You are currently browsing articles tagged zene.
Tags: zene
most csak zene…
Tags: zene
Vettem egy használt iPod-ot. Zoli rajta hagyta a zenéit. Ez az egyik. Egy újabb példája annak, (számomra) hogy az ilyen elektronikus zenék is tudnak, ha nagyon akarnak. Nehezen írom le, hogy mit. Munkahelyen ne próbáld meg hallgatni. Én akkor találtam rá, amikor sötétben sétáltam a Gellérthegy oldalában, mellettem kicsit vizes és nagyon kivilágított Budapesten néha autók száguldottak, hajók a Dunán, eszméletlenül péntek este volt az egész városban, ebben a városban, amit annyira szeretek. És olyan volt lenni, mint azok az emberek a klippekben. Én voltam középen, ha érted, de valahogy mégis nem velem foglalkoztak. Hát ez.
The Glitch Mob – Nalepa Monday remix
Várok egy pohár italra,
Várom, hogy messze vigyen,
Várok egy friss, tiszta hangra,
Várom, hogy megsegítsen!
Igyunk a vén, lila Hölgyre,
Nem adja fel a reményt,
Nem jut el soha a völgybe,
Mit papja neki ígért!
Igyunk a sápadt árvára,
Bûnérõl, õ nem tehet,
Igyunk a hûtlen anyára,
Ölére, mit úgy szeret.
Oly sokáig voltunk lenn,
Hogy nem is tudjuk, milyen fenn.
Igyunk az új Istenekre,
Mosolyuk egyre nagyobb,
Nem tettem ellenünk semmit,
Azt hiszik, nem is vagyok.
Gondolj egy összetört arcra,
Gondold el, mitõl ilyen,
Gondolj a holnapi napra,
Ne legyen ugyanilyen!
Tudom, azt hiszed rólam,
Ismerem jól a világot,
De nem tudok mondani semmit,
Magam is csak várok, várok.
Hobo Blues Band
Egész nap ezt hallgattam. Hozzávetőlegesen 132-szer ment le, többször is lájkoltam a youtubeon, több embernek is elküldtem emilben meg minden, mert ma ilyen nap van, mint ez a szám. Na hangerő, és Go!
Tags: zene
Ádám hozzászólása inspirált, de mindjárt el is rugaszkodom.
Hogy az image és a valóság, meg az érem egyik, másik, harmadik oldala. A tények a lehetőségek, a véletlenek, az ajándékok, a teljesítmény, az óriások, akiknek a vállán állunk, és akiknek átsétálunk a cipőtalpán a rések között (érted, így közte-alatta). Hogy Budapest micsoda és még mi. Kérdezlek újra, hogy pár év múlva, hol lesz majd lakóhelyünk? (wieder Cs.T.) De most tényleg, hol?
A teljesítmény és az image kérdése akkor a legizgalmasabb talán, ha a munkád az image-építés, ha a legprofibban tükrözöd le a valóságot, akkor művész vagy, ha legprofibban azt, aminek lennie kéne akkor reklámszakember, és még valahol van az újságíró, nemtomhol.
És akkor ott van még a kéne. Egészségesebb személyiségeknél ez jó lenne, vagy lehetne akár formában van, én nem vagyok az.
És mi van akkor, ha vér és veríték és kvázi siker. Ott az image és eltakarja a képet. Nem látszik a vér és a veríték, csak kellemesen huszonéves hostesslányok sétálgatnak tálcákkal mosolyba öltözve, könnyeden osztják a boldogságot, a gép forog, az alkotó piheg.
Arthur, Arthur, a köpeny a vállon,
a köpeny a vállon rég eszmévé szakadt,
utazol Arthur, letelt az évad.
Bent áll a hajó, a hajó a kikötőben,
úgy ring, mint Európa, az alvó a völgyben,
Arthur, az évad, az évad elmenőben,
Arthur, lesz aranyad bőven,
na Arthur, lesz aranyad bőven!
Én ezeken sose szoktam elszomorodni őszintén mondva a dolgot, Sinkovits temetésére is valami más miatt mentünk ki, de ez most más. Az, hogy fejből tudom az összes lemezét, ami megvan, nem nagy szám, mert nem ő az egyetlen ilyen. Meg tudtuk már előre, hogy ez lesz, a Heti Válasz interjúról is sejtettem, hogy az utolsó lesz, és haragudtam, hogy miért nem sikerült valami értelmeset kérdezni tőle, de ezt most hagyjuk.
Talán azt mondhatom róla, hogy írt néhány olyan dalt, hogy azt már nem lehet meghallgatni, legalábbis nem úgy, hogy na berakok valamit, na mi legyen, itt van ez a Csehtomi, Budapest Budapest, oké legyen ez, hanem úgy, hogy, na van időm, akkor meghallgatom a bárányt az üres lakásban, de az akkor ünnep, vagy hasonló.
A dalai, most ahogy így szólnak, valahogy mind alkalmasak arra, hogy épp most idézzem őket, micsoda útjaim voltak nekem…
ilyen, ilyen, ilyen, ilyen sohase volt!