társadalom

You are currently browsing articles tagged társadalom.

Tegnap ültünk a Zöld Macskában és szokás szerint megbeszéltük az egész világot. Először az ügynökkérdést, de az semmiség, utána jött a jó öreg, egészségügy, ez mindig egész estét betöltő, örök érvényű, mint a Star Wars.

A drága gyógyszerek finanszírozásáról volt szó, konkrétan a Gleevec kapcsán. Rettenetesen hatékony és rettenetesen drága. Ez egyébként egy erőforrásválság, kevés gyógyszer, sok beteg. Nem ilyen egyszerűen, de rendszer szinten ez a probléma, az orvosilag lehetséges, társadalmilag finanszírozhatatlan ellentéttel leírt klasszikus bioetikai probléma. Ki kapja az utolsó lélegeztetőgépet, ha hárman is pályáznak rá? A fiatal, az okos, vagy a gazdag? Aki hamarabb ér oda, aki megérdemli, vagy aki kifizeti?

Ott ül az asztalnál egy magát buddhistának valló elvtárs, és a természetes gyógymódokat kezdi magyarázni. Hogy olyan nincs, hogy kevés gyógyszer sok beteg, mert végtelen gyógyszer van. Minden élet egyenlő, meg kell gyógyítani mind a hármat.

Mondom neki, hogy ebbe most ne menjünk bele, ez egy egyszerű mentőcsónak kérdés, erre válaszoljon.

Read the rest of this entry »

Tags:

a Paradigma

Most az zajlik, hogy mainstream közgázt kell tanulnom. PhD felvételi lesz, őszintén szólva nagyon kicsit sincs fogalmam arról, hogy mennyi esélyem van, de hát ennek gyakorlatban nincs is jelentősége, megtanulom azt, amit ennyi idő alatt meg lehet.

Nem tudom, milyen lehet közgazdász-hallgatónak lenni. Az ember 19 évesen beballag az egyetemre, a régi vámház épületében ott figyel a nagy Karl Marx szobra szigorú tekintettel az aulában a tejüveges tető alatt, és az újdonsült (lélekben még bőven gimnazista) hallgató leül az előadóban valahol középtájt. Nem elöl, mert oda mégse, nem is hátra, mert azért kíváncsi. Azért ez más, mint a gólyatábor. És akkor bejön a professzor úr.

“A vállalat célja kettős: a fogyasztói igények minél teljesebb kielégítése és emellett az ebből származó profit maximalizálása”. “A társadalmi jólét előfeltétele a gazdasági növekedés, így a gazdaságpolitika célja a környezeti szempontok figyelembevételével egy fenntartható növekedési pálya megvalósítása.” És hasonlók.

Read the rest of this entry »

Tags: ,

Azt hallottam a napokban, hogy véget ért egy korszak. Volt az a rész, (és ez teszi ki a történelem jelentős részét) amikor valamiféle isteni igazság nevében működött a társadalom. Korona a pápától, Isten kegyelméből második Ottó császár, és Európában nyilvánvalóan a kereszténység volt az első számú viszonyítási pont.

Aztán jött a tudományos kor. Ennek szép példája a marxizmus és a fasizmus. A proletariátus győzelmének történelmi szükségszerűsége, illetve a fajelmélet. És még sok más, a modernizmus technizáló hatása, és az a ma is divatos, de nem általános képzet, hogy a csúcstechnológia megoldja az emberiség gondjait. (Nem oldja meg, képzeljétek.)

De ma már ez is a múlté. Kiábrándultunk a dologból. Ma nincs viszonyítási pontja a társadalomnak, nincs fölöttünk lebegő nagy eszme, ami az egész társadalom számára abszolút lenne. És ebből számos dolog következik. Az egy nagy kérdés, hogy attól, hogy Orbán Viktor valamire azt mondja, hogy nemzeti ügy, akkor az mitől lesz tényleg nemzeti ügy, illetve hogyan lehet legalább a probléma megnevezése szintjén közös nevezőre jutni…

Nincs koordinátarendszer, azt se tudjuk mi van fenn, és mi lenn.

Read the rest of this entry »

Tags:

Na hát végre lett időm leírni ezt is. Azt már talán mindenki tudja, mert a sajtó szerencsére tele van vele, hogy 11 értelmiségi Sólyom újraválasztását kérte, majd csatlakoztak hozzá még vagy százhuszan. Aztán Béla és anonimitást kérő munkatársainak áldásos munkája révén, csatlakozott még több mint 2000 honfitársunk. És még jönnek sokan…

Sólyom a zöld elnök, Sólyom és a határon túliak, Sólyom a jogbiztonság, Sólyom az autonóm államférfi… nem sok ilyen van.

Nem fényezem tovább, aki tiszteli, tiszteli, aki nem, nem.

Szóval van sólyomblog, van sólyomtwitter és aláírhatod te is, mert egyetértesz a kérésünkkel: Sólyom for President!

Tags: ,

Vizelnem kell.
Mér’ mindig egy utcasarkon ismerek magamra?
Olyan jó az… az, amikor egyszer csak könnyű leszel…
Egyetlenegy nagy sugárban kiadhatod mindened.
Égre nézel, könnyű lettél, jó barátod a világ!
Felolvadtál, szabadultál, és most minden helyreállt.
De jó, hogy demokrácia van!
Élek, élek, nagyon élek. (Jó, hogy élek)

(Cseh, Másik, Bereményi)

Szóval, kétharmadot kaptak. És a fasiszták is bejutottak. Meg a liberáliszöldek, és a kommunisták is. Mi lesz így mivelünk?

Elmélkedés a demokráciáról.

Elfogulatlannak érzem magam a témában. Aki rendszeresen olvas, az tudja, hogy a Fideszre szavaztam, és sejti, hogy nem sokat törődtem múlt vasárnap az eredményekkel, nem tudok már őszintén lelkesedni értük.

Meglett a kétharmados többség egyedül, egyetlen pártnak. Példátlan eredmény. Lendvai Ildikónak üzenném, hogy ez nem támadás a demokrácia ellen, nem is királyság, ez a demokrácia maga. A választások eredményét a szavazatokból állítja elő a Választási Törvény nevű függvény. A helyzet az, hogy az emberek ezt akarták végül is. Ráadásul senki se mondhatja, hogy kétharmadot nem akartak, csak épp ez jött ki, hiszen lehetett tudni, hogy nagy az esély rá, mégis sokan szavaztak rájuk a második fordulóban is.

A második a jobbik. Itt pedig a fanyalgó európai újságíróknak és a többi pártnak üzenem, hogy demokrácia van. Ennyien szavaztak rájuk. Nem kell kétségbeesni, nincsenek elegen ahhoz, hogy bizottságot kezdeményezzenek, elnököt jelöljenek, semmihez sincsenek elegen, ki fog pukkadni a lufi. De a lényeg nem ez. A Jobbik megjelenése az MSZP hibája. Tetszettek volna kormányozni, tetszettek volna rendes oktatáspolitikát csinálni, és akkor nem hinnék azt egy csomóan, hogy Gárdával, Szent Koronával és hasonló őrületekkel bármire is juthatunk.

Az LMP-ről kampánytechnikai szakdolgozatot lehetne írni. Ráéreztek arra, amit az emberek egy része akar ma. Ráéreztek arra, hogy nem az egész népet kell megszólitani, csak azokat, akik közel vannak hozzájuk így-úgy. A parlamenti mandátumok a rendelkezésre álló erőforrások és a technológia szorzatából állnak össze. Magyarul pénz és kreativitás. Nem tudom honnan volt pénzük és mennyi, a nyílt kampányszámlában nem hiszek, de nem is zavar a dolog nagyon, túl sok pénzük tényleg nem volt. Most már van egy ilyenünk is, engem nem zavarnak nagyon. A kampány profi volt, és a 2010-es politikai légkör nekik kedvezett, nagyon.

Az MSZP-ről nem akarok sokat írni. Utódpárt. Tűnjön már el, nem érdekel semmiféle megújulás. Nincs létjogosultságuk, ennél még az SZDSZ-nek is több van. Nem kizárt, hogy egyszer ez a nap is eljön.

Read the rest of this entry »

Tags: ,

Együttérzés

Fogalmam sincs, hogy milyen politikusok voltak, akik meghaltak. Még kevésbé tudom, hogy milyen katonák, meg milyen feleségek. Nyilván nem ez a fontos, de valahogy fura módon, sokszor akkor leszünk valakire kíváncsiak, amikor meghal és már hiába. A lengyel repülőszerencsétlenség súlyosságát akkor éreztem meg, amikor elgondolkodtam, hogy vajon mit éreznék, ha ez nálunk történt volna, köztük az általam nagyon tisztelt Sólyom Lászlóval. Meg azon is elgondolkodtam, hogy mit érezne a magyarság.

A lengyelek szomorúak, méghozzá sokan és nagyon. Látszik a képeken. Gondolom, hogy az ő politikájuk se mentes az anyázástól, az érdekek hajkurászásától, most mégis közösen élik át ezt a tragédiát. Utálom a pátoszt, de azt hiszem, most ez történik.

lengyel megemlékezők gyertyái és egy gyerekrajz

Read the rest of this entry »

Tags: ,

Két Apache helikopter köröz Bagdad fölött. Figyelik a lenti eseményeket, rádión társalognak valami irányító egységgel. Az utcán néhány irakit látnak, részben felfegyverezve. Nem csinálnak semmit, csak mennek. Lelövik őket. Később mentő-alakulatok érkeznek a sebesültekhez. Azokat is lelövik. Talán mindennaposak az ilyen esetek. Talán nem ez az egy eset, ahol a két sebesült gyereket is otthagyja az odaérkező amerikai gyalogság. Szerencsétlenségükre lelőtték a Reuters két újságíróját is: fegyvernek nézték a fényképezőt. Kiszivárgott a felvétel:

A hitelesség persze kérdés. A felvételt a wikileaks.org oldalon tették közzé, ahol kiszivárgott titkos dokumentumokat lehet névtelenül, valóban névtelenül megjelentetni. Van ott minden a szicentológiától elkezdve, a kínai diktatúráig. Szerintem valódi.

Tags: ,

A kommunizmus közepén, néhány fiatal indiánosat játszott a hegyekben. (egyébként Cseh Tamás is ilyen indián volt) Talán tüntettek vele, talán kerestek valamit. Nem volt politikai céljuk, sőt, talán az volt a céljuk, hogy meneküljenek a politikától kicsit. Indiánosat játszottak, mint mi is gyerekkorunkban. Egy saját világot építettek fel, saját szabályokkal. Ahol minden egyszerűbb.

Amerikai indiánokkal leveleznek, eszközöket gyártanak, saját világot építenek ahol mindenki bízik mindenkiben. Az ávónak ez persze nem tetszik. Egyiküket beszervezik.

Vajon mondhatja egy ügynök, hogy ő csak jót akart? Egyáltalán miért szerveznek be valakit? Mi a különbség ügynök és ügynök, tartótiszt és tartótiszt, barát és barát között? Fognak valaha tisztán látni az utódok? Hogy ítéljük meg ezeket a helyzeteket? A legjobb, ha sehogy?

A Radnóti színház számára készült darab nagyon sokoldalúan, érzékenyen nyúl a témához. A rendezés és a díszlet szokatlan, de nagyon jól harmonizál a darabbal.

Fantasztikus, csak ajánlani tudom. 16 évtől.

Tags: , , ,

2040?

Pont egy éve találtam ki, március 15-én. Mostanában elgondolkodtam a dolgon, azon, hogy ez reális-e. Nem azon, hogy én képes vagyok-e rá, mert egyedül nyilván nem, nemegyedül meg nyilván igen. Ez elég egyszerű.

Két dolgon töprengtem.

Egyik este a Növekedés határait levettem a polcról és átlapoztam a jól ismert grafikonokat, hogy vajon mik ma a realitások és hogy mikorra várható a balhé. Persze pontatlan a dolog. Meadows szerint nem az a kérdés már, hogy összedől-e az egész rendszer, hanem az, hogy mikor. Elméletileg még nem, de gyakorlatilag már itt tartunk. Azért vettem elő a könyvet, mert az első jelekre voltam kíváncsi. Nem emlékeztem, hogy melyik görbe törik meg először…

Jó esetben van még nagyjából 10 évünk. Nem az az érdekes, hogy meddig lesz elég olaj, mert az élelmezés fog elsőként összeomlani, túl sok dologtól függ, de elsősorban a talajtól, ami rémes állapotban van, és persze romlik.

A FAO szerint 2008 szeptembere óta csökkent a világ gabonatermése. Tudom, hogy ez még rövid idő, és nem lehet túl nagy következtetéseket levonni. Talán nem csökken, hanem stagnál. Talán csak inog. A népességnövekedés fényében ezek se túl jók. Talán növekszik is majd még, de vajon tartja-e az iramot a népesedéssel, és a növekvő egy főre eső igénnyel? Tartok tőle, hogy nem. Vagy ha igen, hány évig még?

Szóval 2040-ben nagyon nem lesz vidám az élet, ez eléggé biztosan állítható. Egészen alapvető létbiztonsági problémáink lesznek. Itt Magyarországon.

De ez a célkitűzés nem is fenntarthatóságról szól, hanem erkölcsi, szellemi megújulásról. A körülmények mégis fontosak: vajon a baj összehoz, vagy még mélyebbre lök majd?

Read the rest of this entry »

Tags: , ,

Szerintem a globalizációban nem az az izgalmas, hogy paraguayi banánt árulnak a boltban. Még csak nem is az, hogy ecuadori paradicsomot, bár ez utóbbit minden bizonnyal ideje lenne abbahagyni, könnyen lehet, hogy az előbbit is.

Az újfajta kommunikációs, közlekedési lehetőségek lényegében egy új társadalmat hoztak létre, ezt már unásig tudjuk. A dolog lényege, hogy régen fontos volt a szomszéd, meg a szembeszomszéd, meg akivel itt-ott, a munkahelyen, a kocsmában, a templomban együtt ültünk, és eseménynek számított vidékről a közeli városba utazni.

Ma minden hálózatosan működik. A pénz és az információ tetszőlegesen mozgatható, ezer és egy platform áll rendelkezésre, hogy megszervezzünk valamit. A hálózat pedig annyira elvont, hogy nyugodtan mondhatjuk, hogy lényegében hely-független.

Például civil szervezetek. Régebben nagyjából csak a szerzetesrendek és hasonlók működtettek hálózatokat, azokat is elég korlátozottan, a bencés apátságok például lényegében autonómok voltak, és aki az egyikbe belépett, az ott is halt meg. Ma a civilek az egész világon összefoghatnak, Greenpeace, cserkészet, Wikipédia, bármi.

Van ennek egy csomó jó oldala, és egy csomó rossz, de ez van, és nem is lehet rajta változtatni.

Haiti és a koldusok
Az egész kérdést az vetette fel bennem, hogy miért van az, hogy a világ gazdagabbik fele szívesen segít, ha Haiti bajban van, vagy, ha cunami sodor el egy országot, de a saját nagyvárosaink tele vannak koldusokkal? Az emberekben igen is van szolidaritás, csak valahogy furcsán működik.

Read the rest of this entry »

Tags: , ,

« Older entries § Newer entries »