Voltam Prágában. Ez a Young Leaders konferencia valójában egy hatalmas networking esemény volt az USA pénzén és szervezésében európai és amerikai fiatal vezetők, (vagy leendő vezetők) számára. Sokat gondolkodtam, hogy vajon mi az ő céljuk ezzel... Úgy tűnik komolyan hisznek a "western values" képviseletében, és látják, hogy a jövőben komoly nehézségeink adódhatnak a világ dominanciájában versenyképesség terén. És ez nem játék, mert ahogy az egyik előadó mondta, semmi okot nem adtunk a "fejlődő" országoknak arra, hogy kicsit is jóindulatúak legyenek velünk. A konferenciának 3 fő témája volt: biztonságpolitika, kulturális sokféleség és környezeti válság. Ennek jegyében gyűlt össze Prágában körülbelül 200 fiatal és ezekről beszélgettünk, meg a saját személyes munkánk tapasztalatairól. Nem tartanék élménybeszámolót, lássunk inkább pár rövid tanulságot, amiért érdemes volt kimenni: 1) Prága nagyon szép. Elég feszes volt a program, nem volt idő túl sok mindent megnézni, de mégis. Néhány képem itt látható: 2) Elképesztő, hogy milyen jelentős eltérések vannak az egyes népek és szakmák világlátásában. Az amerikaiak és az európaiak (különösen CEE) között hatalmas különbség az iraki-afganisztáni háború megítélésében, környezeti kérdésekben és még sokmindenben. Persze ez az én szubjektív látásmódom, de mégis: az amerikaiak világképe fényévekre van a valóságtól. Például azt gondolja némelyik, hogy a környezeti válság okozta társadalmi konfliktusok könnyedén kezelhetőek a "legyőzhetetlen" hadseregükkel. 3) Felszabadító, érdekes érzés, hogy országra, vallásra, politikai nézetekre tekintet nélkül (sőt ezeket a témákat gyakorlatilag kerülve) milyen érdekes beszélgetések tudnak kialakulni. A konferencia állati profi volt, ami többek között abban nyilvánult meg, hogy a meghívott fiatalok tényleg jól voltak kiválogatva, rég voltam összezárva ennyi értelmes emberrel. Ennek egyik legszebb példája volt, amikor egyik este két szlovákkal beszélgettünk órákig nagy egyetértésben, és csak 3 percet szántunk a politikusaink közötti nevetséges ellentétek megmosolygására. 4) A civil és nonprofit szektorba vetett hitem mégjobban megerősödött. A kormányok és egyéb "hivatalos" szervezetek totális tehetetlensége nyilvánvaló, ami ellen vagy a demokrácia elvetésével lehet fellépni (vö. Kína), vagy a hivatalos utak semmibevételével: csak csináljuk, nem a címeres pecsét a lényeg. Nagyon sok nagyon hatékony civil és civil-üzleti kezdeményezéssel találkoztam. 5) Kicsit az előzőt folytatva: nem a pénz hiányzik valójában: csinálni kell srácok, ez a nagy helyzet, ilyen egyszerű az egész. 6) Még képek a konferenciáról 7) Ötcsillagos szállodában lakni jó dolog. Az ökológiai lábnyomom persze a cipőméretemet közelítette ezen a héten, és ez ellen nem is tehettem túl sokat. Hazudnék azonban, ha azt állítanám, hogy nem élveztem ezt az életmódot. 8) Amikor kormányokról beszélünk, világpolitikáról és hasonlókról, látnunk kell, hogy ezekben a szervezetekben nagyon sok és sokféle ember dolgozik. Ezeknek egy része persze nem normális, egy része teljesen máshogy gondolkodik, mint mi, és egy része pedig tökéletes partner minden féle jó dologhoz. Gyakorlatilag semmi köze a valósághoz az olyan nézeteknek, amelyek egy kalap alatt kezelik mondjuk az US kormányzatot, ezt pedig európaiként érdemes megtanulnunk. 9) Sok párhuzam húzható a YLDA és a jövő:re között. Kaptam egy speciális visszajelzést ezáltal a saját munkánkról, és arra jutottam, hogy egész jók vagyunk. Ez most nagyképűen hangzik, de számomra tényleg egy fontos felismerés volt. 10) Sokan kritizálják a globális törekvéseket és a hálózatok uralmát - joggal. Egyrészt azonban a lokális kísérletek szintén rendszeresen kudarccal végződnek, másrészt a mostani tapasztalatom szerint egy jól mozduló hálózat tényleg sokat tehetne, legalábbis elvileg. A kérdés valójában az, hogy a globális tudást hogy tudjuk levinni a lokális cselekvésekhez, és fordítva: a lokális tapasztalatokból hogy lesz globális tudás. A YLDA valami ilyesmit akar...