Történt egyszer régen, hogy odaátol Menyaságon valahogy a templom elejibe az út közepire valahonnét odakerült vót egy tekenyősbéka. Esszefutott hamar a falu, nézegették, kerülgették ott a porba, de azt megmondani, hogy ez a csuda miféle, senki se tudta. Eléhítták a falu legöregebb emberit, aki lehetett má közel százesztendős. Az öreg elé es állott, a kankóspálcájával odatipegett, a posztólajbija zsebiből elévett egy üvegdarabot, azt jól megtörölgette, odahajolt a tekenyősbéka feli, megvizsgálta minden ódalról jó alaposan, s mikor készen vót, kihírdette az eredményt, hallgatta az egész falu: - Hát gyermekeim, tük azt jól tudjátok, hogy én hosszú életembe sokat jártam, s sokat láttam. Egyszer vótam bé Szeredába marhavásárra, s keccer Szent Pál-fordulókor le Kozmásra a berbécsvásárra, de én még elyent soha sehol nem láttam! Annyit azétt most mindenesetre nektek mondhatok, hogy ez vaj valami, vaj pedig menyen valahova! (in: Tánczos Vilmos: Elejtett szavak - egy csíki székely ember nyelve és világképe)