Aki nem akar nagyon elmélyedni az angol gazdasági lapokban, az most magyarul is olvashat két kiváló cikket az Euroválságról. Kóczián Péter blogjában a mai Financial Times cikkeit foglalja össze, Pogátsa Zoltán pedig az olasz államcsőd igen nagy valószínűségéről ír. Az olasz állampapírok az egekben vannak, az EU pénzügyminiszterei rendkívüli tanácskozásra gyűlnek össze. A válságban lévő déleurópai államok túl sok kötvényt adtak el a többi európai állam bankjának, így a csőd könnyen ragályos lehet. Ha pedig a németek és a franciák se bírják majd tovább, akkor az nagyobb baj lehet, mint a Lehman Brothers 2008-as bedőlése.

Nem szeretném, hogy bedőljön az Euro, sőt bevallom őszintén, félek ettől a lehetőségtől. Ezzel együtt mindig is azt reméltem, hogy mielőtt egy komoly ökológiai összeomlást hoz össze az emberiség, észre téríti egy kevésbé alapvető rendszer megingása: valuta piac, politikai olajválság, vagy ki tudja... A pénz végső soron mégis egy fiktív valami, könnyebb pótolni a hiányát, mint egy természeti erőforrásét lenne adott esetben. (értsd: nehéz vs. lehetetlen)

Amit most látunk alapvetően a féligsikerült globalizáció eredménye. Nemzeti kormányok próbálnak megregulázni egy globális gazdaságot, és fura módon ezzel párhuzamosan egymással versenyezve hagynak réseket a szabályokon, hogy ezzel szerezzék meg a befektetőket, multikat, a szent munkahelyteremtőket.

Globális gazdaság van, globális hatásokkal a pénzügyi rendszerre, a társadalomra és az ökológiai rendszerre egyaránt.

Mégsincs globális kormányzás. Az UNEP megpróbált egy környezetvédelmi világszervezetet összehozni nemrégiben, aminek lett volna hatalma és eszköze mindenkit kötelezni az alapvető fenntarthatósági politikákra, de persze nem jött össze. A gazdaságnak van ugyan ilyen szervezete, WTO de ez nem szabályozással hanem szabálytalanítással tölti a napjait elsősorban.

Amíg nincs globális szabályzás, közös pénzügypolitika az Eurozónában, stb. addig maradnak a kivételezettek, az offshore milliárdok, a kínkeserves megszorítások és mentőcsomagok, vagy másik útként a radikális lokalizáció, ami ugyan járható út, de nagy kérdés, hogy akarunk-e járni rajta valóban. Több lehetőség azonban nincsen.

Nekem azonban most rövidebb távú kérdésem lenne: mi a fene fog történni, ha bedől az Euro? Mármint a gyakorlatban. Velem. Az ismerőseimmel.

Ha lenne pénzem, most vennék aranyat. Nem kötvényben tartanám, hanem fizikailag, tömbökben, valami biztos helyen. Az a történelmi tapasztalat, hogy az arany értékálló minden válságon keresztül. De nincs pénzem, ami egyébként szintén értékálló a maga módján.