Elővettem a naptáramat… mi is történt 2008-ban velem? 12 bekezdés 12 hónap. Ami fontos, vagy annak tűnik. Ami lelkesít, aminek hatása van. Ami emblematikus. Mit mondjak? jó év volt, bár voltak netzes részek. Nagy váltások, nagy kezdetek, nagy elméletek, nagy tervek, nagy lendület, nagy várakozás… mindent megtettem, hogy 2009. izgalmas legyen, az is lesz, reméljük jól sikerül. We only ‘got 4 minutes to save the world…
You are currently browsing articles tagged tünetegyüttes.
Tags: forradalom, google, Heti Válasz, kerceréce, kungfu, lélek, lelkigyakorlat, linux, media, patkoló, személyes, tünetegyüttes
Megint Tünetegyüttes. Tegnap este a MU színházban voltunk, és a Szeánsz c. darabot néztük meg. Szabó Réka ismét nem okozott csalódást: humor, ötlet, gondolat. Az emberi élet minden területére bekukkantunk egy kicsit, nagyon is komolyan, finom freudizmussal, és sok humorral. Személyiségfejlődés, társadalmi hálózat, ki vagyok – miért vagyok – hol vagyok játék. Fura reakciók, fura vágyak, őszintén mint az óvodában. Mert az ovi csak abban különbözik a valódi élettől, vagyis a felnőtt élettől, hogy ott még mindenki teljesen őszinte. Kegyetlenül őszinte néha.
Csalás, játék, vágyak, szex, kibontakozás, figyelem, ösztön, kapcsolat, kitűnni és belesimulni.
Ismét tükör a társadalomnak, hatalmas ötlettel bevonva a nézőket az előadás végén.
És persze végig nevettünk.
Szeretnéd, ha bevennénk? Tudod a szabályokat?
Ez nem villamos, hogy kiszállok-beszállok, nem nyílik az ajtó, de minek is nyílna. Szuszog az egész szerkezet.
Hogy tudnánk együtt venni a levegőt? Csak ha kifújom, van mit beszívnod. Kicsit elhasznált, de mit van mit tenni, ilyen szűk térben.
Ha bántasz, azonnal sírok. Ha kedveskedsz, azonnal mosolygok. Ha figyelsz rám, produkálom magam. Ha csinálsz valami érdekeset, én is azt akarom csinálni. Ha van valamid, nekem is kell. Csalok, hazudok, én leszek az első. Ha mégse, megmondlak.
Szeretnék köztetek lenni, én, a legkülönb.
Hogy tudna együtt dobogni a szívünk, ha egyszer mindannyiunké össze-vissza ver?
Tags: modern, művészet, tünetegyüttes
Erről is írtam már egyszer: Szabó Réka és a Tünetegyüttes performansza ismét látható volt, csak ezúttal a Móriczon. Szeptember 5-én, a trafó 10. évadkezdetének örömére, városszerte ingyenes előadások voltak.
Annak idején az index.hu öt perces videoját illesztettem be, most azonban sokkal komolyabb dologra vállalkoztam: felvettem én magam, és vágatlanul feltöltöttem a Viddlerre, hogy mindenki láthassa, aki nem lehetett ott valamiért. (28 perc, de megéri)
(Írtam róla egy újságcikket is a napokban, de erről majd később, most már késő van…)
Tags: fenntartható, film, modern, művészet, társadalom, trafó, tünetegyüttes
Ismét Tünetegyüttes. Pénteken este a Moszkva téren egy performance-ot adtak elő. A Merlin Színház Energia Projectje keretében előadásokat, beszélgetéseket kultúrális és tudományos rendezvényeket tartanak “Használj kevesebbet, rombolj kevesebbet, élj felelősen!” jeligével. A Tünetegyüttes ide kapcsolódó performance-a a szemétről szólt, sokféle értelemben, az egész konkréttól (ki mennyit termel, és mit kezd vele) az elvontabbig: feleslegessé váló emberek, avagy mi határozza meg egy személy társadalmi “értékességét”.
Felkerült az Indexre egy video, azt ide beszúrom nektek. Elég indexesre vágták, örömmel vették, hogy az emberek ide is behozták a politikát, ami nem mondom, hogy indokolatlan, csak éppen teljesen fölösleges, sőt, a szemét és az egymás értékessége szempontjából teljesen irreleváns, hogy ki a miniszterelnök. De azért van benne pár felvétel az előadásról is, úgyhogy nézzétek meg:
Tags: fenntartható, film, modern, művészet, társadalom, tünetegyüttes
Nagyon el voltam havazva, nem írtam róla eddig. Pénteken voltam Reginával a Trafóban a Tünetegyüttes előadásán, amit az MTA SZTAKI-val csináltak közösen. Korábban már voltam Tünetegyüttes előadáson (Alibi), és már akkor is nagyon tetszettek, de ez még annál is jobb volt.
Kedves érzékszerveim, csalódtam bennetek. És benned is, drága fantázia. Elrajzolom magam, és megint, elrajzolok mindent és mindenkit. Akkor ezután már mindig ez az általam való világ? Hogy lehetne kilátni innen? És mi van, ha nincs ott semmi? Azt is én vetítem? Szeretnék egy ruhát, ami megvédi tőlem a külvilágot. Mert úgy döntöttem: nincs csoda.
Ez aztán végképp nem az a darab amiről értelmezést fogok írni itt nektek, még ha ez itt az aftermodern portál is, sőt annál inkább. Ez is kicsit olyan magambanézős, valóságlatolgatós mint manapság olyan sok minden. Vajon mi ennek az oka? Nyilván kortünet. Önazonosságkereső, önmagával elégedetlen világ vagyunk. Az foglalkoztatott az előadás után sokáig, hogy végül is mik az álmok? Tudományos szempontból azért nagyon érdekesek, mert a tudattartalmaink teljesen tisztán álmunkban jönnek elő, hiszen ilyenkor az agy homloklebenyének kontrolláló hatása (itt lakik a személyiségünk, az erkölcsi, társadalmi kontroll stb.) teljesen hiányzik, hiszen ez az alvás lényege. Szóval a tapasztalataink teljesen szubjektívek, az asszociációink teljesen szabadok, az ösztöneink is teljesen szabadok, az erkölcsi vagy vallási szabályok, egyáltalán a világképünk intellektuális része nagyon háttérbe szorul. Akár azt is mondhatnám, hogy ez a valóság… Persze ez nem így van.(?) És mi van ha fejreállítjuk az egészet: hogyan látják az álmok az úgynevezett valóságot? Alszanak nappal az álmok?
Mivel tudomásom szerint nem lesz ebből több előadás, nem tudom ajánlani, hogy nézzétek meg, de a Tünetegyüttest általánosságban mindenkinek nagyon ajánlom.
Annyit még elmondok róla hogy a SZTAKI azért kellett nekik, mert olyan interaktív fénytechnikát használtak, ami folyamatosan valós-időben reagált a táncosok mozgására. Földre vetített ábrák és kis figurák élőlényként viselkedtek, és “egyenrangú félként” vettek részt az előadásban.
- Egy kis ízelítő a youtube-ról
- A tünetegyüttes honlapja
- Az MTA SZTAKI médiatudomány csoportjának honlapja
- A Trafó oldala az előadásról
Tags: modern, művészet, trafó, tünetegyüttes