társadalom

You are currently browsing articles tagged társadalom.

Magyarisztán

Meghalt egy magyar katona Afganisztánban. Az Index szerint a jó oldalon állunk, mások szerint nem. Török Gábor az értelmes vitát hiányolja – joggal, bár nem az első eset, hogy nálunk ez elmarad.

Szerintem nem honvédő háborúra nincs mentség, pláne nincs kötelesség. Aki kiment, tudta hogy hova megy, de még ha nem vesztettünk volna egyetlen embert sem, vagy teljesülne bármilyen feltétel, nem értenék egyet azzal, hogy ott magyarok harcolnak, vagy csinálnak bármit az amerikaiak oldalán.

Miután túllendültünk a Washingtoni szerződés 5. pontján (ami szerintem nem teljesült 2001-ben, de ez már a jogászok dolga) hamar eljött az a korszak, amikor Amerika a demokráciát igyekezett elvinni a Közel-Keletre. Először Afganisztánba, majd Irakba, és Irán is sorra kerülhet, ezt jól tudjuk.

A demokráciát odaviszik fegyverrel.

Érdekes, hogy demokrácia ügyben mind a liberális, mind a konzervatív politikai irányzat hajlamos kudarcot vallani, és nem véletlenül. A liberálisok a demokráciát eléggé technokrata szemmel egy szisztémának tartják, amiben a szabályok között lehet bármit csinálni. (Bármit, amihez jogod van, és az a jó, ha minél több van…) Liberális szemmel a szimbolikus intézkedéseknek, közjogi formaságoknak csak kevés értelme van, hiszen egy rendszer olyan, amilyenné alakítják, értelmes emberek tudnak bánni vele, a buták meg úgyse tudnak bánni semmivel.

A konzervatívabbak valamilyen hagyományt, egységes ezeréves nemzetet, Koronát, Alkotmányt szeretnének. A zászló szent és sérthetetlen, azonban mindenkit szerettel várnak alatta – tényleg. Saját konzervatívjaink is szeretik a szimbolikus gesztusokat, 2000-ben a Szent Koronát vitték át a parlamentbe, most pedig először Nemzeti Együttműködést szerveznek, majd alkotmányoznak. Hagyományt akarnak teremteni és újraéleszteni.

Van valami közös Magyarországban és Afganisztánban.

Read the rest of this entry »

Tags: , ,

Social Suicide

Szinte nem is én hoztam szóba, jött magától. Néhány nap alatt több dolog is elgondolkodtatott, hogy kiirtsam magam a szociális hálókról. Fura módon jellemzően a “közösségi web” volt az, ahol az egyébként jól ismert kétségek megfogalmazódtak és tették fel nekem ugyanazt a kérdést sokszor egymás után:

Megéri?

Van jelenleg 682 ismerősöm a facebook-on. Legalább a felét valóban ismerem is. Igazából maximum a negyedével tartom a kapcsolatot érdemben. Egyrészt ezen a csatornán el lehet érni egy csomó embert, másrészt fogalmam sincs, hogy egészen pontosan miért is akarok én elérni 682 embert egyszerre.

Van egy twitter profilom is, az érdekesebb, az ottani kontaktjaim döntő többségével soha nem találkoztam személyesen. A blogom számottevő forgalmat bonyolít egyébként a twitteren keresztül, ugyanez a facebookra nem igaz.

Az iwiw-en nem is gondolkodtam. Minden kontaktomat és adatomat töröltem, majd a profilomat is, nem csak értelmetlen, de rosszul is van megcsinálva.

Közben rájöttem, hogy a facebooknak az egyik fő vonzereje, hogy ott vannak a többiek. Ez nem azt jelenti, hogy ott történik bármi érdemleges, de azt az érzést teremti meg, hogy ott biztos érdekes dolgok szoktak lenni. Például, az emberek munkaidőben ott lógnak, szórakoztatva egymást vállalataik nagyobb dicsőségére.

A másik jó a facebookban, és ez egyébként tényleg jó, az az a lehetőség, hogy szerte a weben, az emberek valódi személyazonosságukkal azonosíthatók. Ennek persze van más módja is, illetve természetesen nem nagy ügy átverni a rendszert, de nagy átlagban mégis csak működik. Read the rest of this entry »

Tags: , , ,

Átverés volt a H1N1?

Nem valami akutális téma, de egyrészt nemrég kaptam egy olvasói levelet, ami szelíden orrom alá dörgöli a korábbi bejegyzéseimet, és megjegyzi, hogy az emberiség elfelejtett kipusztulni a járvány miatt… Meg mostanában több újságnak is eszébe jutott a dolog, talán Falus Ferenc országos tisztifőorvos leváltása kapcsán.

Hogy átverés volt-e a szó szoros értelmében, azt nem igazán tudom. Mondjuk valószínű, hogy igen. Valakinek ez jó üzlet volt, és úgy érezte ebben több fantázia van, mintha a tőzsdén spekulálna. A dolog logikája persze ugyanaz: keresletet kell generálni valamire, amiből nekem sok van.

Nem hitegetem magam azzal, hogy az oltás miatt nem lett tömeges kipusztulás, mivel Magyarországon jóval kevesebb, mint a népesség fele olttatta be magát, a lengyeleknél meg senki, az ottani kormány nem volt kiváncsi az egész ügyre. Igazuk lett.

Azért van itt egy elég komoly kérdés, és emiatt írok erről. A WHO. A WHO elnökének most illene lemondania, vagy legalább megmagyaráznia a dolgot. Valószínűleg azt mondaná, hogy a pandémia formális követelményei teljesültek, és a mai orvostudomány pedig protokollokat követ, nem improvizál. Bizonyos szempontból ez igaz is.

Az azonban mégis csak baj, hogy a világ legfőbb egészségügyi szerve nem képes helyesen felmérni a helyzetet, vagy tudja, de félrekommunikál valamilyen okból. Az emberek többsége nem orvos, az orvosok többsége nem járvány-szakértő, a járvány-szakértők többségének nincs globális kitekintése a folyamatokra. Ezért jobb híján a WHO szava a döntő.

A WHO álláspontját nem szokták túl gyakran megkérdőjelezni és ez igen nagy felelősség. A Semmelweis Egyetem is ennek alapján adta ki a véleményét, pedig ott elvileg több tanszék is foglalkozik ilyen ügyekkel. Nem értenek hozzá? Vagy csak muják voltak? Érdekes lenne megnézni, hogy a lengyelek milyen módon döntöttek úgy, hogy nem törődnek a dologgal…

A dolog másik oldala, hogy azok, akik nem voltak hajlandók beoltatni magukat, jellemzően végtelenül ostobán érveltek: volt itt a nanochiptől elkezdve minden. De azt se értem, hogy ha életveszélyben vagy, akkor mit vacakolsz azzal, hogy a gyártási láncolat végén egy offshore cég áll. Szerintem is gáz, de ettől még kellhet az oltás és lehet jó.

Az egész H1N1 balhéval az a gond, hogy eléggé megrendült a bizalom az országos és világméretű egészségügyi szervekben. Olyan ez, mint a bárányos mesében, amikor az egyik azzal szórakozik, hogy néha bekiabál a többieknek hogy “Jön a farkas, jön a farkas!!” – aztán nem jön. Egy darabig nem.

De ki tud jobbat? Kire hallgatunk, ha nem a WHO-ra? Ki rendeli el az oltást, ha nem az országos tisztifőorvos? Vagy majd csak akkor intézkedünk, ha tényleg hullanak az emberek? Sikerült elérnünk, hogy a probléma már képes globálissá válni, a megoldás viszont egyre kevésbé.

Tags: ,

A személyes életem és sok körülöttem élő tapasztalata mutatja, hogy a 18-19 évesek nem tudnak hivatást választani. Az is megérne egy misét, hogy miért, de erre nem tudom pontosan a választ. Ha nagyon mániákus akarnék lenni, ezt is össze tudnám hozni a növekedésre alapult társadalommal, ahol a célok szükségtelenné váltak és ezt nevezzük szabadságnak, de most ezt hagyjuk.

Az iskolák bénák, talán egyezzünk meg ebben. Illetve attól, hogy szeretem a matekot, még nem tudom, hogy matematikus akarok-e lenni, vagy mérnök, vagy egyik sem, és különben is, ki tudja, hogy mit csinál egyik vagy másik? Elmondásból? Aligha. Ennyiben lenne értelme az apáról fiúra szálló szakmáknak, ott azért a gyerek lát egy életmintát, van fogalma, hogy hova megy, bár ebben a modellben éppen minden van, csak választás nincs.

A pályaválasztás szerintem ennél sokkal absztraktabb szinten kéne történjen. Általános önismeret kell hozzá: mi motivál? miben vagyok nagyon jó? mi a sikereim kulcsa? mikor, mitől vagyok a legboldogabb? milyen helyem szokott lenni a közösségekben? mi kell nekem ahhoz, hogy boldog, elégedett életet éljek? – a kedvenc tantárgy csak laza orientáció, ha egyáltalán.

Én péládul semmit nem tanultam középiskolában ami tananyag szintjén kapcsolatban lett volna azzal, amit most csinálok. Máshogy persze volt köze, de ezt akkor még nem tudtam felismerni.

Szóval sokan járnak úgy mint én, és ezek közül csak kevésnek adatik meg, hogy újrakezdhessen, sokan ott maradnak ahol vannak, hiszen el kell tartani a gyereket, sajnálják a sok “elpazarolt” energiát, vagy egyszerűen csak nem tudják, hogy hova kell menni, hiába utálják azt ami van.

Itt egy gyors közbevetés: Srácok! Váltani kell! Találjátok meg, hogy miben vagytok jók, és mi motivál, és azt kell csinálni! Sok dolog hat évet tanulni, és nem könnyű kidobni, de egyrészt még mindig jobb, mint 40 évig azt csinálni, amit nem szeretsz, másrészt nem igaz, hogy kidobod. Benned marad, esélyed sincs, hogy ne használd. Találd meg magad, és vállald be, bármi is az!

Szóval azon gondolkodtam, hogy mit lehetne csinálni, ami egy jó rendszer lenne arra, hogy a fiatalokat önismeret és pályaválasztás ügyben segítse.

döntés

Bár a gimnazisták zöme teljesen rá van parázva a felvételire, valójában teljesen jelentéktelen, hogy elsőre felveszik-e őket, sőt, ha képesek értelmesen tölteni az időt, akkor az a jobb, ha nem veszik fel.

Szánjunk egy évet arra, hogy életprogramot alkossunk!
Na jó, inkább mondjuk úgy, hogy tartsunk egy pályaorientációs önismereti évet!

Read the rest of this entry »

Tags: , ,

Forradalom?

“Ha egy gyárat lebontanak, de a megfontolás, ami a gyárat létrehozta megmarad, akkor ez a megfontolás egyszerűen egy új gyárat fog létrehozni. Ha egy forradalom elpusztít egy kormányt, de épen hagyja a rendszernek azt a gondolkodási mintázatát, ami a kormányt létrehozta, akkor ez a rendszer meg fogja ismételni azt, amit előzőleg tett… Olyan sokat beszélünk rendszerekről. És milyen kevéssé értjük őket.”

Így kezdi Donella H. Meadows Thinking in Systems* c. könyvét.

Szeretettel ajánlom a fenti sorokat a Magyar Köztársaság Kormányának, Országgyűlésének, és egész Népének.

* D. Meadows a Növekedés Határai egyik szerzője, világhírű rendszerdinamikus, a Sustainability Institute alapítója, a Balaton Csoport és a Római Klub tagja stb.

Tags: ,

Burka

A franciák betiltották a burka és nikáb viselését, azaz azt kendőt, amivel a mohamedán nők az arcukat eltakarják. Az indoklás sokféle, a nők jogaitól elkezdve a terrorizmusig minden előjön, valójában persze érezzük, hogy az iszlám bevándorlás ellen hozták az új törvényt.

burka

Korábban Svájcban tiltották be a minaretek építését népszavazással. Mindkét esetet nagy nemzetközi figyelem kísérte, ami nem csoda. Bár a mohamedánok elég sokan vannak, a kendő betiltása mindössze 2000 körüli nőt érint. Szerintem meglepő, hogy alig volt ellenvélemény, a franciák 335:1 arányban szavazták meg néhány tartózkodással.

Lehet mondani bármit (tótaw szerint ez a nők érdekében és a hülyeség ellen született törvény – gratulálunk) a törvény az iszlám bevándorlás elleni, illetve az iszlám asszimilációt segítő beavatkozás. Ebből a nagy többségből látszik, hogy tényleg aggódnak a dolgon, ami végső soron érthető.

Read the rest of this entry »

Tags: ,

Családi nyaralás. Három és fél nap Magyarország leghíresebb borvidékén.

Először is az Erzsébet pincéről. Tokaj belvárosában egy kis családi pince. A pince története az 1700-as évekre nyúlik vissza, szolgálta a cári oroszországot, az Andrássy grófokat, ma pedig a Prácser családot. 15 hektáron gazdálkodnak természetbarát módon művelve a szőlőt, és kímélő eljárásokkal készítve a bort. 3 féle bort kostoltunk. Az első egy száraz Tarcal-7 volt, ami -mint megtudtuk- még kísérleti állapotban van, ennek ellenére tényleg fantasztikusan finom, vettem is belőle egy üveggel. A neve B7, termőhelye, a Betsek dűlő után. Ezen kívül egy kövérszőlőt és egy 5 puttonyos aszút kóstoltunk, ezek is nagyon szépek voltak – igazából a sok pince közül rájuk emlékszem a legszívesebben: kedves fogadtatás, szép pince, és nagyon jó borok.

A Tokaji borvidék nem azonos Tokajjal. A legtöbb időt Erdőbényén töltöttük, ahol jónéhány pincét megismertünk, akik ún. “kézműves borászattal” dolgoznak. A kedvencem valamiért az Ábrahám pince lett, ahol két filozófus készít kiváló borokat, de beültünk a Karádi és Berger féle romkocsmába is. Ide telepítette a Béres család is a hatalmas pincészetét, ami méretei miatt már inkább egy gyárra emlékeztet, de a boraik nekik is nagyon jók.

Beszélgettünk Homonna Attilával is, aki az egyik legmenőbb borász a környéken. Bio műveléssel gondozza a szőlőit, rendszeresen végigjárja és kézzel szedegeti le a beteg leveleket. A borkészítésnél csak hagyományos eljárásokat használ: “technológia nélküli technológia”. Így elmesélni kicsit meseszerű, hogy korábban marketinges volt, és rájött, hogy ez valahol egy értelmetlen életforma, és elment segédmunkásnak francia borvidékekre, így lett belőle borász – nem félt nagy kockázatot vállalni.
A személyisége ma is nagyon agilis, fontos szerepe van az erdőbényei fesztiválok szervezésében, nem bízza a véletlenre a dolgokat. Tényleg fantasztikus borai vannak, tőle is vettem egy palackkal: 2005-ös “Édes hármas” – egyszerre aszú, kései szüret és szamorodni.

Szóval Erdőbénye hatalmas. Ha tehetem visszamegyek még idén, a Bor Mámor Bénye fesztiválra augusztusban…

És végül pár fénykép. Nem én készítettem őket, mert én kedvenc borászaimhoz hasonlóan hagyománykövető eljárásokkal dolgozom, azaz filmre, de a tükröződő pohár azért az enyém, ezt talán nem túlzás kiemelni…

Tags: , , ,

All in

Mióta a világ varázstalanítva lett
Csak te maradtál titkos értelmű képzelet

Tested, a gazdag, mindent kínál nekem,
De én csak az arcod, az arcod kívánom végtelen.

Mióta a világ saját eszébe szállt,
te vagy az, akinek nincsen értelme egyáltalán.

Mióta a világ varázstalanítva lett,
végre miattad nincsen értelme semminek.

Mióta a világ titoktalanítva lett,
már mindent értek, egyet kivéve – tégedet.

Cseh T. – Bereményi G.

De mit kezdjünk a varázstalanított világgal? Ha megkérdezi valaki, hogy mi az élet értelme, esélyünk sincs korrektül válaszolni, hiszen a végső kérdések előtt a tudomány csak bután álldigál egyik lábáról a másikra, de még a logika is. Nem tudom, hogy ki kérdezte meg először ezt az élet értelme kérdést, valószínű azért, hogy ez nem a modernizmus gyümölcse, de mégis, a huszadik század pozitivista, táblázatos gondolkodásmódja az, ami mindent rendszerbe szervez, technológiákkal, evolúcióval és pszichoanalízissel akar megmagyarázni engem és téged…

Hát most mit lépjünk erre? Itt állunk egy korban, ahol az értékrendi és egzisztenciális kérdések eleve megválaszolhatatlanok. Lőjük magunkat főbe egy hanyag mozdulattal, vagy találjunk ki valami újat? Egy aftermodern paradigmát konkrétan.

Korunk ember és világképe sokszorosan módosításra szorul. Az ökológiai szemlélet többé nem egy biológiai hálózat megőrzésére tett kisérlet, hanem önálló világnézet, ami majdnem mindenben eltér a tudomány évszázadának értékrendjétől. Igen attól.

Mert a kritikus-szkeptikus hozzáállás remekül működik, amíg a világegyetem távoli csillagairól, fehérje konformációkról, klímamodellekről, vagy gépekről van szó, de semmit sem ér, ha az ember közelébe érünk.

Az ember semmit sem ér ökológiai és társadalmi környezete nélkül, ezekben és ezek által válik személlyé, így minden individualizmusra épülő modell tévedés, kezdve a gazdasági önérdekkövetés logikáján. És persze, Freud és Jung korszakot alkotott, Marx is kapizsgálta a dolgot és még sokan, de ez nem sokat változtat a személyiség misztériumán.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

Jöjjön hát az emberközpontú korszak, ahol az emberi méltóság nem az AIDS-ről és az ivóvízről szól, hanem valami sokkal magasabb rendű fenségről, arról, hogy embernek lenni méltóság. Ahol a világ célja nem a volumenhatékonyság.

Hanem a fenntartható szépség – ugyis, mint eleve, és direkt és végre valami definiálhatatlan.

Tags: , , ,

simple and difficult problems by dennis meadows

Egyszerű probléma az, aminek megoldásához bejáratott út vezet, közben folyamatosan tudjuk, hogy hányadán állunk a kérdéssel és a probléma megoldása közben folyamatos javulás tapasztalható közvetlenül.

Bonyolult probléma az, aminek megoldása rendszerszintű reformot kíván, ami átmeneti nehézségek árán vezet el a jobb működéshez, azonban, ha ezt nem tesszük meg, belátható idő után visszaüt a megoldatlan probléma, és súlyos, kezelhetetlen helyzethez vezet.
Read the rest of this entry »

Tags: , , , ,

Fejlődés

Hasonlóképpen filozofikus-gyakorlatias. A népek időfogalmából fajultunk sörözéssé aznap este, az élet folyásáról alkotott elméletek, beépített pszichés reflexek és az ökológiai válság.

A mai nyugati típusú közgondolkodás (= a világ közgondolkodása jelenleg) szerint fejlődés az, ha minél rövidebb idő alatt minél jelentősebben tudom szaporítani a lehetőségeim számát, minél inkább függetlenül a többi embertől.

közbevetés: a világ közgondolkodása nem a világ többségi véleménye, talán sajnos. Véleményvezérek, média, értelmiség, hatalmasok, marketingesek – nevezd ahogy akarod. Mindazok akiknek hangosbemondó van a kezében és tudják, hogy mit kezdjenek vele. Ők gondolkodnak köz, azaz sokak helyett.

Ennek alapvetően két oka van szerintem: az egyik az, hogy az európai kultúra bár nyilvánvalóan keresztény gyökerű, megtagadta ezt, és most halvány fogalma sincs, hogy hova tart, csak van ez a progressz nevű dolog, amiben fogalmunk sincs hogy merre zakatolunk, de az biztos, hogy nem egyfelé.

Na erre kell a gazdasági növekedés, és ez az amit tényleg nem lehet nélküle. A pénz és a hatalom koncentrálása és maximalizálása nem szól másról, mint a lehetőségek számának szaporításáról. Ez a kettő a mindenné átváltható valuta. Gondold el az ikonikus figurát:

A sokadik emeleten reggel felkel a szőke nő mellett, felkapja az éjjeliszekrényről a Blackberry-t, és átszalad a tőzsdei számokon, amíg a lány lassan tépelődik, hogy a felhőkarcolók között eltévedt napsugárnak, vagy a párnának adjon igazat. Gyors reggeli, sziamajdhívlak – dehogy hívja – indulás melóba, le kell zárni a projectet ma, este koktélparty. Kaszáltunk egy halom pénzt, ideje továbblépni, többet, újabbat, mást. Meeting után együtt ebédel a konkurenciával, a továbbról beszélgetnek, meg arról, hogy milyen igénytelen csapat is ez a Forbes top 100, és hogy hogyan lehetne oda bekerülni. Akkor hétfőtől nálunk – búcsúznak. Nyáron snowboard, télen Marokkó, gyerek nincs, a nőket nem számolja.

Read the rest of this entry »

Tags: , ,

« Older entries