozom. Ott ahol akartam, azt amit akartam.

Tags: ,

kicsit numerikus

Az életem kezd aggasztó lenni. Arra már régen rájöttem, hogy olyan a legszebb álmokban se valósul meg, meg még a rémálmokban sem, hogy reggel felkelek, elkezdek dolgozni és csak enni hagyom abba, meg pár szünet, de mint a gép, tolom estig. Ilyen nincs, vagy ha van, akkor csak rövid ideig. Egy teljes vizsgaidőszakot pl. nem lehet így végignyomni. Estig = 9.

Egy ideje megint ezt csinálom, tetézve mindezt azzal, hogy több program van a naptárban, mint amennyi idő. Enyhítő körülmény, hogy tényleg érdekesek is amik benne vannak, de mégis, kicsit több az ideálisnál, azaz elvileg sincs esélyem minden fontos dolgot megoldani. Én az ilyet közismerten élvezem egy darabig, aztán elkezdem utálni, de még nem tartok ott. 25-én lesz a PhD felvételi, addig menni fog. És megtanultam élvezni a statisztikatanulást, ennél csak egy dolog lehet nehezebb: magát a statisztikát megtanulni.

Az előző bejegyzésben kifejtett heveny, de nem túl súlyos önértelmezési válságomra érkezett egy olvasói levél, amelyben azt javasolja a szerző, hogy ha meg szeretném határozni magam, akkor sajátos (aftermodern) világképemhez méltó volna a bakteriális numerikus taxonómia alkalmazása, ami ugye minden féle lények, illetve baktériumok meghatározására alkalmas. Megtettem, totál önazonos vagyok ezóta.

Read the rest of this entry »

Tags: ,

én

Tegnap elolvastam, amit magamról írtam a “Hol vagyok?” link alatt. Gyorsan kijavítottam a koromat huszonötről huszonhatra, és betettem egy t-betűt, a múlt idő jelét a Regnumhoz, na jó, csak a vezetéshez. Alapvetően nem tetszik a szöveg, ne is olvassátok el. De hát mit írjon az ember magáról? Töltsem fel a CV-met? Ha újságíró brandet akarnék építeni, akkor ez lenne a jó, de igazából nem nagyon akarok. Lehet hogy csak fel kéne sorolni egy halom adatot, úgyis az kattint oda, aki azt akarja tudni, hogy ki a fene ez a kuslits béla, aki ezeket írja.

És itt a baj. Tudni akarja, hogy ki a fene. Lehetne olyan játékot játszani a barátaimmal, hogy mindenki mondhat rólam öt szót, berakhatnám a kedvenc youtube videómat, versemet, csehtamásomat. Írhatok adatokat, viccesnek szánt kétértelmű mondatokat, leírhatom, hogy mikkel foglalkozom. Lehet, hogy csak egy fotó kéne. Vagy legyen csak az online identitásom, és akkor pont megfelelne ez a virtuális névjegykártya.

Na mindegy, szóval fogok írni magamról valamit, amit majd fél év múlva kitörlök, mert az nem én vagyok.

Tags: ,

Vettem egy használt iPod-ot. Zoli rajta hagyta a zenéit. Ez az egyik. Egy újabb példája annak, (számomra) hogy az ilyen elektronikus zenék is tudnak, ha nagyon akarnak. Nehezen írom le, hogy mit. Munkahelyen ne próbáld meg hallgatni. Én akkor találtam rá, amikor sötétben sétáltam a Gellérthegy oldalában, mellettem kicsit vizes és nagyon kivilágított Budapesten néha autók száguldottak, hajók a Dunán, eszméletlenül péntek este volt az egész városban, ebben a városban, amit annyira szeretek. És olyan volt lenni, mint azok az emberek a klippekben. Én voltam középen, ha érted, de valahogy mégis nem velem foglalkoztak. Hát ez.


The Glitch Mob – Nalepa Monday remix

Tags: , , ,

Gutenberg halott

Papír. Az emberiség úgy viselkedik a papírral, mintha az lenne a legnagyobb találmánya. Jobb, mint a fényképezőgép, a telefon és a bicikli együttvéve. Mindenhol papírokat használunk, van aki az egyetemet elvégzi, csak a papír miatt. És ez csak részben szójáték, valahogy annak van egy jelentősége, hogy valaki (akit az adott pillanatban nem is ismerünk) ráírja egy papírra, hogy te például orvos vagy. De nem erről akartam írni.

Ma csekket fizettem be. Erről.

Az egyetemnek be kell fizetni pénzt. Ad egy sárga csekket, elmászok a postára, befizetem (papírpénz), és  a csekk fülével visszasétálok a titkárságra és ott meglibegtetem. Nem ám, kiküldenek emilben egy számlaszámot, én átutalom, és ők megkapják az én számlámról a pénzt, és tudják, hogy befizettem. Nem. Csekk, tehát átutalás, de azért offline is lekövetjük. Végül is tekinthetném ezt egy munkahelyteremtési programnak is.

Ennek a párja a Neptun/Index. Mindazok a konferenciák amikre emilben és papíron kellett jelentkezni, a számlalevél a netbankról. Az elektronikus pályázati rendszer, ahol a netes űrlapot kell kinyomtatni és ajánlottan elküldeni, és az egyetemi jelentkezés, ahol bekérik az emilcímed, és mellé az ajánlott borítékot.

Miért? MIÉRT?

Tags:

Narratíva

Azt hiszem erre használják. Hogy van az életednek egy csontváza, ami olyan, hogy születtem ezerkilencszáznyolvannégy, jártam a Diána úti óvodába stb.

Ami ugye nem mond el semmit. Objektív valóságnak hívják. Az emberiség ezzel megbízott tagjai nagy erőkkel tartanak számon engem komoly táblázatokban az óvodai naplótól a TB nyilvántartásig.

Béla ma nem volt hajlandó megenni a sárgaborsófőzeléket, később kiutaltunk a számára fél liter penicillint Lyme kór diagnózissal.

Read the rest of this entry »

Tags:

kedves naplóm!

Néha kedvem lenne úgy blogot írni, (egy másikat, vagy valami ravasz technikai fogás kéne ide, nem tudom) hogy senki se olvassa. Azért most ne sértődjetek meg, van ebben valami természetes emberi igény. Bár az internet, és a senki se olvassa fogalmak nehezen békíthetőek össze, én már nem nagyon írok kézzel semmit, és különben is, nagyobb biztonságban van egy írás egy seahorse-al védett könyvtárban, mint a fiókomban, ez az egy biztos.

Mert bárhogy van is, az ember próbál valamit írni, különösen, ha ilyen grafomán. Hogy hogy van, meg ilyenek. Nálam ez betegség, nem miattatok írom, ezt bevallom. Az is benne van a dologban, hogy én nem akarok ilyen zöld blogger lenni, legalábbis nem nagyon, ezért igyekszem kultúrát, meg némi személyességet is belevinni a dologba, mint a nőikvótát a parlamentbe…

De az van, hogy az igazán jó dolgokról azért mégse írhatok, mert félkészek, vagy titkosak, vagy nem is igazán jók, hanem mondjuk igazán rosszak, és ez azért mégse egy panasziroda. Szóval az azért mégse megy, hogy mindig arról írjak, ami éppen foglalkoztat.

És akkor most hogyan tovább. Az ember felfedezi így 26 évesen, hogy milyen erők gátolják meg abban, hogy feltegyen bizonyos kérdéseket magának, vagy, hogy a választ megtalálja, ha felteszi mégis.

Mert egy dolog kiugrani a vagonból menet közben, egy másik dolog nem odaérni és ez jó, de ettől még nem lettél otthon.

Van egy hosszú listám azokról a dolgokról amiket nem keresek, amiknek nem akarok megfelelni, és amivé nem akarok válni és ami nem szent számomra.

Most kezd izgalmas lenni mi? Abba is hagyom.

Tags: ,

« Older entries